A napfény megtörése: dráma Kecskeméten
Zsófia hazatért a nyaralásból, szíve szorongott a bánattól. A férje, Gábor, egész idő alatt nem írt neki egy szót sem. A kecskeméti pályaudvaron senki nem várta… Odahaza sötét volt, nem készült vacsora, a lakás pedig romokban hevert. “Biztos anyukájánál töltötte mindezt az időt,” gondolta keserűen Zsófi. Elővett egy másik táskát, és elkezdett csomagolni. Ekkor ért haza a férje.
– Hazaértél? – vágta oda Gábor, az ajtóban megállva. – Én meg nem is vártalak! Jól kipihented magad, azt hiszed, ennyi volt?
Zsófi hirtelen felnevetett – keserűen, majdnem hisztérikusan.
– Nyugi, nem maradok sokáig – válaszolta, hangja remegett a visszafojtott érzelmektől.
– Ez meg mit akar jelenteni? – ráncolta a homlokát Gábor. Aztán hirtelen rádöbbent…
– Gáborcsám, hogy lehetsz ilyen? Olyan sokáig terveztük ezt a nyaralást! – Zsófi a sírás határán volt.
Egész évben erre vágytak. Gáborral spóroltak, válogatták a túrákat, álmodoztak a strandon való lustálkodásról.
– Mit tehetek, anyukám beteg, itt kell maradnom – mormogta Gábor, elfordítva a tekintetét.
– Mikor utoljára? Ha kórházba került volna vagy ágynak esett, megérteném. De semmi komoly nincs vele! – lázadt fel Zsófi.
– Tegnap lázas volt! Még mentőt is hívott! – pattant fel Gábor.
– Alig volt láza, lement, miután beverte a gyógyszert. Gábor, ez egy akcióút! Ha ma nem foglaljuk, ennyiért soha nem lesz ilyen!
– Tudod mit? Felhúz az önző makacsságod! Azt mondtam, nem megyünk sehova. Lehet, hogy rosszabbul lesz anyámmal! – vágta oda.
– Amúgy meg neki van egy lánya is – vetette oda Zsófi. – Nem tudna a mamára vigyázni?
– Tudod, hogy Éva elfoglalt. Ezt elengedjük. Majd máskor elutazunk. Amúgy is, itthon maradunk a szabadság alatt. Megígértem anyunak, hogy segítek neki felújítani. És te is segítesz.
Gábor kiment a szobából, mintha a vita véget is ért volna. Zsófi pedig könnyekbe törve maradt.
Nem elég, hogy egy utált munkahelyen dolgozik, csak hogy pénzt hozzon a családba, most még a várt nyaralást is elvették tőle. Tűrte a főnököt, túlórázott, mindent elszenvedett egyetlen álomért – a tengerért és a napfényért.
Régen akart munkát váltani, de Gábor megtiltotta. “Itt jól keresel” – mondogatta. Autót vettek, felújították a lakást. Az ő fizetése meg mindig a mamája hóbortjaira ment – javításra, vásárlásra. És még ez sem volt elég!
Valószínűleg ő erőszakolta ki a nyaralás lemondását. Megszokta, hogy mindenki körülötte táncol. Bár melyik mindenki? Csak a kis fia! Gábor húga, Éva, már rég rájött, hogy anyjukkal nem érdemes veszekedni. Ezért nem is kérik meg, hogy figyeljen rá. De a feleségnek nemet mondani könnyebb, mint az anyjának…
A tenger álmai távolodtak. Zsófi elképzelte, hogy a strandra helyett anyósának dohos lakásában kell tapétát ragasztania, és rájött – ezt nem bírja ki. Pihenésre van szüksége.
Fél óra múlva odament a férjéhez, és határozottan közölte:
– Elmegyek nyaralni. Veled vagy nélküled.
– Micsoda? Teljesen elvesztetted az eszed?
– Te vesztetted el! Én vártam ezt a szabadságot, mint a messiást. Te meg el akarod venni tőlem. Ha ennyire aggódsz anyádért – maradj. Én megyek.
– És kivel mész? – hunyorított Gábor.
– Egyedül.
Elvigyorodott, aztán idegesen körbejárta a konyhát.
– Tudom, miért akarsz menni! Szerelemre vágysz? Vagy csak a fejedre akarsz valami kalandot?
Zsófi hallgatott, nehogy elszakadjon a cérna. Túl sok sértés gyűlt össze a torkában…
– Hallgatsz? Mert igazam van!
– Ha nem hiszel nekem – gyere velem – mondta fojtott hangon.
– Nem hagyhatom anyámat – jelentette ki Gábor.
– Akkor ne hagyd…
Zsófi kiment a konyhából, fulladozva a séZsófi becsukta maga mögött a lakás ajtaját, és egy mély lélegzet után úgy érezte, mintha élete előtt állna valami teljesen új.
