Szégyen a buszon
Erzsébet néni sietett a megálló felé, szorongatva a kis táskáját. Az esző már elállt, és a nedves aszfalt csillogott a szürke októberi égbolt alatt. A táskájában kétezer forint volt minden, amit összekapart a férje gyógyszereire. József bácsi ismét panaszkodott a háta fájására, az orvos pedig olyan drága gyógyszert írt fel, hogy a nyugdíjából még a fele csomagolás sem futotta.
A kisbusz csikorgó fékezéssel érkezett a megállóba. Erzsébet néni felkapaszkodott a lépcsőn, és tízforintost nyújtott a sofőrnek.
Huszonöt forint mormolta az, még csak ránézni sem méltatta.
Hogyhogy huszonöt? Tegnap még húsz forint volt hebegte zavartan az asszony.
Ma huszonöt. Emelkedtek az árak a sofőr türelmetlenül kopogtatott az ujjaival a kormányon.
Erzsébet néni habozott. Huszonöt forint ez azt jelenti, hogy még kevesebb marad a gyógyszerekre. Talán gyalog menne? De a gyógyszertár három kilométerre van, és otthon József bácsi várja, szenvedve
Néni, nem megy tovább? szólt valaki a busz közepéről. Ön utánunk jött.
Erzsébet néni arca elpirult. A táskája mélyére nyúlt, és kivett még egy tízest meg egy ötöst.
Köszönöm motyogta a sofőr, a pénzre sem pillantva.
Az asszony bement a buszba, körülnézett. Nem volt üres ülés. Egy fiatal fiú fejhallgatóval a fülében a telefonját bámulta. Mellette egy lány gépelt, szintén felemelt fej nélkül. A busz közepén egy anyuka ringatta a kisgyermekét, altatódalt dudorászva. A gyerek nyüszített, az anya pedig kimerültnek tűnt.
Üljön le szólalt meg hirtelen az anyuka, az ülésére biccentve. Nekem úgyis állnom kell, ő nem hagyja, hogy üljek.
Jaj, nekem nem kell, köszönöm, én állok rázta a fejét Erzsébet néni.
De üljön már mondta kitartóan az anyuka. Látszik, hogy fáradt.
Erzsébet néni hálásan leült. A kisgyerek nagy, kíváncsi szemmel nézett rá, majd hirtelen mosolyra húzta a száját.
Milyen aranyos ömlött el önkéntelenül a szíve Erzsébet néninek. Hány hónapos?
Nyolc. Fogzik, ezért hisztizik válaszolta fáradtan az anyuka. Az orvoshoz megyünk, hátha felír valamit.
Én is a gyógyszertárba tartok, a férjemnek kell gyógyszer. Nagyon fáj a háta.
Értem. A anyósom is szenved, ízületi gyulladása van.
A busz a következő megállónál fékezett. Egy idősebb nő botra támaszkodva lassan, óvatosan mászott fel a lépcsőkön. A sofőr türelmetlenül nézett a tükörbe.
Gyorsan, néni, az idő pénz!
A botos nő zavartan körülnézett a buszban. Minden ülés foglalt volt. A fiú a fejhallgatóval fel sem emelte a fejét, tovább pötyögött a telefonján.
Fiatalember szólított rá Erzsébet néni , nem adná át a helyét?
A fiú kelletlenül kihúzta az egyik fülest.
Tessék?
Az idős néninek adjon helyet ismételte Erzsébet néni, a botos nőre intve.
Ja, igen a fiú kelletlenül felállt, a képernyőt nem hagyva el.
Az idős utas hálásan biccentett, és óvatosan leült.
Köszönöm, drága mondta Erzsébet néninek. Még vannak jó emberek.
Erzsébet néni zavarba jött a köszönet miatt. Kellemetlenül érezte magát ő sem vette észre rögtön a beszálló nénit, elbeszélgetve a fiatal anyukával.
A busz hirtelen fékezett a lámpánál. Az utasok előrebillentek. A gyerek elkezdett sírni.
Vigyázzon!
