Svetlána, jó napot kívánok! Elnézést kérek, én vagyok az alsó szomszédja.

– Üdvözlöm, Emese! Elnézést a zavarásért, én vagyok az alsó szomszédja.
– Mindjárt halkabbra veszem a zenét! válaszolta a fiatal nő könnyű köntösben, kezében borospohárral.
– Ugyan, ne is törődjön vele. Csak a férjem munkahelyéről hívtak, hogy azonnal be kell mennie.
– Valami egészségügyi gond?
– Nem mondtak semmit, csak hogy sürgős. Anyukámhoz sokáig tartana elvinni a fiamat. Megkérhetném, hogy pár órára ránézzen? Hét és fél éves, elméletben már tud egyedül is maradni, de nagyon aggódnék. És már így is teljesen ideges vagyok…
– Természetesen, gyorsan átöltözöm, és átmegyek.
– Nyugodt kisfiú, általában a tabletjén néz valamit, vagy kérdésekkel faggat.
***
A nő fehér trikóban és farmerben ült az asztalnál, teát szürcsölt és telefonált:
– Ez a Molnárné a könyvelésről akkora esetlen! Látszik, ahogy flörtöl Péter Sándorral.
A konyhába belépett egy kisfiú, kezében a tablet. A tableten vitatkoztak a KísérletMester műsorvezetői. A fiú pólóján felirat: A jövő a robotoké!
– Bocsi, visszahívlak, most jótékonykodom. köszönt el telefonon a nő. Szia, én vagyok Emese néni. Iszol egy teát?
– Nem, köszönöm. Márta vagyok. Anya mondta, hogy ön szép Bár anya szerint minden szép nő boldogtalan. Apa meg azt mondja, hogy e logika szerint vagy csúnya az anya, vagy a házasság a rossz.
– Jókedvű szüleid lehetnek. A szépért persze köszönet, a boldogtalanságról meg…
– Maga férje hol van?
– Hát, mondjuk úgy három éve boltba ment.
– Aha! Akkor otthagyta magát!
– Figyelj csak… nincs valami erősebb italuk, mint a tea? Ezek után szükségem lenne rá
– A hűtőben van talán bor.
– Inkább maradok a teánál. Vendégségben az illendő.
– Emese néni, szüksége lenne egy új férjre.
– Márta, megvárom, míg felnősz. De hol találni ilyet, te kicsi bölcs?
– Kit keres? Egy műsorban hallottam, hogy pontosan meg kell fogalmazni, mit szeretnénk.
– Küldd el annak a műsornak a linkjét! Olyat szeretnék, aki gazdag, jóképű, kedves, szeret engem, mindent megad
– És maga minek kellene neki?
– Mit jelent, hogy minek?! Szeretném, kényeztetném magam! Megjárnám a fürdőket, szépülnék.
– És mi haszna van magából annak a bácsinak? Ha okos, segítőtársat keres maga mellé, nem potyautast
– Hol is mondta, van a boruk? a nő kinyitotta a hűtőt, kiöntötte a teát a mosogatóba, és bort töltött a bögrébe.
– Láttam egyszer egy műsort az oligarchafeleségekről is. Ott az volt, hogy mind alkoholista, nagy házakban laknak egyedül és elzüllenek.
– Ez, kedves Mártika, úgy hívják: magány. Kérsz inni? Csak vicceltem!
– Tudja, kivel fogok én megházasodni?
– Hát, velem! nevetett a nő.
– Attól tartok, nem. Hanem Annuskával. Együtt járunk robotikára, olyan okos. Egy versenyen a bluetooth moduljaink megszakadtak. Pápanikban voltam, de ő lenyugtatott és kivitte az egész szerkezetet az utcára. Ott egy kis ligetben nem volt semmilyen zavarás, és rögtön működött. Így nyertünk! Annuska tényleg az én csapatom! Lehet rá számítani!
A nő egy hajtással kiitta a borát, majd töltött magának még.
– Annuska jól kifogott az orrom elől egy ilyen vőlegényt. Tehát hogy szerinted a munkában kellene keresnem a férjem.
– Az erősek magukhoz vonzzák a jót. Nem kell keresni, nem paradicsom vagy, hogy a piacon nézzenek.
– Kis filozófusom, én ezt nem értem.
– Legyen maga a gazdag, szép és kedves! Érti már?
– Akkor meg minek kellene bárki? Utaznék, angolul tanulnék, táncra mennék, főzőiskolába Még töltött káposztát is megtanulnék jól készíteni!
– És ebben most mi akadályozza meg?
– Hát, a férj hiánya, aki mindezt fizetné!
– Akkor, Emese néni, tényleg potyautas.
– Ne sértegess már. Én csak a női boldogságot szeretném.
– Kevesebb filmet kellene néznie! Egy egész életen át hajszolja a nem létező szőke herceget, ahelyett, hogy élne!
– Csend! Mit tudhatnál te még! Menj a szobádba! Most már lefekvésidő!
A fiú kiment, a nő könnyezni kezdett. Kiitta borát, telefonja csörgött, de kinyomta. Nyílt az ajtó: a fiú szülei értek haza, kissé vidáman, ragyogó szemekkel.
– Emese, nagyon köszönjük, hogy vigyázott rá! csilingelte a szomszédasszony.
– Semmi gond, elcsipegettem a borukat…
– Semmi gond!
– Látom, minden rendben a férjével?
– Ó, csak tréfáltak a kollégái! Ma van az évfordulónk az első csókunkról. Bementem az irodába, ott feküdt, cetli a mellkasán: Alvó királyfi. Csókot kérek! Aztán vettünk bort és moziba mentünk mint az egyetemi években!
– Esküszöm, össze van beszélve mindenki ellenem, itt az ideje mennem!
– Milyen volt Márton? kérdezte az anyuka az ajtóban még.
– Nagyon rossz volt. Lehetek még vele néha? Ráfér egy kis nevelés…