A családi viharok csalárd dolgok. Mielőtt férjhez ment, Zsófia nem is sejtette, hogy a férje rokonainak közelsége próbatétel lehet. Egy szerető családban nőtt fel, ahol a veszekedés ritka volt, és úgy érezte, ilyen nehézségek elkerülik őt. A kolléganői anyós-történeteit túlzásnak tartotta – vele biztosan nem lesz ilyen.
Az esküvő után Zsófia és Bálint a férj anyjánál, Margit néginél költöztek el, a kellemes, de szűk két szobás lakásba egy kisvárosban, Debrecen mellett. Az anyós barátságosan fogadta a menyét, és az első hónapok simán teltek. A gyerekek még nem voltak a tervekben – a fiatal pár saját lakásra gyűjtött.
Bálint egy nagy IT-cégben dolgozott, a fizetése lehetővé tette a tervezgetést. Zsófia is dolgozott, de kevesebbet keresett, helyi iskolában tanította a gyerekeket. Margit néni kedves volt, de szerette osztani a tanácsait, amik eleinte ártalmatlannak tűntek.
Zsófia próbált nem reagálni, de idővel az anyós egyre gyakrabban beleavatkozott az életükbe. A tanácsok hangneme egyre parancsolóbb, a megjegyzések pedig szúrósabbak lettek.
Egy nap Zsófia, ragyogva az örömtől, hazahozott egy új turmixgépet.
– Mostantól reggelire smoothie-t készítünk, egészséges és finom! – kiáltotta felvillanyozva, miközben a dobozt a konyhaasztalra tette.
Margit néni szkeptikus pillantást vetett a vásárlásra, összecsúsztatta ajkát:
– Minek ez? Felesleges kiadás. Normális ember reggelire kását eszik, nem pedig ilyen új divat hülyeségekkel tömik a gyomrukat. Majd megbánod, de akkor már késő lesz! – mondta, majd demonstratívan megfordult és kiment a szobájába.
Zsófia nem tudta magát visszafogni, utánavetette:
– A fiad utálja a kását! Elég neki egy szendvics a teával, aztán rohan a munkába!
Az anyós megállt az ajtóban, visszafordult, és hidegen válaszolt:
– Ha jó feleség lennél, korábban kelnél, és rendes reggelit készítenél Bálintnak, nem pedig délig aludnád!
– Nem alszom délig! – pattant fel Zsófia. – Később kezdődnek az óráim, és emiatt megvonjam magam a– És azt akarod, hogy alváshiányban dolgozzak, csak hogy a te szabályaid szerint éljek? – kérdezte Zsófia, miközben csend honolt a konyhában, mintha már maga a levegő is várta volna a választ.
