A szerelem éveken át
Egy új család érkezett a faluba. Épp akkor fejezték be az új iskola építését. A régi igazgató nyugdíjba ment, helyére egy újat hoztak – Tamás Bélát feleségével, aki matektanár volt, és tizenöt éves lányukkal, Virággal.
Virág egyáltalán nem hasonlított a falusi lányokra, ezért minden fiú megfordult utána, a helyi lányok meg haragudtak. Az újonnan érkezett lány mindig rendben volt, szoros fonott hajjal, tiszta cipőben. Még ősszel is, amikor sár volt, a földút mellett egy pocsolya mellett megmosta a cipőjét, mielőtt belépett az iskolába.
„Virágkának semmi dolga, csak a pocsolyában babrál!” – nevetgélték rajta a falusi lányok, akiknek koszos volt a cipőjük, de lassan ők is megpróbálták lemosni.
Mert látták, hogy a fiúknak tetszik a rendes Virágka.
A faluban élt Misi, már tizenhat éves volt, kemény munkás fiú, magas és vállas. Az iskolát már elhagyta, nyolcadik után abbahagyta. A faluban dolgozott, kaszált a férfiakkal, a szénát boglyába rakta, olyan szépen, hogy a falusi asszonyok csak csodálkoztak.
Misi gyenge pontja a lányok voltak. Tizennégy éves kora óta váltogatta őket, és ők sem ellenkeztek, hisz szép fiú volt. Tizenhat éves korától már a boglyák alatt is szerelmeskedett. Most már tizenhét éves volt.
„Na, Misi, minden lében kanál” – mondták róla a falubeliek, ő meg csak mosolygott.
De minden megváltozott, amikor először meglátta Virágot. Az anyjával ment a helyi boltba, amikor újként érkezett a faluba, mindenestől rendben, csinosan.
„Mi ez a csoda itt nálunk?” – álmélkodott Misi, és megkérdezte Jánost, a pirospozsgás, szeplős barátját.
„Ők az újak, az apja az iskola új igazgatója, ez meg Virágka és az anyja, matektanár.”
Ettől a pillanattól kezdve Misi elveszett. Annyira, hogy minden kalandját elfelejtette, mintha soha életében nem is nézett volna lányokra, mintha most gyúlt volna először szerelemre. Még le is hunyta a szemét, amikor először látta Virágot. Valami mesés, levegősség volt benne, és Misi viharos lelke megremegett.
Misi tudta, Virág még csak kislány, nem is próbálkozott nála, távolról figyelte. De a faluban mindenki tudta, hogy Misi szerelmes. Eltelt az ősz, jött a tél. Már befagyott a folyó, és a falusi fiúk korcsolyáztak. Mindenkinek egyszerű „Hópehely” korcsolya volt, amit a bocskorhoz kötöttek. A lányok nem tudtak korcsolyázni.
Aztán egy csoda történt. Virág kijött a jégre, saját, cipős korcsolyában, olyan szépen, mint ő maga. Hogy korcsolyázott! Mindenki lélegzetét visszafojtva nézte, a gyerekek a parton álmélkodtak, ahogy Virág figurákat írt a jégre. Hogy csúsztMisi futott a folyó felé, amikor meghallotta a kiáltást, és ott, a jégtörésnél, Virág vergődött a hideg vízben, de mielőtt bármit is gondolhatott volna, már a jégen csúszva tartott feléje, szíve mélyén azt érezve, hogy most, ebben a pillanatban, nemcsak Virágot menti meg, hanem saját múltját is kivágja a jég alól.
