Szevasz, haver! Nyugi, ne csüggedj, az Újév már úgyis remekül indult!
Végre megérkeztem a szülővárosba. Sándor kijött a peronról, a vasúti térre lépett, meg a buszmegálló felé vette az irányt. Ma nem szóltam meg a feleségemnek, Csengének, hogy ma jövök.
A kedvem nem volt a legjobb, mert épp egy kínos vita zajlott a nőmmel. Újra megint azt mondta, hogy önző vagyok, közömbös. Hogy lehetséges, hogy közömbös? Először csak Újévkor akartam megköszönni, de ő lekapcsolta a telefont melléfogott!
Három napig próbáltam visszahívni, de csak a hang üres volt. Végül én is felháborodtam, és befejeztem a hívást. És még csak a szüleim és a testvérem felé sem fordult az udvariasság, hogy üdvözölje őket most ezt a küszöbön fogom meg is mondani.
Mert nem csak őnek a hibái vannak, a másik fél is bűnös, szóval legyen jogában is vitatkozni ahogy mondják, a legjobb védelem a támadás.
Felfrissülve léptem be a lakásunkhoz, egy kicsit harcias hangulatban.
A lakás csendben várt.
Hé! Ki van otthon? Csenge, itt vagyok! kiáltottam, de senki sem válaszolt.
A konyhába néztem üres volt, a nappaliba szintén üres, a hálószobába ugyanez. De azonnal szembejött a változás: a falnál már nem volt a gyerekkuka, elhagyta a komód a pelenkázóasztallal és a babakocsival, amit a szülei adottak Csengének.
Rohantam a szekrényhez: a fiókok, ahol a feleség ruhái szoktak lenni, szintén üresek.
Kihagyott? Elhagyott? gondoltam magamban.
Kértem a szüleim számát, de senki sem vette fel. Aztán Katát, Csenge barátnőjét hívtam csak csend. Végül Mihályhoz kerültem, Kata férjéhez.
Szia, Misi! Adj egy percet Katinak, se tudom elérni kérdeztem.
Kata most a faluban van a faluban, a Hegyi-vidéken válaszolta. Ott újszótárgyaszt egykor, a hálózati kapcsolat néha elakad.
Tegnap jöttem, mert ma váltottam. Ők még pihennek mondta Mihály. És miért érdekel Kata?
Gondoltam, talán tudja, hol van a kicsi Anikó. Mert a szüleiktől jöttem, de a házában semmi nincs, amiben a babát tartanánk mondtam.
Vársz, a feleséged mintha hamarosan anyuka lett volna. Te meg a nyaralásra mentél, otthon hagytad nevetett Mihály.
De ő maga nem akart menni. Egész január 1011-én lett volna a szülés, így nyugodtan mehetett volna.
Gratulálok, haver! mondta barátom. De miért?
Mert már bizonyosan vőlegény vagy, te hülye! Hívj fel a kórházba, biztos ott van tanácsolta Mihály.
—
Tíz nappal ezelőtt.
Nem értem, Sándor mondta anyám a telefonon. Miért kell a ünnepen otthon ülned? Anikó nem akar menni, te egyedül jöttél. A szülés még két héten belül van, épp időben visszatérhetsz.
Ráadásul majd a teljes család összegyűlik: néni Vera, bácsi Szabolcs, Natália Viktorral, Olga Pálival, meg a nagyapa, és Viki Gáborral.
Viki lefoglalta nekünk a szállást egy vidéki szállodában, az erdő közepén. Négy napra, december 30tól január 2ig.
December 31én lesz egy nagy vacsora a vendéglőben, fellépőkkel. Én fizettem elő, később visszaadod. Maradsz nálunk Karácsonyig, majd január 8án indulhatsz, így még elérheted a szülés határidejét.
Anikó nem akart menni:
Sándor, bármi is jöjjön, el tudom képzelni, ahogy mindenki bulizik, közben hirtelen kicsi bajom lesz. Ráadásul a szálloda messze van elég gyorsan érkezik a mentő?
Nem, nem megyek sehova.
Jó, anyám mondja, a nők ma már a betegségért kapják a különleges helyet, a gyerekért pedig hőst. Hárman hoztunk a világra, és a szülés alatt sem ültünk le, mindent sikerült csinálni.
Azt értettem, Anikó elég józan. De elképzeltem, milyen unalmas lesz otthon az újévi éjszakán csak mi ketten egy szimpla asztalnál, ő már előre kijelölte, hogy semmit nem főz. Egy kicsit szomorú lett belém.
A család a vendéglőben fogtálka, énekel, táncol, mulat. Én egyedül mentem el.
A vidéki szállodában tényleg jó volt. Valamikor fél órával az újév után kimentem a csarnokból, a recepcióba akartam csörgetni a feleségnek, de nem válaszolt.
Na, jó, haragszol, de végül te vagy a hibás. Lehetett volna itt is velem ünnepelni gondoltam.
Másnap anyám kifejezte a haragját a menyasszonynak:
Anikó még egyszer sem hívott, nem köszöntött újévkor. Nézd csak, mennyire elhanyagolt!
Nem érti, mi a család igazi jelentése. Mi itt együtt vagyunk, ő ott egyedül. Hagyja, gondolkodjon egyet.
Anikó ezen az újévi éjszakán nem velünk volt. Ha is emlékezik valakire, csak Sándorra, már nem a szabósra és a menyasszonyra.
A szülei, mikor megtudták, hogy lánya egyedül maradt az ünnepen, meghívták őt magukhoz. Nem tervezték a nagy lakomát.
A testvére Budapesten dolgozik egy 24óra gyárban, nincs nagy hétvége, ezért a szülei kettesben akarták átélni az új évet.
December 31-én, 21 órakor Anikó és anyja leültek egy asztalhoz, amikor hirtelen kicsi fájdalom támadt.
Mentőt hívtak. Anyja Anikóval, apja a kocsi mögött követte őket.
Így Anikó az új évet a kórházban, a szülei pedig a váróteremben köszönték. Anikó anyává lett
Sándor a barátja tanácsát követve felhívta a kórházat.
Szállodai? Tegnap távoztam mondták a telefonközpontban.
Hogyan távoztál? Már gyerek van?
Igen, január első napján, fél órával előtte.
Ki vitte ki a kórházból? kérdeztem.
Fiatalember, ezt a naplónkba nem írjuk fel!
Rájöttem, hogy csak a szülők vihették haza, szóval a baba és Anikó már náluk van. Vettem egy csokor rózsát, és elindultam hozzájuk.
Kopogtam. A szűcs nyitotta ki az ajtót.
Hallgass, jó napot, Anikó férje vagyok mondtam.
És miért? kérdezte a szűcs.
Már az vagyok válaszoltam.
Anikó kiáltotta a szűcs. Itt egy férfi áll, hogy ő a férje. Beszélni akarsz vele?
Nem, menjen el válaszolt Anikó a lakás mélyéből.
A szűcs karba vette a kezét:
Nem akarja. Viszlát, fiatalember! és bezárta az ajtót.
Álltam egy pár percig, aztán újra felhívtam.
Most egy magas, erős, hangos szülem, Ilona nyitotta ki. Őt egy kicsit ijesztette a férjem.
Nem érted? kérdezte.
Engedj be, kezdtem bátran. Jogos vagyok
Még mielőtt befejezhettem volna, leszakította a kezéből a rózsát, és többször is elsöpörte.
Mivel van jogod, egy ügyvéd elmagyarázza majd, és ne hívj többet, a unokám alszik mondta, a virágot a lábához dobta, és bezárta az ajtót.
Hazafelé mentem, és útközben folyamatosan a kezemmel töröltem az arcot a rózsák szépek voltak, de tüskések.
Otthon először anyámnak hívtam.
Képzeld, még a lakásba sem engedtek, a gyerekhez sem láttak.
Nyugi, Sándor. Anikó visszatér, a babával együtt. Ne küldj pénzt, csak várj.
Hadd etessék a szülei, ha ennyire okosak. Egy-két hét, aztán ő újra hazajön. Aludj, holnap munkád van.
Így is tettem: vacsoráztam gulyással a boltban, aztán lefeküdtem.
Álmomban nyugodtan aludtam, mert nem tudtam, hogy ez az utolsó éjszaka lesz ebben a lakásban.
Másnap, amikor munkából jöttem, minden dolgom kartondobozokban és fekete zsákokban álltak a lépcsőn.
Kopogtam. A szűcs, akinél a kétszobás lakás volt, ahol Anikó és én laktunk, kinyitott.
Na, szép fiai? Emlékszel a kollégiumi címre, vagy emlékeztetnem kell? Gyűjtsd össze a cucid. Amit itt hagysz, holnap a takarító elviszi!
Így hát a kollégiumba költöztem.
A perjében elváltak minket. Már unalmassá vált a kollégiumi élet, egyet akarok bérelni, de mikor megkaptam a fizetést, abból levonták a tartásdíjat és még 5000 forintot a volt feleségnek.
Legyél takarékosabb! A saját lakás felé kell menned tanácsolta Mihály. Semmi gond, Sándor! Ne csüggedj, az Új év már szuperül telik!
Anikó három évig a szüleinél élt, akik segítettek a kis Sashival, a lakást közben kiadták. Amikor Anikó munkába állt, újra a saját lakásukba költöztek Sashival, és a felújítás után már semmi sem emlékeztetett Sándorra és családjára.
Mi a véleményed Sándor döntéséről? Írd meg kommentben, nyomj lájkokat!
Ha szereted a sztorikat, írj véleményt, ne feledd a lájkokat ez ad erőt a további íráshoz.
