Szilveszteri csoda
Zoli, mondd meg nekem, hogyan tudtad ezt elfelejteni?! Reggel többször is figyelmeztettelek, sőt, még sms-t is írtam! kiabálta Edina, szemrehányóan nézve a férjére.
A férfi ott állt a konyha ajtajában, bűntudatos arccal, és csak a vállát vonogatta.
Hát, magam sem értem, Edina… Egyszerűen kiment a fejemből, ennyi próbált mentegetőzni Zoli.
És a telefonod?!
Nem is vettem elő a nap folyamán, így hát az üzeneted sem láttam…
Edinában felforrt a düh.
Szóval az új akkumulátort a kocsiba nem felejtetted el megvenni, de azt, hogy a lányodnak ajándékot kéne tennünk a fa alá, simán elfelejtetted?!
Kiment a fejemből Az autósbolt csak nyolcig volt nyitva, siettem, mindent elfelejtve. Bocsáss meg!
Néha azt hiszem, Zoli, hogy a régi kocsid, ami minden hónapban szétesik, fontosabb neked, mint Lili sóhajtott Edina, miközben leült a hokedlire, és az órára pillantott.
Az már öt percet mutatott tizenegykor. Későre járt, sötét volt odakint, javítani már szinte lehetetlen volt a hibát. És ettől valahogy még rosszabb lett minden.
Edina, ne mondj butaságokat! Imádom Lilit, ezt te is tudod. Csak… elfelejtettem. Kivel ne fordulna elő?
Velem soha, Zoli! Edina majd kiabált, de hangját visszafogta, nehogy a kislányuk meghallja a veszekedést.
A férje próbálta átölelni, hátha enyhíti a kezdődő vihart, de Edina ellökte magát, hátat fordított és…
… elkezdte a fél nap alatt készített francia salátát a tálba kanalazni.
Annyi időm elment erre a salátára csak hogy örömet szerezzek neki, ő meg… A lányunk ajándékát elfelejtette!
Éreztem én, hogy mindent magamnak kell intéznem morgott csendesen. De megbíztam benned, Zoli. Hittem, hogy megbízható férfi vagy.
Edina, tudom, hogy hibáztam, de végül is nem olyan nagy tragédia mondta Zoli. Legfeljebb nem lesz ajándék a fa alatt. Mondjuk el Lilinek, hogy
Hogy mit, drágám? Hogy apukájának harmincöt évesen már memóriagondjai vannak? Vagy hogy fontosabb volt az aksi az autónál?
Mondjuk azt, hogy Télapónak idén rengeteg dolga volt, így nem jutott mindenhová. Holnap reggel megyek, beszerzem az ajándékot, s átadom mintha Télapótól lenne.
És hol fogod beszerezni? Holnap szinte minden üzlet zárva lesz, csak néhány élelmiszerbolt lesz nyitva. Jaj, Zoli, Zoli…
Edina mérge érthető volt.
Amióta Lili megszületett, náluk egy tündéri szokás lett: december 31-én, éjfél után együtt mennek a karácsonyfához, ahol…
… megtalálják az ajándékokat.
Ezt Lili imádta legjobban, hisz, mint sok más korabeli kislány, hitt a Télapóban, a varázslatban, és a szilveszteri csodákban. Iszonyatosan boldog volt, ha megtalálta a hőn áhított ajándékot.
Ma este is már vagy ötször benézett a fa alá, hátha megérkezik még éjfél előtt a meglepetés, s az anyjának is elmondta, mennyire várja a Télapó ajándékát.
Vajon idén mit hoz nekem a Télapó? tűnődött hangosan. Bicikli lenne a legjobb, mint a Krisztikének a másodikról, de ha görkorcsolya, annak is örülnék.
Edina elmosolyodott, mikor rápillantott. Megkérte a férjét, vegyen görkorcsolyát Lilinek.
Általában ő választotta ki az ajándékot, de ma Zolit váratlanul behívták dolgozni, Edina pedig úgy érezte, minek menne el külön, ha Zoli útbaejtheti a boltot.
A férj csak nyolc után ért haza, s miután Edina már tálalt volna, összeesküvés-szerűen kérdezett rá az ajándékra de Zolinak akkor ugrott be, hogy teljesen kiment a fejéből…
Edina, ne rontsuk el ezt az estét. Nem szándékosan felejtettem el. Ha gondolod, beszélek én Lilivel, elmagyarázom. Meg fogja érteni.
Edina szó nélkül rakott tovább az asztalra, de közben könnyei csorogtak. Hogy felejthette el az ajándékot? gondolta.
Egészen a legvégéig azt képzelte, Zoli majd előhúzza az eldugott csomagot a kellő pillanatban. Mostanra azonban már mind bezárt, a boltokban egy gombostűt sem lehetne kapni…
Segítsek? kérdezte Zoli bizonytalanul, nézve, hogy Edina tányérokat tesz az asztalra.
Kösz, már segítettél eleget… nem kérek többet.
Ekkor viharzott be Lili, izgatottan, miután végignézte az összes karácsonyi mesét:
Anya, apa! Kevesebb, mint két óra van hátra az új évig! Hamarosan itt lesz a Télapó ajándéka!
Edina dühösen nézett Zolira, ám hamar elfordult, nehogy Lili észrevegyen valamit nem akarta elrontani az ünnepét.
Ekkor született meg Edina fejében a mentőötlet. Egyszerűen egy borítékba tesz pénzt húszezer forintot , és ráírja: Lilinek, hogy vehess magadnak görkorcsolyát.
Persze, nem ezt várja a kislány, de még mindig jobb, mint a semmi.
*****
Mikor tizenegykor végre leültek a szilveszteri vacsorához, kopogtak az ajtón.
Zoli, te vártál valakit? lepődött meg Edina. Mert én biztosan nem.
Én sem. Talán a szomszéd? Megnézem, addig töltsétek ki az üdítőt válaszolt Zoli, s elindult ajtót nyitni.
Az ajtó mögött egy borostás, piros, szakadt kabátos férfi állt. Télapónak szinte semmi köze nem volt, inkább hajléktalannak tűnt külsőre és illatra is.
Hozzátok jöttem? Elrontottam az emeletet, vagy pénz kellene? Már előre mondom, egy fillért se adok mondta gorombán Zoli. Úgyis csak italra menne.
Nem, nem akarok pénzt. Van hol meghúznom magam válaszolta vidáman az ismeretlen.
Van hol? Na persze nevetett magában Zoli, mert furcsának találta ezt a kijelentést.
De soha nem nézte le a hajléktalanokat. Egy pillanatra csak abszurdnak érezte, hogy épp ezt mondja neki.
Akkor mit szeretne? lépett ki Zoli a lépcsőházba, az ajtót becsukva, hogy a szag ne áradjon be.
Tudja, találtam egy kiscicát az előtérben. Nézze csak, milyen helyes! és elő is húzta a kabátja alól a bundás, fehér kis gombócot. Nem maguké véletlenül? Elveszítették?
Zoli halkan felnevetett. Hát, már csak az kell, hogy ezt is rámtukmálja… Biztos pénz kellene, csak most állatkán keresztül próbál.
Elnézést, de ezt a cicát most látom először. Egyébként sem volt még háziállatunk.
De nem szeretnék, hogy maguknál maradjon? Ha van kislányuk, biztos örülne neki!
Sejtettem, hogy el akarja sózni gondolta Zoli, fejét csóválva.
Nem, köszönjük.
Értem hajtotta le szomorúan fejét a szakállas. Akkor megyek, kiteszem a kukákhoz, ha már senkinek se kell.
Már indult volna, dugva vissza a kabát alá a reszkető kis állatot, amikor Zoli hirtelen vállon fogta.
Várjon már! Mit jelent az, hogy kitenné a kukákhoz? Egy ekkora cicát? Hagyja itt a lépcsőházban!
Kiteszik úgyis, kicsapják az utcára. A kukáknál legalább kartondoboz van, elbújhat, s néha kaját is talál.
Zoli sosem volt nagy állatbarát, de most megsajnálta ezt az apró életet. Ahogy belegondolt, hogy az éjszakát kint töltené, egyedül, hidegben, éhesen…
Ha lett volna ideje gondolkodni, lehet meg is fontolja… De most sürgette az idő, a család ott várt, és ez az ember is indulni akart.
Adja ide a cicát! szólt rá hirtelen, s kivette a kezéből. Ne tegye ki, majd mi gondoskodunk róla.
Köszönöm, mosolygott a férfi barátságosan, majd el is tűnt lefelé a lépcsőn.
*****
Zoli belépett a lakásba, Edina és Lili izgatottan figyelték a konyhaajtóból.
Hol voltál eddig? Történt valami?
Nem, semmi gond mosolygott, háta mögé rejtve a cicát, csak azért imádkozva, nehogy elkezdjen nyávogni.
Ha Edina megtudja, mit hozott haza éjfél előtt, elsőnek őt dobja ki és talán a cicát is.
Egyértelmű volt, hogy úgyis lelepleződik, de kellett még néhány perc, hogy kidolgozza, mit mond: miért hozott haza egy vadidegen kisállatot, megkérdezés nélkül.
Ki volt az? kérdezte Edina gyanakodva. Csak nem valami új ötlet volt?
A szomszéd, Ádám, az ötödikről. Tanácsot kért, milyen akkumulátort vegyen.
Aha… Persze. Akkumulátor-szakértő vagy legyintett Edina. Na, menj kezet mosni és gyere, nemsokára éjfél!
Jövök!
Amíg a család visszament a konyhába, Zoli őrült módjára futkározott a lakásban, hol rejthetné el a cicát.
Erkély kizárva hideg van. WC nem jó, bármikor bejöhet valaki. Lili vagy a háló sem jöhet szóba. Maradt a nappali…
Zoli, jössz már?! Meddig várjunk? kiáltott Edina.
Már itt vagyok!
Sietős döntéssel a szekrény alsó polcára tette a cicát, nyitva hagyva résnyire az ajtót, hogy levegőt kapjon, majd lerohant vacsorázni.
*****
Boldog új évet! harsogtak az utcán.
Zoli is koccintott a családjával, egészséget és sok boldogságot kívánva.
Közben Lili letette a poharát, és szaladt a nappaliba. Edina ekkor eszmélt, hogy nem tette oda a borítékot a fa alá, és dühösen villant a tekintete Zolira. Ezt most magyarázd meg!
Most te magyarázod meg a lányodnak!
Ám Lili pár perc múlva ujjongva kiabált.
Olyan erővel, hogy az utcai hangzavar is elhalkult mellette.
Anya, Apa, gyorsan! Nézzétek meg, mit tett a fa alá a Télapó!
Zoli és Edina berohantak a nappaliba. Lili a fa mellett állt, s előtte egy hófehér kiscica feküdt.
Régóta álmodoztam egy kiscicáról, és most a Télapó meghozta nekem! s Lídiának csordultak a könnyei. Hópecsétnek fogom hívni.
A kislány magához ölelte az új barátját, miközben Edina elvonta Zolit a sarokba.
Ez most mi? Honnan van ez a cica? Megint a te műved?
Edina, csak ne kiabálj…, mindjárt elmondok mindent! kezdett védekezni Zoli.
Kiabálni? Ugyan már! Látod, mennyire boldog Lili. Mondhattad volna, hogy meglepetést szervezel, így kár volt ma kiabálnom veled Edina átölelte a férjét, és egy puszit adott az arcára.
Zoli csak állt ott, döbbenten, hogy ilyen könnyen megúszta.
Valóban igaz: szilveszter éjjel csodák történnek. A lányuk is boldog, az asszony megenyhült…
És mindez egy fehér kiscicának köszönhető. Zolinak hirtelen eszébe jutott a szakállas.
Edina… lenne itt még valami…
Valamit súgott a nő fülébe, aki meglepetten nézett rá, aztán bólintott.
*****
Na, Imi bácsi csapott a vállára a szakállas egy másik férfinak, aki mellette ült. Mind a négy picúrnak találtunk gazdát, hála az égnek. Mehetünk vissza a pincébe, mielőtt bezárják.
Bizony, Laci bá. Jó ötlet volt ez a kukás történet mosolygott a másik.
Szerinted? Attól tartottam, leordítanak a lépcsőházban ilyenekért.
Volt benne kockázat, de csak az viszi haza a kiscicát, akinek tényleg számít az állat sorsa.
Igen…
Szóval a kicsik jó kezekbe kerültek, minden rendben. Okos volt az ötlet.
A két hajléktalan ott ült a lépcsőház előtt, nem messze attól a háztól, ahol aznap mind a négy kiscicának sikerült otthont találniuk.
Az utcán sok ember sétált, de ma este senki nem küldte el őket. Sőt, többen jókívánságokat mondtak nekik. A két férfi hálás volt, visszaköszöntek mindenkinek.
Egyszer csak kivágódott a lépcsőház ajtaja, Zoli szaladt ki, körbenézett, aztán megpillantotta a két férfit a padon, integetett, s odarohant hozzájuk.
Mi van, meggondolta magát, vissza akarja adni a cicát? kérdezte meglepetten Laci bá.
Ő az! Nem is számítottam rá…
Boldog új évet! mosolygott Zoli, elővéve egy nagy szatyrot. Köszönjük a segítséget: szilveszteri vacsorát csomagoltunk maguknak.
Köszönjük, nem is vártuk ezt mosolygott Imi bácsi és Laci bá is.
És ez csak tőlem, Zoli egy üveg pezsgőt adott át. Az ünnep örömére, hogy ne szárazon ünnepeljenek.
Na látod, Laci bá, most már mi is emberi módon kezdhetjük az új évet. Vannak még csodák! örvendezett Imi bácsi.
Zoli már indult volna, de még visszafordult:
Hol töltik az estét, ha megkérdezhetem?
Hát, a pincében, ott most meleg van, száraz minden, kartonon lehet aludni mondta Laci bá.
Tudják mit? Inkább jöjjenek velem!
Öt perc múlva már a garázsban voltak hárman. Zoli kitárta az ajtót.
Foglalják el nyugodtan. Van egy kényelmes kihúzható kanapé, bekapcsolhatják a hősugárzót, van asztal, hozzá tányérok. Sokkal jobb, mint a pince. A kocsit kiteszem az udvarra, hogy több helyük legyen.
Be is férnénk úgy, ahogy van akarta mondani Laci bá és Imi bácsi.
De Zoli megrázta a fejét.
Nem, hadd legyen kint. Neki nem lesz baja. És, kérem, ne igyanak túl sokat, rendben?
Á, ez csak az ünnep miatt, különben nem szoktunk szólt gyorsan Laci bá.
Rendben. Elhiszem önöknek. Holnap visszajövök, beszélgetünk talán segíthetek, hogy maguknak is legyen egy új otthonuk.
Meglepő… motyogta Imi bácsi.
Az bizony erősítette meg Laci bá.
Így telt el ez az éjszaka. Igazán szilveszteri, igazán meghitt és… valóban csodás volt.
