Szombat a családdal
– Na nekem ne kezdjétek el a diétázást! – kiabálta felindultan Zsóka, miközben villával hadonászott egy szelet tortával. – Tudom, hogy dagadt vagyok!
– Zsókus, ki mondott ilyet? – próbálta megnyugtatni a húga, Bözsi. – Csak Marika meg akarta mutatni a receptjét…
– De én nem kértem! – vágott közbe Zsóka. – Elegem van! Minden hétvége ugyanaz – vagy nem vagyok elég vékony, vagy ódivatú a frizurám, vagy a férjem semmirekellő!
Márta néni mélyet sóhajtott és letette a teás csészét. A szombati családi összejövetelek az ő házában egyre inkább próbatétellé váltak. Mindhárom lánya a családjával együtt ott volt, az unokák pedig egész lakást elfoglaltak, míg a felnőttek, ahelyett, hogy normálisan beszélgetnének, újabb vitába kezdtek.
– Lányok, legyen már elég – mondta fáradtan. – A szomszédok is hallják.
– Hallják csak! – nem hagyta abba Zsóka. – Talán így megértik, milyen csodálatos családom van!
Irén, a legidősebb lány, összecsípett szájjal tolta el a tányérját.
– Segíteni próbálunk neked – mondta hidegen. – De ha nem akarod…
– Nem akarom a tanácsaitokat! Így élek, és nekem így jó!
Márta néni végignézett a lányain, és ismét arra gondolt, milyen különbözőek lettek. Irén, negyvennyolc évesen, szigorú, összeszedett, mindig elegáns, még anyukájánál is. Könyvelőként dolgozik egy nagy cégnél, férje mérnök, a fia egyetemre jár. Példamutató család, legalábbis kívülről.
Bözsi, a középső, harminckilenc éves, lágy, engedékeny. Mindig kibékíteni próál, mindenkinek meg akar felelni. Óvónőként dolgozik, férje szerelő, két iskolás gyerekkel. Egyszerűen, de boldogan élnek.
Zsóka, a legkisebb, harmincöt éves, de úgy viselkedik, mint egy tinédzser. Mindig elégedetlen, mindig veszekszik valakivel. Későn ment férjhez, harminckettő évesen, született egy kislánya, és most folyton panaszkodik az életére.
– Anyu, hol van nagyapa fényképe? – kérdezte Dávid, Irén fia, bekukucskálva a nappaliba. – Mutatni szeretném Ricsinek.
– A nagy albumban, a polcon – válaszolta Márta néni. – Csak óvatosan, ne törd el!
Dávid bólintott és visszaszaladt az unokatestvérekkel. Márta néni elkísérte tekintetével és elmosolyodott. Legalább az unokák örömet hoznak, nem úgy, mint a lányai.
– Figyeljetek, mi lenne, ha abba hagynánk a civakodást? – javasolta Bözsi. – Beszéljünk inkább valami szép dologról.
– Milyen szép dologról? – vágott közbe gúnyosan Zsóka. – Arról, hogy Irénnek milyen tökéletes mindene? Háromszobás lakás, új autó, a fia egyetemista…
– Köze van a lakásomhoz? – lobbant fel Irén. – Reggeltől estig dolgozom, hogy ezek meglegyenek!
– Persze, dolgozol – nyújtotta ki Zsóka. – Nekem meg nincs időm dolgozni, hiszen kisgyerekem van.
– Lilit már öt éves, milyen kisgyerek! – nem bírta ki Irén.
– Neked öt éves már nagynak számít? Nálad Dávid tíz évesen már egyedül tudott mindent!
Márta néninek elkezdett fájni a feje. Minden szombat ugyanaz. A lányai összegyűlnek nála, látszólag családi együttlétre, de valójában csak idegőrlődés lesz belőle.
– Lányok – mondta halkan –, apátok nem szeretné így látni titeket.
Az apa említésére mindhárom lány elhallgatott. Tóth Gábor három éve halt meg, és azóta a családi összejövetelek feszültebbé váltak. Mintha ő lett volna az a központi erő, amely mindenkit összetartott.
– Anyu, ne – suttogta Bözsi.
– De igen – mondta határozottan Márta néni. – Annyira azt akarta, hogy jóban legyetek, támogassátok egymást. Ti mit csináltok?
Zsóka lehajtotta a fejét és apró darabokra tépkedni kezdte a süteményét. Irén megigazította a haját és kinézett az ablakon.
– Anyu, nem szándékosan veszekszünk – mondta Bözsi. – Csak… nem is tudom… Különbözőek vagyunk.
– Különbözőek! – csattant fel Zsóka. – Így van, nekem is más a temperamentumom, mint neki, aki mindig okoskodik!
– Nem okoskodom! – hördült fel Irén. – Csak azt mondom, mi lenne a jobbik út!
– És ki kérdezte, mi a jobbik?
Márta néni felállt az asztaltól és kiment a konyhába. Teljes káosz honott – szennyes edények a mosogatóban, ételmaradékok az asztalon, morzsák a padlón. Megnyitotta a csapot és nekilátott mosogatni, hogy megnyugodjon.
Hátulról lépteket hallott.
– Anyu, hadd segítsek – Bözsi lépett be.
– Nem kell, megoldom.
– Hagyd már. Négyen hamarabb végezünk.
Bözsi fogott egy törülközőt és hozzáMárta néni mosolyogva nézte, ahogy a lányai együtt takarítják fel a konyhát, és úgy érezte, hogy végre újra igazi család lehetnek.
