„Szia. Mégse mentünk el moziba akkor veled…” – ezt mondta elsőre, elfelejtve az előre begyakorolt mondatokat.
Bence és Zsóka a Duna-parton ültek, álmodoztak arról, hogy felveszik őket az egyetemre, elvégezik, majd vesznek egy lakást Budapesten…
„Veszek egy külföldi autót, a legmenőbbet. És minden úgy lesz, ahogy elképzeltük.” – Bence egy követ hajított a vízbe.
„Nyaralni majd a tengerpartra vagy külföldre megyünk.” – tette hozzá vidáman Zsóka, nézve, ahogy a kő nyomán keletkező körök lassan eltűnnek. – „Igen, de előbb fel kell venniük az egyetemre. De már undorodom a tanulástól…” – tette hozzá szomorúan.
„Felvesznek.” – Bence átkarolta Zsóka vállát és magához ölelte.
Úgy érezték, soha semmi nem választhatja őket el egymástól, hiszen senki sem szerette még így a másikat.
„Menjünk haza, anya biztosan aggódik. És hideg is van.” – Zsóka felállt a padról és felnyögött a fájdalomtól. Az új cipő feltörte a lábát. Levette, mezítláb ment tovább a hideg kockaköveken.
„Holnap elmegyünk moziba? Jó filmet játszanak…” – ajánlotta Bence.
Mentek, közben a semmiről és mindenről fecsegtek.
„Holnapig.” – mondta Zsóka a házuknál, megállt, felkapta magához Bencét, megcsókolta az arcán, majd beugrott a kapun.
„Szóval veszek jegyet?” – kiabált utána.
Zsóka nem válaszolt, csak a kapunál mosolygott.
A város még aludt, de a rövid júniusi éj már véget ért, a hajnal eloltotta a csillagokat. Kezdődött a frissen érettségizettek első napja a felnőtt életben.
Bence csendben bevonult a lakásba, nehogy felkeltse anyját, levetkőzött, és boldogan, bizakodva aludt el. Délután már Zsóka ablaka alatt várakozott. Kikukucskált rá, és hamarosan kijött a kapun.
„Megvettem a jegyeket.” – Bence lengett a mozijegyekkel.
„Bocsi, Bencém, most nem mehetek. Anyám nővére jött. Férjhez ment és Németországba költözik. Hátraadta nekünk a pesti lakást. És holnap utazunk vele, hogy mindent megmutasson… Én Pestre költözöm.”
„Mikor jössz vissza?” – kérdezte Bence, még nem értve teljesen, mit hall.
„Nem tudom. Oda fogok jelentkezni az egyetemre.”
„Én? És mi?… Mi együtt álmodtunk…” – Bence nem hitte a fülének.
„Bencém, ilyen lehetőség csak egyszer kínálkozik. Azért nem a Holdra megyek, jöhetsz hozzám. Vagy te is jelentkezel egy pesti egyetemre?” – Zsóka szeme felcsillant. – „Nézd, komolyan, gyere velem!”
„És hol lakjak? A te szüleid mit szólnak? Nincsen nekem gazdag nagynéném, aki lakást hagyott, pénzem sincs. Mit mondjak anyának? Egyedül van…”
„Valamit kitalálunk…” – felelte könnyedén Zsóka.
„Mikor mész?” – hangjábanBence hosszan Zsókának nézett, aztán lassan, fájdalmasan lehajtotta a fejét, és anélkül, hogy bármit is mondott volna, elfordult és elsietett az utca sötétjében.
