A szív szava
“Következő!” kiáltotta a nővér, amikor a rendelőből kijött az utolsó beteg.
“Jó napot” köszönt halkan Péter, és udvariasan mosolyogva leült az asztalhoz.
“Jó napot” válaszolta Lili, az orvosnő. Fiatal volt, furcsán hangzott volna a családneve, csak a nővér szólította így.
Amikor felemelte a szemét, rögtön a szürke szemek ismerős csillogásába nézett. A szíve hevesen megdobogott, de összeszedte magát.
“Péter?” ez volt az egykori osztálytársa, akivel közös emlékek kötötték össze.
Amikor Lili érettségi után Pestre költözött és orvostudományra jelentkezett, Péter a kis városban maradt. Az apja betegeskedett, ráadásul ő maga sem jutott be egyetemre, és a fizetősre nem futotta. Anyja hat éve halt meg, csak ketten voltak az apjával.
Most már férfiasabb volt, még szebb, mint régen. Lili kételkedett, hogy betegség miatt jött, de megkérdezte:
“Mi a panaszod?”
“A szívem gyorsabban ver, ha rád nézek” válaszolta mosolyogva.
“Úgy látom, itt már nincs szükség rám” mondta a nővér, és egy szokatlanul szigorú pillantást vetve Péterre távozott.
“Lili, azért jöttem, mert kerülöd a szót. Utánam indulok két hét múlva, és fontos lenne, hogy beszéljünk. Mindent megértem, amit mondani fogsz feleségem van, gyerekek”
Régen, az iskolában édes viszony fűzte össze őket. Együtt jártak haza, moziba, sétáltak. Mindenki azt hitte, egyszer összeházasodnak. De a sors másként forgatta a lapokat. Még az iskolában is követte Pétert Zsófi, a párhuzamos osztályból. Mindig lesben állt, de ő csak Lilit látta.
“Péter, az enyém leszel! Ismered ezt a régi dalt? ‘Nem menekülsz, belém szeretsz, az enyém leszel!'” énekelte neki, majd nevetett.
Lili elment orvosnak tanulni, Péter pedig otthon maradt. Azonnal dolgozni kezdett, közben jogosítványt szerzett, kamionozni akart. Aztán bevonult katonának. Alig találkoztak, Lili ritkán látogatott haza.
De a katonaság után Zsófi egyre jobban rátelepedett. Gyümölcsárusként dolgozott, fürge volt, szeretett inni. Egyik este, Miklós, Péter barátja meghívott tizenkét embert egy kávézóba. Zsófi Péter mellé ült, és amikor ő kiment cigarettázni, pálinkát öntött a borába. Miklós meglepődött, amikor látva, hogy Péter összeesik az asztalnál:
“Elég erősen elcsúszottál. Hívok neked taxit.”
“Én hazaviszem!” ugrott fel Zsófi.
Miklós segített Péternek beszállni, és elmentek. Csak később derült ki, hogy Zsófi magához vitte. Az édesanyja éjszakás műszakban volt. Lefektette, és ő is mellé feküdt. Nem emlékezett rá, mi történt, de reggel Zsófi mellett ébredt.
“Ó, anya hazaért!” nevetett Zsófi, amikor az ajtó kinyílt. “Péter, most már feleségem kell legyél!”
Péter nem tudott szabadulni tőle. Néhány hónap múlva Zsófi bejelentette, hogy gyereket vár, és össze kellett házasodniuk.
Amikor Lili megtudta, hogy Péter feleségül vette Zsót, beleegyezett, hogy hozzámenjen Gergőhöz, egy régi udvarlójához, aki régóta kereste a közelét.
“Kétlem, hogy szeretem Gergőt” gondolta magában. “Valami hamis az egész házasságban.”
Ritkán találkoztak, mindkettőjük külön dolgozott. Gergő hideg volt, mindig sietett valahová. Lili gyanította, hogy más nőkkel is találkozik.
“Nem akarunk gyereket” mondta egyik este.
“De jó lakásunk van” próbált ellenkezni Lili.
“Pénzt kell keresni” vágta rá.
Hat évet éltek együtt, gyerek nélkül. Aztán egy este kopogtatás hallatszott. Egy fiatal lány állt a küszöbön, terhesen.
“Jó estét. Ön Gergő felesége?”
Lili bólintott.
“Én a gyermekét várom. Elmondta, hogy Ön nem akar elválni. Kérem, engedje el!”
“Rendben. Holnap beadom a papírokat” válaszolta Lili hidegen, majd becsukta az ajtót.
Nem sírt sokáig. Talán jobb is így.
Lili hazaköltözött, és a helyi rendelőben kezdett dolgozni.
Péter és Zsófi egy örökölt lakásban éltek, két fiúkkal. De Péter boldogtalan volt. Zsófi ivott, ha ő úton volt. A gyerekeket az anyja nevelte, de ő sem tudta megfékezni a lányát.
“Péter, nem hagy el. Két gyereke van!” dicsekedett Zsófi.
De Péter már nem bírta tovább. Egy nap bement Lilihez, és megkérdezte:
“Hol beszélhetnénk nyugodtan?”
“Ne itt. A kávézóban.”
Ott ültek, és Péter elmondta:
“Amint visszajövök, elválok. Nem élet, amit Zsófival élünk. Még aludni sem tudok mellette.”
Lili hallgatott.
“Látom, hogy a helyi politikus, Farkas közeledik hozzád. Ne engedd!”
“Mi közöd hozzá?” emelte fel a szemöldökét.
“Tudom, szabad vagy, de ő rossz ember. Kérlek, várj meg.”
Amikor Péter elment, Lili még nem sejtette, mi vár rá. Pár nap múlva a gyámügyesek bejöttek a rendelőbe.
“Lili, jöjjön velünk! A szomszédok panaszt tettek, egyedül hagyták a gyerekeket.”
Meglepődve érkeztek Péterék lakásához. A gyerekek éhesek voltak, piszkosak.
“Elszállítjuk őket” mondta a gyámügyes.
“Ne! Hozzám jönnek!” jelentette ki Lili.
Hazavitte őket, ahol az anyja azonnal megfürdet
