A fiam nemrég megnősült. Természetesen előtte többször is elhozta hozzánk a barátnőjét, hogy megismerjük, és azonnal szimpatikus volt nekünk. Kedves, szerény, csinos és okos igazi gyöngyszem. Nagyon örültünk a fiunk választásának, s a család alaposan készült az esküvőre.
A menyem a nagy napra úgy készítette el a frizuráját, hogy tisztán látszottak a fülei. Remekül nézett ki, fel sem tűnt semmi különös. Egészen addig, amíg egy alig észrevehető anyajegy meg nem jelent a jobb fülcimpáján. Szó szerint pont olyan, mint az eltűnt lányomé volt. Megfagyott bennem a szó muszáj volt tisztáznom a gyanúmat.
Drágám, bocsi a furcsa kérdésért, de örökbe fogadtak téged?
Nem, miért gondolnád ezt? válaszolta, majd felpattant, s már ment is táncolni a fiatalemberrel.
Az anyja, aki épp mellette ült, hallotta a kérdést, és egy bólintással jelezte a vőlegény édesanyjának, hogy igen, ez bizony igaz. Hát, innentől nem volt mit titkolni. A menyecske szülei bevallották, hogy tényleg örökbe fogadták, amikor még pici volt.
Az történt, hogy egyszer utaztak valahová, és észrevettek egy kislányt, aki egyedül üldögélt és sírdogált az országút szélén. 15 éve próbálkoztak már gyerekkel, de a sors mindeddig nem kedvezett nekik. A szívük szakadt meg, hát hazavitték. Senkinek se beszéltek róla.
Azonban épp abban az évben tűnt el a lányom is. Piacra mentem vele, aztán csak egy pillanatra fordultam el. Budapesten, ebben a nagy kavalkádban, mintha egy hangyát keresnék a Hortobágyon. Hónapokig kutattam utána, de végül a remény is elhagyott.
Most pedig a fiam épp vele készült megházasodni. A saját, elveszett lányommal! Hát erre mit mondjon az ember? Kiválasztotta őt tízmillió magyar közül.
Kis híján le is fújtuk az esküvőt. A menyasszony szülei rettenetesen aggódtak, hogy az újdonsült pár nem alapíthat boldog családot. De én megnyugtattam őket. Miután elvesztettem a lányomat, én is próbáltam begyógyítani a lelkemet: elmentem egy gyermekotthonba, és örökbe fogadtam egy kisfiút. Meg kell mondjam, ő választott ki engem, nem fordítva! Azóta egy kicsit jobb lett nekünk együtt.
Így egyetlen este alatt két anya mély titka derült ki mindketten annyira szerették a gyerekeiket, ahogy csak magyar asszonyok tudnak szeretni.
A vendégek még napokig ezen csámcsogtak, siettették a rétest is, csak hogy végighallgassák a sztorit újra meg újra. Végül is, ilyen csodák csak a mesékben és Magyarországon történnek, mi tagadás!
Na mit gondoltok, tényleg csak véletlen, vagy a sors ennyire szeret minket?
