**Egy Szív Családja**
A válás úgy összetört, mint egy kosár a fejemen. Márta mindent abba a férjbe fektetett, akit imádott, és soha nem gondolta volna, hogy ilyen késszúrással repeszti szét a szívét. De ő elárulta a legjobb barátnőjével. Egyetlen nap alatt két embert veszített el, akiknek a legmélyebb titkait is megosztotta. A hitét a férfiakban elveszítette. Régen, mikor azt hallotta, hogy minden férfi csal, csak legyintett: Az én Tamásom más. Most azonban a csalódás perzselte a lelkét, és megfogadta, hogy soha többé nem nyit meg senkinek.
Márta egyedül nevelte lányát, Zsófit. A volt férje rendszeresen fizette a gyerektartást, néha látta is a kislányt, de apának lenni már nem akart. Márta elfogadta a sorsát: egyedül marad egészen a végéig. Talán még keserű megnyugvást is talált benne az élet férfi nélkül egyszerűbbnek tűnt. De a sors szereti megzavarni az ember terveit.
Egy kolléganőjük születésnapján, egy kis budapesti kávézóban, Márta megismerkedett Lászlóval a lánytestvérével. Ő is váláson ment keresztül, és meglepetésére a fia, Bence, nála élt, nem az anyjánál. László elmesélte: a fiú maga választotta az apját, míg az exfelesége, akit egy új szerelem vitt magával, nem tiltakozott. Egy tinédzser csak terhet jelentett volna neki.
Az este felkavart valamit Márta szívében, ami régen elaludt. Olyan érzések kavarogtak benne, mint egy tinilánynak valami, amit évek óta nem érzett. László sem maradt érzéketlen. Mindketten megviselten hagyták el a válást, és új érzelmektől féltek, de a szikra, ami közöttük pattant, nem hagyhatták figyelmen kívül.
László megkapta Márta számát a húgától, összeszedte a bátorságát, és felhívta. Kerülve a randi szót túl gyerekesnek érezte , egyszerűen találkozót javasolt, hogy beszélgessenek. Egy hangulatos kis presszóban találkoztak, és beszélgetésükben teljesen belefeledkeztek az időbe. Jött a második találkozó, aztán a harmadik
Egy nap Zsófi az apjánál aludt, és Márta meghívta Lászlót a lakására. Az éjszaka után már tudták: nem akarnak többé elválni egymástól. A szeretetük, érett és gyengéd, olyan volt, mint egy menedék a múlt sérülései elől. De egy akadály állt az útjukban: a gyerekeik.
Mindkettőjüknek volt egy tinédzsere. Bence, László fia, egy évvel idősebb volt Zsófinál. Más a személyiségük, a szenvedélyeik, a barátaik. Eleinte Márta és László csak úgy találkoztak, néha a gyerekekkel, de keserűen tapasztalták, hogy Zsófi és Bence nem csupán közömbösek voltak egymással alig leplezték az ellenszenvüket.
Másfél év után Lászlónak betelt a pohár. Megkérte Márta kezét. Annyira szerette, hogy újra tizenhat évesnek érezte magát, de ő igazi családot akart, nem úgy, mint az első házasságában. A titkos találkák már nem voltak elég neki. Márta, meglepődve, igent mondott. Ő is arra vágyott, hogy az imádott férfi mellett ébredjen, együtt készítsenek reggelit, este filmeket nézzenek.
Mindent megbeszéltek. A budapesti kis lakásaikban nem lehetett volna együtt élni külön szobára volt szükség egy fiú és egy lány számára. Eladva a tulajdonaikat és László megtakarítását is belefektetve, egy tágas házat vettek a budai agglomerációban. A legnehezebb azonban még hátra volt: elmondani a gyerekeknek.
Külön beszéltek velük. Nem akarok Lászlóval és a fiával élni! pattant ki Zsófi. Találkozzatok úgy, mint eddig! Minek ez a házasság és a ház? Márta megértette a lányát, szíve összeszorult a bánattól. Miatta kellett volna Zsófinak idegenekhez szoknia. De Márta tudta, hogy pár év múlva a lánya kirepül, és akkor mi lesz? Az üresség? Körülötte sok anya feláldozta magát a gyerekéért, csak hogy később ugyanezt várja el. Márta ezt az utat nem akarta járni. Szelíden, de határozottan válaszolt: Döntöttem. De mindig hallgatni foglak rád, és te maradsz az első.
Zsófi duzzogott, de nem vitatkozott. Az apja, aki újranősült, egyre kevésbé keres
