Házasság szerelem nélkül
Bálint feleségül vette Annát, hogy bosszút álljon szerelmén. Bizonyítani akarta neki, hogy árulása nem törtette össze. Évvel Katalinnal közel három éve voltak együtt. A szerelem őrültté tette: a világot is a lábához akarta heverni, csak hogy mosolyogjon. Álmodozott az esküvőről, de Kata lehűtötte a lelkesedését: “Miért sietnénk? Még nem végeztem az egyetemen, a vállalkozásod is alig áll a lábán. Se rendes autó, se saját lakás. A nővéreddel együtt lakni? Kösz, nem szeretném megosztani a konyhát Lizával, bár a barátnőm.”
Szavai fájtak, de Bálint látta bennük az igazságot. A nővérével a szülői lakásban tengődtek Szegeden, a családi vállalkozást, amit a szülei halála után örökölt, alig bírta fenntartani. Az egyetemet félbehagyta, hogy megmentse a céget. A nyaralót közösen Lizával adták el – a vállalkozás fontosabb volt. Fél év alatt a hagyaték nélkül nőttek az adósságok, mindketten diákok voltak: ő az ötödik évfolyamon, Liza a másodikon. Az eladásból származó pénzzel rendezte a tartozásokat, feltöltötte a bolti készletet, és még maradt is. De Kata csak a mának élt, nem akart várni. A szülei gondoskodtak róla, míg Bálint, aki egy nap alatt családfő lett, másképp tekintett a jövőre. Hitte: rendbe hozza a dolgokat, lesz ház, lesz autó.
A baj váratlanul érkezett. Bálint a mozi előtt várakozott Katalinra, ahogy telefonon megbeszélték. Arra kérte, ne menjen érte, ami meglepő volt – Kata utálta a buszozást. Kereste a tömegben, amikor egy drága terepjáróval érkezett meg. “Bocsáss meg, szakítunk. Férjhez megyek” – dobta oda, nyomva a kezébe egy könyvet, majd eltűnt az autóban. Bálint megdermedt, nem hitte el. Mi változhatott két nap alatt, amíg üzleti úton volt?
Liza, amikor meglátta a testvérét, rögtön tudta: “Megtudtad?” – “Bólintott.” – “Gazdag pasit fogott ki. Esküvője huszonnyolcadikán. Engem is hívott tanúnak, de visszautasítottam. Undorító! A hátad mögött kavart” – Liza sírva fakadt a bátyja miatt. “Nyugodj meg – ölelte át Bálint. – Legyen neki minden, nekünk meg még több!”
Egy napra bezárkózott a szobájába. Liza kopogtatott: “Egyél már valamit, palacsintát sütöttem.” Estére kijött, szeme égett: “Készülj.” – “Mit tervezel?” – “Feleségül veszem az első lányt, aki igent mond.” Liza próbált eszébe téríteni: “Így nem lehet, nemcsak a magad életét teszed tönkre!” De ő hajthatatlan maradt: “Ha nem jössz, egyedül megyek.”
A városi parkban tömeg volt. Egy lány, meghallva a kérdést, nevetett, a másik megijedt, a harmadik, a szemébe nézve, igent mondott. “Hogy hívnak, szépségem?” – “Anna” – válaszolta. Bálint magával vonta őt és a nővérét egy kávézóba “jegyesünnepélyre”. Az asztalnál kellemetlen csend támadt. Liza hallgatott, Bálint pedig bosszúterveken gondolkodott. Úgy döntött, az ő esküvője ugyanazon a napon lesz, mint Kataliné.
“Van oka, amiért egy ismeretlen lánynak házasságot ajánlottál?” – kérdezte halkan Anna. “Ha csak impulzus volt, elmegyek, nem haragszom.” – “Nem, szavadat adtad. Holnap bejelentjük a házasságot, és meglátogatjuk a szüleid” – vágott közbe Bálint, és kacsintott: “Tegeződjünk!”
A hónap folyamán naponta találkoztak, megismerve egymást. “Magyarázd meg, miért?” – kérdezte egyszer Anna. “Mindenkinek megvannak a titkai” – kerülte a választ. “És te miért mondtál igent?” – “Úgy képzeltem, mint egy mesebeli királylányt, akit első látásra feleségül vesznek. A mesékben ez boldog végződésű. Ki akartam próbálni.”
Valójában bonyolultabb volt. Anna átélt egy szívet törő szerelmet, és elvesztette kis megtakarítását is. Ez megtanította rá, hogy ismerje fel az embereket. A hízelgőket azonnal elküldte. Nem kereste “az igazit”, de okos, határozott férfit akart. Bálintban erőt és komolyságot látott. Ha barátaival lett volna, és nem a nővérével, elsétált volna mellette.
“Miféle királylány vagy te? Nemtetsző vagy Szép Ilona?” – gondolkodott el Bálint. “Csókolj meg, és megtudod” – tréfálkozott Anna. De csók nem volt. Bálint maga intézte az esküvőt, Anna csak választhatott a lehetőségek közül. Még a ruháját is ő választotta ki, mondogatva: “Te leszel a legszebb.”
A házasságkötőnél összefutottak Katalinnal és a vőlegényével. Bálint erőltetett mosollyal köszöntötte: “Gratulálok” – megcsókolta az exét aAkkoriban még nem tudta, hogy az életének ez a bosszúból született döntése hozza majd el számára a valódi boldogságot.
