Hétvégén elmentem az állatklinikára, hogy a kutyámnak oltást adjanak. Sorba álltam. Egy idősebb férfi, kicsit csavaros külsejű, de rendesen öltözött, ismerősnek tűnt. Ránéztem – a szomszédom, Kovács Miklós bácsi. Az öreg idegesen futkosott, orvost hívott. Odamentem.
– Mi történt?
– Az utcán elütötték a kutyát, én meg felvettem. Sürgősen sebész kell.
– Apu, van elég pénzed?
– Nem tudom, kislányom.
Kovács bácsi előkotorta a zsebeit. Talált vagy 900 forintot. Megkönnyebbülten sóhajtott.
– Talán elég lesz. Néhány napja pakoltam, volt egy kis munkám.
A kutya, egy látszatra fajtatiszta agár, nyöszörgött a fájdalomtól. Sóhajtottam. A törött láb alapján legalább 10 000 forintba kerülhet. Egy elegáns férfi, aki egy rendkívül drága servalt tartott a karján, felénk fordította a fejét.
– Kislányom, hát nem hagyhattam ott a teremtényt – sóhajtott Kovács bácsi. – Kiabált az úton. Mindenki csak elrohan mellette. És közben egy élőlény haldoklik. Felhívom a feleségemet, Klárát, nála van még 300 forint, mindjárt hozza, csak biztosra megyek.
A servalos férfi odahívott.
– Ismeri őt?
– A szomszéd házban lakik. Volt egy háromlábú kutyája. 15 évesen halt meg, egy juhász. Azt is elütötték, és az gazdái nem kérték vissza.
– Értem – válaszolta a servalos férfi, majd odament a recepcióhoz.
– Hívják a sebészt és fogadják el a bácsit a sérült kutyával. Állítsák ki a számlát, én fizetek, tőle pedig vegyék el a pénzét. Csak ne mondják meg neki, mennyibe kerül.
És hívták is a sebészt. A számla 17 000 forint volt. 900 forintot Kovács bácsi adott, a többit a servalos férfi, Horváth Viktor. Beadtam a kutyámnak az oltást és hazamentem. Kovács bácsi az műtő előtt várt. Sokáig tartott vagy nem, de az az agár nemsokára velük sétált, Kovács bácsiékkel – Klárával együtt. Kissé sántított.
– Jó napot, Kovács Miklós bácsi.
– Jó napot, kislányom.
– Látom, megtartotta a kutyát.
– Igen, a fiuk megtalálta a gazdákat. De nem kérték vissza, mondták, hogy kiállításra már nem alkalmas. Nem kellett nekik. De mindegy, megoldjuk. A fiú specializált tápokat és vitaminokat vett neki. És én is találtam egy kis munkát, portásként ügyelek. 12 000-et fizetnek. Meg lesznek. Kírinak hívják.
Két hónap múlva ismét ugyanarra a klinikára kellett mennem. Az öreg Ricsi beteg lett. Sorba álltunk, vártunk. És mit látok? Megjelenik Kovács bácsi. Egy macskakölyköt tartott a kezében, borzasztó volt nézni, összevágva és szurokban. Miklós bácsi sorba állt, idegesen babrált a zsebével. Keveset talált, ez látszott a képeKovács bácsi szomorúan nézett a macskára, de a szívében már tudta, hogy ha egyszer egy teremtény segítségre szorul, akkor az nem véletlen kerül az útjába.
