Az én kedvemért szülnél. Tudod, hogy én nem lehet gyermekem…
Szülj egy gyermeket, az én kedvemért szülnél. Tudod, hogy én nem lehet gyermekem…
Az első nap az egyetemen egy előadással kezdődött. Lili sokáig bolyongott a folyosókon, míg végül megtalálta a megfelelő terembe vezető utat. Alig foglalt helyet az első sor szélén, mikor belépett az oktató. Bemutatkozott, és elmesélte, mivel foglalkoznak majd az év során. Azt is elmondta, hogy az előadásokból kerülnek kérdések a vizsgákra, a tankönyvekben viszont ezek nem szerepelnek. Azt tanácsolta, inkább most járjanak előadásokra, minthogy aztán a vizsgaidőszakban pazarolják az idejüket az interneten való keresgélléssel.
Épp ekkor kinyílt az ajtó, és egy ragyogóan szép lány lépett be a terembe. A teremben elcsendült a nevetés. Az oktató azonnal felé fordult.
“Előadás miatt érkezik? Hogy hívják?” – kérdezte szigorú hangon.
“Gárdonyi Klára” – felelte magabiztosan a lány, egyáltalán nem zavartan.
“Nos, most megbocsátok, Gárdonyi Klára. Legközelebb próbáljon meg nem késett lenni. Az én előadásaimra késett nem jöhet be.” – Az egész termen végignézett. – “Ez mindenkire vonatkozik! Nem ismétlem el, miről beszéltünk, kérdezze meg később valakitől. Üljön le. Na, tehát…”
A lány könnyedén, mintha táncolna, sétált az első sorhoz, ügyelve, hogy ne kopogjanak magas sarkai. Lili odébb húzódott, helyet csinálva neki.
“Szia. Mit mondott? Ijesztgetett?” – suttogta a ragyogó, tűzmadárhoz hasonló diák.
“Csendben, kidob” – sziszegte rá Lili.
A szünetben megismerkedtek. Klaudia a környékről jött, minden nap vonattal ingázott Budapestre. Az első napon nem számolt jól az idővel, és elkésett. Lili pedig Egerből érkezett, a kollégiumban lakott.
Klaudia vidám, könnyed természet volt, a tanulást nem vette túl komolyan, nem aggódott a jegyek miatt. Csodálkozott, hogy Lili egész nap a könyvei között üldögél.
“De hát mit számít, kék vagy piros a diplomád? A lényeg, hogy jól férjhez menj, jól elrendezd az életed” – mondta Klaudia.
“Anyának megígértem, hogy jól tanulok. Egyedül nevelt fel. Ő is beiratkozott az egyetemre, beleszeretett, teherbe esett. A fiú, az én apám, megígérte, hogy feleségül veszi, de soha nem tette. Mikor megszülettem, anya otthagyta az egyetemet. Fél, hogy én is ugyanazt az utat járhatom. Tudom, milyen nehéz volt neki. Azt akarom, hogy büszke legyen rám, ne pedig sírjon miattam.”
“Na, na. Így meg is száradsz a könyveid között. És mikor élsz?” – nem mondott le Klaudia.
“Hát majd ha meglesz a diplomám, akkor élek” – nevetett Lili.
Habár máshogy álltak a tanuláshoz és az élethez, a lányok mégis barátok lettek. Lili minden előadásra járt, és megengedte, hogy Klaudia is használja a jegyzeteit. Általában segített neki a tanulásban, fedezte, ha kihagyott órákat. Klaudia pedig táncolt, fiúkkal randizott, nem tagadott meg semmit magának. Sokan megpróbálták felnyitni Lili szemét a “barátról”, hogy csak kihasználja őt.
“Hát és? Ritka az önzetlen barátság. Mindig az egyik kihasználja a másikat” – válaszolta Lili.
A negyedik évfolyamon Klaudia szerelmes lett, és teljesen elhanyagolta a tanulást. Ha Lili nem segít, ki lehetett volna rúgni az egyetemről. Az utolsó év kezdetén Klaudia “belebukott”.
“El akartam vetetni titokban, de Tibi megtudta, és ordított. Szóval, hozzámegyek. Te leszel a tanúm az esküvőn. És ne vitázz!” – jelentette ki a barátnőjének.
Szilveszter előtt bulizós esküvőt tartottak, és a záróvizsgák előtt Klaudia fiút szült. A vizsgákra kimerülten, összekuszált nyelven érkezett. A tanárok szánalomból hármasra értékelték.
Lili piros diplomát kapott, és hazakészült Egerbe.
“Mi a franc? Ilyen diplomával Budapesten minden ajtó kinyílik előtted. Mit fogsz csinálni az egri kisvárosodban? Én meg hogy nélküled? Majd beszélek Tibivel. Az apjának van vállalkozása, felvesz téged.”
“Anyu vár…” – próbálta kifogásolni Lili.
“Nem fog eltűnni. Rád fog büszke lenni. Keress pénzt, szerezz tapasztalatot. Budapest után bárhol kézzel-lábbal kapnak. Tibinek van egy barátja, egyébként nős. Emlékszel, megígérted, hogy miután végeztél, elkezdesz élni? Szóval, nem engedlek el. Bárha ne lenne gyerek, együtt bulizhatnánk…”
“Ne mondd így. A gyerekek hamar felnőnek, még bulizunk. Nem arról álmodtál, hogy jól elrendezed az életed? Van családod, lakásod, jó férjed. A gyerek pedig boldogság” – nyugtatta Lili a barátnőjét.
Lili Budapesten maradt. Tibi, Klaudia férje, szót emelt éLili és Klaudia végül megtanulták, hogy a család nem a vér köti össze, hanem a szeretet, amit egymásnak adnak, és így, mikor a kicsi Ágota felnőtt, mind a három “nagymama” ugyanúgy ölelte át, mert ő volt mindegyikük szívének egy darabja.
