Zsuzsi, de hiszen télen hideg van ott! Tűzhelyes fűtés, fát kell hordani! Anyu, te vidéken nőttél fel, gyerekkorodban csak ilyen körülmények között éltél. Nagypapa és nagymama egész életüket a faluban töltötték, és semmi bajuk nem volt. Nyáron meg még szebb lesz kert, gyümölcsök, gombák az erdőben, mindent lehet gyűjteni.
Ilona épp csak megszokta a nyugdíjas életet. Hatvan éves múlt, harmincöt évet töltött el könyvelőként a gyárban. Most végre nyugodtan ihatott reggeli teát, olvashatott könyveket, és nem kellett rohannia sehová.
Az első hónapokban élvezte a csendet és nyugalmat. Akkor kelt fel, amikor kedve tartotta, kényelmesen reggelizett, nézte a tévéműsorokat. A boltba akkor ment, amikor nem volt tömeg. Negyven év munka után ez volt az igazi boldogság.
A lánya, Zsuzsa, szombat reggel hívta telefonon:
Anyu, beszélnünk kell. Komolyan.
Mi történt? ijedt meg Ilona. Minden rendben Marikával?
A kicsivel minden oké. Átjövök, elmondom. De ne aggódj!
Pont ez a mondat aggasztotta még jobban. Amikor a gyerekek azt mondják, “ne aggódj”, akkor mindig van ok az aggodalomra.
Egy óra múlva Zsuzsa már a konyhában ült, simogatva a kerekedő hasát. Harminckét éves, a második gyerek úton van, de még mindig nem ment hozzá ennek a Gergőnek.
Bár már négy éve együtt élnek, a kislányuk, Marika nő, de a házassági anyakönyvi kivonat úgy tűnik, nem fontos nekik.
Anyu, lakhatási gondjaink vannak kezdte a lánya, idegesen babrálva a bögre nyelvével. A főbérlő növeli a bérleti díjat. Alig bírjuk a mostanival, erre még plusz tízezer forintot kér.
Ilona együttérzően bólintott. Tudta, milyen nehéz a fiataloknak. Gergő most itt, most ott dolgozik ma raktáros, holnap futár, holnapután biztonsági őr. Zsuzsa gyeden van a kislánnyal, hamarosan a második babával.
Gondolkodtunk, hogy elköltözünk olcsóbb helyre folytatta a lánya , de gyerekkel senki sem akar kiadni.
És mit akartok csinálni? kérdezte az anyja, sejtve valami csavart.
Ezért jöttem Zsuzsa idegesen tépdesett a pulóvere szélét. Anyu, nem lakhatnánk nálad? Ideiglenesen, persze. Amíg összegyűjtjük a pénzt, talán később felvesszük a hitelt.
Ilona megfulladt a teájában. A kétszobás panelban így is szűkösen fértek el, most meg egy egész család egy kisgyerekkel, és még egy úton.
Zsuzsi, de hogyan férnénk el itt? Nekem csak két szobám van, és az is kicsi.
Anyu, majd megoldjuk. A lényeg, hogy spóroljunk. A bérleti díj most kétszázezer forint, elképzeled? Egy év alatt kétmillió forint! Ezeket a pénzeket le tudnánk tenni a hitelre.
Ilona elképzelte. Gergő a megszokott otthoni pulóverében mászkál, hangosan telefonál. Marika állandó sírással, játékokkal minden sarokban, rajzfilmekkel teljes hangerőn. Zsuzsa a hasával, mindennel meg van sértve, különleges figyelmet követel.
És hol alszik Marika? próbált észérveket találni az anyja.
A nagyobb szobában velünk, kiságyat állítunk. Te meg a kis szobában elfé
