A havazós kisvárosi utcákon, Fagyvárosban, ahol a szél úgy süvölt, mintha a szétfagyott álmokat siratná, nem minden nőnek sikerül megtartania a családi tűzhely melegét. A szeretet és a bizalom, akár a törékeny jég, megtörhet az élet nehézségei alatt. Sok anya, aki gyerekekkel marad egyedül, a jövőbe úgy néz, mintha egy mérhetetlen szakadékba tekintene. Át kell képezniük magukat, feladniuk az álmaikat, vagy félbehagyniuk a tanulmányaikat, csak hogy eltartsák a családjukat. Ilyenkor könnyű kétségbe esni, az életkörülményeket vagy akár a saját gyerekeiket okolni, hogy minden romokban hever. De ez csak illúzió, egy maszk, amivel a félelmet próbálják elfedni – a félelmet az ismeretlentől.
Az, hogy egyedül maradunk, támogatás nélkül, anyagi biztonság nélkül, úgy szorítja össze a szívet, mint a téli fagy. Ez a félelem arra készteti a nőket, hogy megragadják a lerombolt kapcsolatokat, tűrjenek a tűrhetetlen mellett, csak ne kelljen szembenézniük a magány ijesztő ürességével. Néhányan még a zsarnokoskodó férjük mellett is maradnak, azt gondolva, hogy a válás elvenné a gyerekektől az apjukat, és őket magukat a stabilitás utolsó reményétől. De az igazság az, hogy a válás nem törli el az apaságot. A volt férj továbbra is apa marad, akinek gondoskodnia kell a gyerekeiről, beleértve a gyerektartást is. Ha pedig megpróbál kikerülni a felelőssége alól, a törvény mindig az anya oldalán áll – a bíróság kötelezi, hogy teljesítse kötelességét. Nincs értelme feláldozni magunkat egy olyan család illúziójáért, ami már rég csak egy aranyketrec.
De a legborzasztóbb az, amikor a kétségbeesésben a nő a gyerekeit kezdi okolni. Amikor úgy érzi, hogy az élete összeomlik, mint egy kártyavár, könnyű kiborulni és azt mondani, hogy a gyerekek minden baj forrásai. Ez a legnagyobb hiba, amit egy anya elkövethet. A gyerekek nem tehetnek arról, hogy a felnőttek nem tartották be ígéreteiket. Az ilyen sértő szavak, amiket dühben mondunk, olyan sebeket hagynak a gyerekek lelkén, amik évtizedekig nem gyógyulnak. Ha egy nő úgy érzi, hogy a fájdalma már a torkáig ér, és a harag elfojtja, érdemes felkeresnie egy pszichológust. Ez nem gyengeség, hanem egy lépés a megmentés felé – saját maga és azokért, akiket szeret. A gyerekek nem teher, hanem egy ajándék, és nem lehet őket bűnbaknak állítani a felnőttek hibáiért.
Van egy mítosz, ami sok anya szívét megmérgezi: hogy egy férfi sosem fog szeretni egy gyerekes nőt, sosem fogja elfogadni a gyerekét, sosem akar majd róla gondoskodni. De az élet mindig bebizonyítja az ellenkezőjét. Ha egy férfi találkozik egy olyan nővel, aki minden nehézség ellenére erővel és gyengédséggel ragyog, nemcsak őt fogja szeretni, hanem a gyerekét is. Fagyvárosban, ahol mindenki ismeri egymást, az ilyen történetek nem ritkák. Egy új partner akár a gyerek valódi apjává is válhat – törődővé, figyelmes**A legszebb családok néha pont a legnehezebb kezdetekből születnek.**
