SZÁRNYAK HELYETT BUMERANG A HÁTAM MÖGÖTT
Mindenkit tönkreteszek! Majd meglátjátok! ordított Eszter, bátyám felesége, olyan dühösen, mintha az egész ház resonált volna bele.
De hát miért, Eszter? Hiszen a teljes összeget átadtam. Mire van panaszod? édesanyám értetlenül állt a fenyegetése előtt.
Hol van az leírva, hogy odaadtad a pénzt? Hol vannak a tanúk? Írás? Nektek, nekem és Bálintnak még jár a lakás fele! Eszter makacsul blokkolta az ajtót.
Most már elég, Eszter. Menj szépen haza! Tanúja voltam a pénzátadásnak. Ez megfelel? És üdvözlet bátyámnak, intézze végre az asszonyát! Ne gyere többet ide! bele kellett avatkoznom a vitába, anyám védtelen volt.
Megjárjátok még! Elátkozlak titeket! Elmegyek a javasasszonyhoz! kiabálta Eszter, miközben elhagyta a lakást.
Apám halála után anyánk eladta a vidéki házat egy kis faluban, majd budapesti háromszobás lakásomba költözött hozzám. Akkor már özvegy voltam és az ötéves fiamat, Zétényt neveltem. Anyámat örömmel fogadtam.
Vera, ugye nem bánod, ha Bálintnak odaadom a házért kapott pénz felét? Hiszen ő is a fiam. Eszter folyamatosan piszkálja emiatt, mintha Bálint nem tudná eltartani a családját nézett rám anyám kétségbeesetten.
Uramisten, ez egyáltalán nem gond, természetesen add oda neki! Ez így igazságos válaszoltam, mert így is gondoltam.
Meghívtuk Bálintot és Esztert hozzánk, kézből kézbe átadtuk a pénzt. Két év elteltével Eszter ismét felbukkant, egyre többet követelt, fenyegetőzött és átkozódott.
Kiraktam és bezártam mögötte az ajtót, el is felejtettem. Hosszú évekig nem találkoztunk Bálinttal vagy Eszterrel, mintha egy fekete macska futott volna át köztünk. És attól fogva az életünk tele lett bajjal. Mintha a szerencsétlenség folyton ránk zúdult volna. Ahogy mondják, menekülhetsz a baj elől, de az mindig ott vár a parton.
Anyám ágynak esett, én magam is megbetegedtem, semmiféle diagnózist nem kaptam, Zétény bőre pedig ekcémás lett, sebesedett. Úgy tűnt, semmi nem működik nálunk. A lakásban gyógyszerszag, minden tönkrement, leesett, eltörött. Az óra éjszaka rendszeresen megállt. Mint rendőr, a szolgálati időm miatt nyugdíjba kellett mennem, bár még akartam dolgozni. Muszáj volt ápolni az ágyban fekvő mamát, és folyamatosan kezelni Zétényt. Valahogy a pénz is elfogyott, pedig mindent megpróbáltunk.
Emlékszem, a lakásunkat beborítottam ibolyával mindenhol ezek a virágok nőttek. Szaporítottam, eladtam a piacon. Mondhatom, ezek a virágok mentettek meg a tartozásoktól: szívesen vették őket.
Egyszer egy évben rokonok érkeztek, nálunk voltak egy hétig. Hoztak kopott, de tiszta ruhákat, élelmiszert: húst, tésztát, lisztet, gabonát… Mindent nagy örömmel fogadtunk. Miután elmentek, elkezdődött újra a körforgás.
Pénztelenség, betegségek, kedvetlenség.
Hogy ne essünk kétségbe, színes virágágyást alakítottam ki a ház előtt. Tavasszal virágmagokat ültettem. Szerény virágok keltek ki: oroszlánszáj, mályva, körömvirág. De ez volt az egyetlen örömforrásom.
Egyszer odajött a szomszéd, Mihály, végignézte a kis ágyást:
Jó napot, drága szomszédasszony! Szívesen adok magának pénzt a virágokra. Vegyen még többet, hadd legyen irigye mindenki!
Bizonytalanul vállat vontam, Mihály pedig a köntösöm zsebébe csúsztatta a pénzt:
Vegye csak, kedves kertészünk! Ne szégyellje! Ön mindenkinek szépséget hoz.
Szárnyakat kaptam ettől a figyelemtől, egzotikus virágokat és cserjéket vettem. Az ágyás ontotta a színeket, az illatot. Mindenki elámult a paradicsomi szépségen.
Mihály gyakran megállt, gyönyörködött:
Csak jószívű embernél virágzik így ennyi minden!
Mihály néha megkínált csokoládéval, cukorral, fagylalttal:
Ez önnek, Verácska, a fáradozásért.
Nagyon jól esett ez a figyelmesség egy idegentől.
Évek teltek, lassan helyrejött körülöttünk minden.
Anyám felépült, felvidult. Zétény bőre megtisztult az ekcémától. Magam ismét nőként éreztem magam, fehér csipkében. Vágytam a szerelemre és arra, hogy engem is szeressenek, még az őszülő korom ellenére is.
Zétény a sok beteg mamát látva úgy döntött, orvos lesz. Könnyen felvételizett a Semmelweis Egyetemre, közben dolgozott a kórházban. Hamarosan már műtétek közben is segédkezett. Idővel a szomszédok is gyakran fordultak hozzá tanácsért, injekcióért, infúzióért…
Zétény végül intenzíves lett.
A fiammal ketten felújítottuk a lakást. Zétény vett egy használt külföldi autót. Mostanság kolléganőjével készül összeházasodni Zsuzsannával, aki kardiológus. Minden rendben, nyugodtan folyik az életünk.
Nemrég hívott Eszter, rekedten mondta:
Szervusz, Vera. Eljönnél meglátogatni? Kórházban vagyok.
A megadott címre mentem, beléptem az osztályra, ráleltem Eszterre az ágyon.
Mi történt veled, Eszter? meglepve néztem a megviselt asszonyra. Eszter szemében üresség.
Úgy esett, Vera Sétáltunk az erdőben Bálinttal, emberi koponyát találtunk a fűben. Hazavittük, megtisztítottuk, lakkoztuk, hamutartót csináltunk belőle. Fél évvel később Bálint balesetben meghalt. Két hónappal később a fiunk is tragédiában elhunyt garázsban, barátokkal iszogatott. Én most tüdőgyulladással fekszem. Miért vittük haza azt a szerencsétlen koponyát? Onnan indultak a bajaim sírt Eszter.
Nem, Eszter, a baj nem onnan indult, hanem amikor belevágtál a ráolvasásokba és átkokba. A koponya csak következmény mondtam neki, túl sok szenvedést okozott a családunknak.
Igazad van, Vera. Megbánom. Átkot szórtam rátok, idegeskedtem, gyűlölködtem. Ez volt a fekete szurok, amit magamban hordtam. Ez lett a vége: magány. Bocsáss meg. Elfelejthetjük a vitákat? Még fiatalon szárnyakat éreztem a hátamon, most bumeráng van ott érzem a csípését mormolta Eszter szomorúan.
Mindent elmeséltem Zéténynek. Ő sem maradt közömbös:
Anya, hozzuk át Esztert az én kórházamba. Ott jobban vigyáznak rá. Nem idegen.
Rendben, fiam teljesen megbocsátottam Eszternek. Meg kell sajnálni, magára maradt, elvesztette férjét, fiát.
Mihály felajánlotta, hogy összehozza a sorsunkat. Egy emelettel feljebb lakott.
Verácska, költözzön hozzám, együtt vidámabb. Maga özvegy, én özvegy. Van miről beszélgetni. Elvállalja?
Igen, Mihály alig hittem el ezt az új boldogságot. Mintha az égből hullott volna, lelkemet átmelegítve.
Anyám örült nekem:
Látod, Verácska, a sorsod mindig ott volt a közelben, lassan közelített, figyelt. Megérdemelted ezt a boldogságot.
Eszter gyorsan javul, vendégségbe kérdez. Meghívjam-e? Megbeszélem Zétényvel és Mihállyal…
Ma már tudom, a harag, a bosszú, a rossz indulat mindig visszaüt, mint a bumeráng. Ami szeretettel történik, az előbb-utóbb meghálálja magát. Tanultam, hogy a megbocsátás és az együttérzés mindig jobb, mint a harag.
