Ildikó, de hiszen ott télen hideg van! Kályhafűtés, fákat kell hordani! Anya, te falusi vagy, gyerekkorodban csak ilyen körülmények között éltél. Nagypapa és nagymama egész életüket a faluban töltötték, és semmi bajuk nem volt. Nyáron meg minden szép lesz kert, gyümölcsök, gombát szedni az erdőben
Zsófia épp csak kezdett hozzászokni a nyugdíjas élethez. Hatvan éves múlt, harmincöt évet dolgozott a gyárban könyvelőként. Most végre nyugodtan ihatott reggelente teát, olvashatott könyveket, és nem kellett rohannia sehová.
Az első hónapokban élvezte a csendet és a békét. Akkor kelt fel, amikor kedve tartotta, nyugodtan reggelizett, nézte a tévéműsorokat. A boltba akkor ment, amikor nem volt tömeg. Negyven év munka után ez valódi áldás volt.
Lánya, Ildikó, szombat reggel hívta fel:
Anya, beszélnünk kell. Komolyan.
Mi történt? ijedt meg Zsófia. Marikával minden rendben?
A kicsivel minden oké. Elmegyek hozzád, elmesélem. De ne aggódj!
Ez a mondat még jobban idegesítette. Amikor a gyerekek azt mondják, ne aggódj, akkor mindig van ok az aggodalomra.
Egy óra múlva Ildikó már a konyhában ült, simogatva a kerekded hasát. Harminckét éves, a második gyerek úton, és még mindig nem ment férjhez ehhez a Rolandhoz.
Bár már négy éve együtt élnek, kislányuk, Marika, nő, de a házassági anyakönyvi kivonat nekik úgy tűnik, nem is fontos.
Anya, lakásproblémánk van kezdte a lány, idegesen babrálva a bögre nyelvét. A főbérlő emeli a bérleti díjat. Alig bírjuk a mostanival, erre még kétezerrel többet kér.
Zsófia együttérzően bólintott. Tudta, milyen nehéz a fiataloknak. Roland ide-oda jár dolgozni ma raktáros, holnap futár, holnapután biztonsági őr. Ildikó a kislánnyal itthon van, hamarosan a második gyerekkel is otthon lesz.
Gondolkodtunk azon, hogy költözünk olcsóbb helyre folytatta a lány , de gyerekkel senki sem akar kiadni.
És mit terveztek? kérdezte az anya, már sejtve a csapdát.
Ezért is jöttem Ildikó idegesen tépdelte a pulóverét. Anya, nem lakhatnánk nálad? Ideiglenesen, persze. Amíg összeszedünk pénzt, talán később felvesszük a hitelt.
Zsófia majdnem megfulladt a teájától. A kétszobás panelben így is szűkösen fértek el, most meg egy egész család egy kisgyerekkel, és még egy úton.
Ildikó, de hogyan férnénk el itt mind? Nekem csak két szobám van, és az is kicsi.
Anya, hát valahogy megoldjuk. A lényeg, hogy megtakarítsunk. Most tizenháromezer a bérleti díj, elképzeled? Egy év alatt megy el százötvenezer! Ez a pénz a hitel önerőbe is mehetne.
Zsófia elképzelte a jelenetet. Roland a szokása szerint otthon pólóban mászkál, hangosan telefonál.
Marika állandó sírással, játékokkal minden sarkban, rajzfilmekkel teljes hangerőn. Ildikó a hasával, kényeskedéssel, különös figyelemigénnyel.
És hol alszik Marika? próbált ésszerű érvet találni az anya.
A nagyobb szobában velünk, kiságyat teszünk. Te meg a kisebb szobában elfé
