– Szia. Akkor is végül nem mentünk el moziba veled… – ezzel kezdte ő, amikor elsőként eszébe jutott, elfelejtve az előre begyakorolt mondatokat. Tamás és Boróka a Duna-parton üldögéltek, álmodoztak arról, hogy felveszik őket az egyetemre, elvégzik, és vesznek egy lakást…
– Vegyek egy külföldi autót, a legmenőbbet. És minden biztosan sikerülni fog – mondta Tamás, és egy követ hajított a vízbe.
– A tengerparton vagy külföldön fogunk pihenni – tette hozzá vidáman Boróka, miközben figyelte, hogyan halnak el a körtök a vízen Tamás dobása után. – Igen, de először be kell kerülnünk az egyetemre. De már rettenetesen unom a tanulást… – tette hozzá szomorúan.
– Felvesznek. – Tamás átölelte Borókát a vállánál, és magához húzta.
Úgy érezték, még senki nem szerette így a másikat, és semmi nem választhatta el őket egymástól.
– Menjünk haza, anya biztosan aggódik. És hideg is van. – Boróka felállt a padról, és felnyögött a fájdalomtól. Az új cipői feltörték a lábát. Levetette őket, és mezítláb indult el a hideg kőkorláton.
– Elmegyünk holnap moziba? Jó filmet játszanak… – ajánlotta Tamás.
Gyanútlanul mentek, beszélgetve mindenről és semmiről.
– Holnap – mondta Boróka a házuk előtt, felállva a lábujjhegyére, megcsókolta Tamást az arcán, majd gyorsan befutott a kapun.
– Szóval veszek mozijegyet? – kiáltott utána.
Boróka nem válaszolt, csak mosolygott az ajtóban.
A város még aludt, de a rövid júniusi éj már véget ért, a hajnal eloltotta a csillagokat. A volt érettségizők felnőtt életének első napja kezdődött.
Tamás csendben belépett a lakásba, próbálva fel nem ébreszteni anyját, levetkőzött, és rögtön elaludt, mint egy boldog ember, aki biztos a holnapjában. Délután már a Boróka ablaka alatt állt. Kikukucskált az ablakon, és hamarosan kijött a kapun.
– Megvettem a jegyeket – Tamás megmutatta Borókának a mozijegyeket.
– Bocsi, Tami, nem mehetek. Anyukám nővére érkezett meg. Férjhez ment, és Németországba költözik. Hagyott nekünk egy lakást Budapesten. Holnap velük kell mennünk, hogy mindent megmutasson… én Budapesre megyek.
– És mikor jössz vissza? – kérdezte Tamás, még nem értve teljesen, mit mond Boróka.
– Nem tudom. Oda fogok jelentkezni.
– Én meg? Mi meg?… Mi együtt álmodtunk… – Tamás nem hitte a fülének.
– Tami, ilyen lehetőség csak egyszer jön az életben. Később, én nem a Holdra megyek, látogathatsz. Vagy mi lenne, ha te is budapesti egyetemre jelentkeznél? – Boróka szeme felcsillant. – Hallgass már, komolyan, gyere velem!
– És hol lakjak ott? A szüleid meg mit szólnak? Nincs nekem gazdag nagynéném, aki lakást hagyott, és pénzem sincs. Mit mondjak anyámnak? Egyedül van…
– Valamit kitalálunk… – legyintett Boróka nyugodtan.
– Mikor mész el? – halk hangon kérdezte Tamás.
– Holnap reggel. Még össze kell pakolnom. Minden olyan váratlan… Tami, a szüleim nem hagynának itt, hiába próbálkoznék. Ha szeretsz, találsz módot, hogy együtt legyünk.
– És ha te szeretsz… – Tamás befejezetlenül hagyta a mondatot, legTamás elment, Boróka pedig a függöny mögül nézte, ahogy a távolban eltűnik, tudva, hogy most már tényleg vége.
