Hadd mondjam el, köhögte Vaszil, elvette a lányt, a feleségnek névelt, de se főzni tud, se ruhát tisztítani. Vaszil egy farönkön ül a szomszéd paraszt házának előtt, búsan bámulja a magáéhoz hasonló, még szabadon alvó fiatal feleségét.
Miklósi, a szomszéd, egy csavarkulcsot forgat a motoron:
Na Vaskó, még csak a házasságot ünnepeltétek meg. Hagyd békén a néniidat, még fel kell erősítenie magát a nagy esemény után.
Mi? Nem akarok semmit sem hallani a házasságról. Aznap az őtök minden idegszálamra rántott.
Rántott? érdeklődött együttérzően Miklósi.
Vaszil magot szórt el a napraforgóhéjából, majd szigorodott:
Így kezdett el csúfolni, mikor megvettem a lányt! A felesége fél napot a házban tartott, csúnya fejtörőket fejtett, sőt még egy cigánycsókot is megkérte tőle a nadrágja újra elkapkodott. Apám adta a nadrágot, és úgy házasodtunk. Amíg a szobához értünk, már hétszer körbementünk a poklon, de ő már nincsen! Az ablakból kiugrott, elmenekült. A falut egész nap kutatta, találták, nevetve mondta, meggondolta magát. Amikor a virágcsokrot szétzúztam, könnybe lábadt. Nem értem a viccet, mondta. A lakodalmi szertartáson mintha egy kakas lett volna, mintha erőszakkal kényszerítenék a házasságba. A vacsorán se engedte, hogy közel kerüljek hozzá, attól félve, hogy piszkítja a ruháját. Fiu, mondta, te sült halat ettél, a kezed koszos. Nekem drága a ruha, nem lapátolhatod úgy.
Szóval, Kolka, már ne is kezdj el a házasságról beszélni.
Miklós elhagyta a kulcsot, a sapkáját visszalapozta:
Na Vaskó, engem nem érint. Tudod, Réka csendes, ilyenkor nem okoz ilyen fura eseteket.
Igen, minden asszony normális, csak nekem egy bolond került a fejébe. Reggel felkelek, minden munkát elvégzem, ő meg csak fekszik! Legalább teát főzne!
Nem akar dolgozni? kérdezte Miklós meglepődve.
Nem akar munkát keresni. Pihenni kérek a tanulás után mondja. Anyja és a nagymamája titokban pénzt küldenek neki csipkékhez, egyébként ne szaggassanak.
Miklós elgondolkodva rájött:
Akkor tényleg rossz helyzetbe kerültél, Vaskó. Lusta nővel házasodtál, addig csináld, amíg nem lesz gyermeke. Próbáld meg…
Honnan tudtam, hogy a Cserkesz család lustán nevelte fel a lányát? Mindenki azt mondta, a Lübikik arany. Kiderült, hogy hazudtak. Most már csak úgy dobják le őket, mint egy nehéz teher, és engem, a hülyét
***
A falu csendes, a Duna susog, a szúzsa fütyül a fűben, időnként a tehenek bőgnek, a kutya üvöl, a kakas kardikázik. Ritkán halkulnak a földúton áthaladó traktorok és motorok.
Kolka! kiáltotta a nyitott ablakból Katalin, készül a vacsora, gyere be.
Miklós lustán fordult feleségéhez, majd a motor felé hajolt, és a szomszéd ház felé fordított fejét. A házban, ahol az ifjú házasok éltek, a nyíló ablakokból a szóbeszéd szinte zenévé vált.
Ági, hámozd meg a burgonyát, én a hagymát hozom csengett Lilla hangja, mint egy cirmos macska.
Miért én vagyok a burgonyát hámozó? hallotta Miklós Vaszil szomszéd hangját. Már a kacsát is vágom neked.
Hú!, nevetett Miklós, Azt hiszem, már kész a vacsora nálam!.
Elfoglalt vagyok hallatszott egy lágy hang. A hajtincseimet rakom le.
Ó, szerelmem, kiáltott Lilla, szeretnék szép lenni, nem szürke köpenyben! Amikor a göndör hajamat úgy formázom, úgy érzem magam, mint Sophia Loren. Igaz, igaz, mondják, hogy ez úgy van. Nem ismered? Megmutatom, Vaszi: van videóm, még lemezek is.
Miklós felemelte fejét, és a szomszéd ház ablakaira bámult:
Mi fog válaszolni?
Aztán ledobta a motorját, lehajolt, csendben belépett a udvarra, és az ablakok felé nézett. A házban Vaszil fiatal felesége egy csavart kombinációban forgott a szobában, haját göndör, kupolacsúcsba szőtte. Miklós szemét Vaszilra forgatta, miközben Vaszil az asztalnál állt, fejét egy tálra hajítva.
***
Miklós étkezés nélkül falta a levest, nézte felesége jóllakott arcát, majd sóhajtott:
Képzeld el, Kati, hogy Vaszi hogyan lett elragadtatva?
Mi történt? kérdezte felesége.
Házasodott el Cserkesz Lübikivel, a városból érkezett.
Emlékszem válaszolta Katalin. Tanítónőnek akart lenni, de soha nem tanult valóban.
Én is emlékszem rá, csak egy orrlyukra hasonlított. Egy rossz lány, csak tánc és ruhák járnak a fejében. Vaszi meg buta, vakon vett feleséget, pedig a te testvéred, Manci, még mindig lányok között van, jobb lett volna, ha őt veszi.
Katalin elfordította kerek, palacsintaszerű arcát. A testvérről, Manciról nem akart beszélni. Mancsi kövér és lassú volt, pont úgy, mint Katalin magam. Katalin fiatalkorában sovány, de hamar elment Koliéhoz, mielőtt megdermedt volna, míg Mancsi már gyerekkora óta túlsúlyos volt.
Az évek múlásával Katalin felépülte, és most már a testvérei olyanok mindkét kicsi, kerek, mint egy gombócis.
A szomszéd házban hangos zene és női kacagás töltötte be a teret. Miklós felkapta szemöldökét, és elindult az ablakok felé, nézni. Háromszor megállt, csak fejét rázta.
Vaszil kiáltotta, miközben a szomszéd a szőlőben paradicsomot szedett.
Mit akarsz, Miklós?
Mi ez a káosz a ti házatokban? Olyan zaj középnapon, hogy az egész falu hallja!
Ez csak Kolka, a Lili barátnője jött a városból. Zajos lány, és azonnal bekapcsolta a magnót.
Miklós gyanúval nézett a szomszédra:
Meddig viszed még ezt a hülyeséget, Vaszil? Te meg a házban dolgozol, a feleséged pedig csak kacag, mintha semmi ne lenne! Már teljesen elhagyta a józan észt!
Vaszil nehéz szemükkel nézett vissza:
Mit csináljak, ha ilyen? Ha örömet okoz neki, hagyom játszani.
Már nem kicsi, hogy játszhasson! Házas, anyuka, otthon fenntartó! El kell vetned, el kell dobni a magnót, nem csak a szomszédnak, de a sajátnak is! Nálam nincsenek barátnők, csak házimunka, szoknyát varrok!
Vaszil szomorú lett, és a barátjára nézett:
Menj el, Miklós, a saját anyádra gondolj! Én magam megoldom.
***
Másnap egész nap eső esett, szürke égbolt nem ígérte a napfényt. Miklós felesége, Katalin, lekvárt főzött a konyhában, Miklós pedig a sarokból a sarokba bolyongott.
Unalmas vagyok, Kati.
Menj gombát szedni! Vegyél esőkabátot, a friss gombák a csapadék után buknak ki javasolta Katalin.
Nem akarok egyedül menni.
Hívd meg Vaszilt.
Miklós felvonta a vállát.
Hát, biztosan haragszik rám.
Aztán a kertből Vaszil egy csomaggal lépett be.
Szomszédok, szólt, miközben a ajtót nyikorgatta.
Miklós kinyitotta a vendéget:
Kolka, hoztam füstölt halat, magam füstöltem, kóstold meg.
Miklós felhúzott, mosolygott:
Jól van, szeretem a halat. Menjünk teát inni?
Menjünk.
Az asztalnál csendben ültek, mígnem Miklós rákérdezett:
Hogy megy a házasságotok? Elhagyta a vendég?
Elhagyta.
Miklós egy újságcikket szorítva kérdezte:
Mit csinál Réka most?
A boltba ment.
Mit vesz? ráncolta Miklós. Egy zacskó gombócot és egy rúzsot? Kati azt meséli, hogy a te asszonyod a boltban kozmetikumot rendel. Miért nem hoz otthon süteményt, vagy valami finomságot?
Katalin, a konyhában, leállt a keze, és a fejét a vállára tette:
Hadd vásároljon. Ő úgy viselkedik, mintha sminket akarna.
Mire?
Miklós szigorúan közölte:
Katalin és én úgy döntöttünk, hogy a nők barátkozzanak egymással. A te feleséged megtanítana nekünk takarítani és főzni, nem csak sminket csinálni!
***
Lili, beszélnünk kell mondta Vaszil.
Mit mondasz, édes?
Katalin elfordult, és a hangja megremeg:
Lili ilyen vagyok, csodálatos. Mit csináltál velem?
Lili átalakult: haja fehérre festette, szempillákat növesztett, szemöldökét kiemelte.
Tetszik? kérdezte.
Igen, teljesen más vagy. Régen kedves voltál, most szép!
Ez Lili barátja, Tamás, hozta ide a szépítést. Tamás a szépségszalonban dolgozik.
Lili boldogan üdvözölte szomszéd Katalint:
Miért ne? Én már itt vagyok, megyek hozzá.
A fiatal feleség erősen illatozott, Vaszil orrába szúrt, felöltött egy szép ruhát, sminkelt, aztán elment.
Visszatérve már nyugodtabb, leült a kanapéra, ahol Vaszil pihent.
Vaszil szólt Katalin, ülve a kanapé szélén te panaszkodsz a szomszédoknak?
Én?
Igen, hallottam mindent. Ha nem tetszik, mondd el! Miért panaszkodsz?
Lili sírva felnyelte az arcát, sírva a padlón. Ettől a naptól kezdve szigorúan megváltozott: már nem nézte magát a tükörben, csak főzött, sütit készített, állandóan a szomszédokhoz járkált, sötétebb lett a tekintete, csendben gondolkodott.
A nevetés, a zene eltűnt a Vaszil házából. Egy reggel a felesége már nem volt az ágyban, csak egy cetli maradt az ajtón:
Vaszil, úgy döntöttem, rossz feleség vagyok. Mindig panaszkodsz, nem bírok tovább. Menekülök. Ne keresd, semmi esély. Viszlát.
Miért? felkiáltott Vaszil. Lili, Lili!
Miklós, mint elsőként, elrohanta a barátot:
Elmenekült, és legyen is. A faluban nincs helye neki, biztosan a városba költözik, ott jobban lesz. Azt mondtad, rossz feleség lesz, igaza. Ne aggódj, találunk neked egy újikét, aki dolgozik.
A Vaszilra roskadt házban a szomszéd felesége, Katalin, és testvére, a kerek Mancsi, lépett be.
Mancsi, nem te vagy a feleség? kérdezte Miklós tréfásan. Vaszil dühösen elfordult.
***
Miklós az ablakból nézte a szomszéd házat, és szomorúan sóhajtott:
Miért nem tudok itt horgászni? Nincs kivel menni. Katalin!
Miért kiabálsz? szólt a konyhából egy dühös Katalin.
Az utóbbi időben a házban olyan felhő járt, mintha egy fekete macska járta volna át a barátságokat: Lili menekülése után Katalin is megváltozott, ez pedig Miklóst is nyugtalanította.
Miért, Katalin? Úgy tűnik, mintha nélkülem nem tudnál élni. Mindig neked a ház minden feladata, semmi pihenés, semmi ülés.
Katalin felkiált:
Én mi vagyok? Csak egy kemény munkás ló vagyok? Nő vagyok, Kolka, és vágyom parfümre, rúA ködbe vesző falu halk suttogása elringatta Vaszil és Katalin lelkét, miközben a hold fényében a régi ház ajtaja magától, csendben, visszanyitott, s a múlt szellemei táncra perdültek újra.
