Gergő megveszi a legszebb csokrot, hogy megjelenjen a randevún. Jókedvűen áll a szegedi belvárosi szökőkútnál, kezében virágokkal. Piroska azonban sehol. Körbenéz, majd tárcsázza a lány számát. Senki nem veszi fel. Lehet, hogy késik gondolja, és újra hívja. Ezúttal Piroska felveszi. Már itt vagyok, te hol vagy? kérdezi Gergő kapásból. Vége köztünk mindennek! szól bele hirtelen Piroska. Mi? Miért? dermed le Gergő. A csokrod miatt! hallatszik a lány hangja. De mi a baj vele? értetlenkedik Gergő, nem érti a kifogást.
Gergő már egy ideje bolyong a virágboltban. Bíbor rózsák, sárga tulipánok, fehér liliomok, cserepes és vágott virágok, ízlésesen díszített csokrok mindenből bőséges a kínálat, csak Gergő nem tud választani.
Félhomályosan rémlik neki, hogy Piroskával már szóba került, milyen virágokat szeret, de a részletek nem ugranak be.
Azt biztosan tudja, hogy valamit egyáltalán nem kedvel, de vannak fajták, amiket szinte áhítattal említett, azt mondta, napestig gyönyörködne bennük.
Csakhogy akkor, azon a legelső találkozón annyi minden másról beszélgettek, Gergő pedig elveszett a lány szépségében, hosszú egyenes hajában, szép nyakában és gödröcskés, hamvas arcában. Talán ez a szerelem?
Meg aztán, végül is, kit érdekel, pontosan mit mondott Este remek volt!
Most viszont hiába erőlteti az agyát, nem jut eszébe Piroska kedvence.
Nézze csak meg ezeket a gerberákat! Ilyenek nincsenek másnál, hiába keresné reklámozza az eladó. Igazi különlegesség, most van belőle utoljára.
Gergőnek sietnie kellene már, döntenie kell.
Ahogy végre elhatározza magát, csörög a telefon anyja hívja. Az utóbbi időben túl gyakran telefonál.
Na, Gergőkém, döntöttél már? Péntek van, hazajössz a hétvégére?
Most nem, mama, rengeteg dolgom van
Nagymamád is várna, mindig kérdezi, mikor lát végre, lesi az ajtót.
Bocsáss meg, mama, most tényleg sok a tennivaló
Gergő rövidre fogja a beszélgetést.
Anyukája persze a szülőfalujába hívja, ahol együtt lakik a nagymamával.
Ez már a sokadik hívás; Gergőben csak nő a nyugtalanság.
Mi van a mamával? A betegsége régi, az öregasszony De hát nem lehet mindent félbehagyni, hogy mindig ott üljön vele! Saját élete is van.
Na de most itt van ez az új ismeretség, amiért Gergő mindent megtenne, hogy sikerüljön.
Ha ma jól sikerül a randi, holnap talán már el is hívja Piroskát Szeged környékére egy kellemes horgásztóra.
Anyja is régóta szeretné, ha végre rendeződne a magánélete. Hátha most eljött az idő.
Csak tudnám, melyik virágot szereti a legjobban, gondolja. Hogyhogy erre egyszerűen nem emlékszik?
Egyáltalán, nem lehet minden női szeszélyt fejben tartani Tényleg olyan fontos ez?
Az eladónő már belefáradt a próbálkozásba, csendben figyeli a tétovázó vevőt.
Talán szóba hozta Piroska a rózsák tüskéit Lehet, hogy rózsát nem szabad! gondolja Gergő végül.
Így hát választ egy nagy, fehér-rózsaszín gerberacsokrot. Csak egy kis figyelmesség az egész, futnia is kell vissza dolgozni, mindjárt lejár az ebédszünet.
A megbeszélt találkozó a szegedi új szökőkútnál van. Gergő késik, mert a főnöke pont most tart megbeszélést, talán még előléptetés is vár rá.
Előre szól Piroskának, hogy kicsit késni fog, majd lenémítja a telefont. Amíg a főnöki megbeszélésen ül, anyja újra hívja, Gergő nem tudja felvenni.
Aztán rohanva érkezik, szinte fut a szökőkúthoz, a kezében csokorral.
Piroska sehol. Körbejár, majd hívja. Nem veszik fel.
Leül egy padra. Talán a lány késik.
Eszébe jut, hogy az anyja hívását sem viszonozta még, de nem akar most visszahívni hátha közben Piroska hívná. De nem csörög. Tíz perc múlva már ő tárcsáz.
Ezúttal Piroska felveszi.
Piroska, hol vagy? Én itt várok.
Tudom. A szemközti kávézóban vagyok, látlak az emeletről.
Tényleg? Gergő kutat a szemével a hatalmas üvegablakokban, de nem látja. Lemerülsz hozzám, vagy?
Késtél vágja rá a lány.
Bocsánatot kérek, szóltam is, csak a főnök tartott fel.
És a virág!
Mi a baj a virággal? értetlenkedik Gergő.
Arra sem emlékszel, milyen virágot szeretek!
Piroska, egyszerűen nem volt!
Rózsa? Mindenhol van rózsa, én pont elmondtam, hogy a rózsa a kedvencem Beszéltem erről is eleget
Megpróbálok jóvátenni. Jövök, kereslek.
Gergő bemegy a kávézóba. Piroska hátul ül, az ablaknál, elfordulva.
Gergő odasétál, és szó nélkül leteszi a csokrot az asztalra. Piroska rá sem néz.
Mindig könnyedén tudott beszélni, most is próbálja megbűvölni Piroskát, jóvá tenni a hibáját.
Úgy tűnik, sikerül. Piroska mosolyogni kezd.
Megisznak egy kávét, és elindulnak kifelé, a csokorra a lány rá sem pillant.
Elnézést, a csokrot itt felejtették! szól utánuk a kedves, fiatal pincérlány.
Legyen az öné! feleli mosolyogva Gergő.
Köszönöm szépen! mosolyog vissza a lány, láthatóan örül.
Piroska arca azonban ismét elkomorul.
Most bemegyek és veszek neked egy egész nagy rózsacsokrot!
Ne fáradj mondja halkan Piroska. Elég volt mára a virágokból
Ahogy mennek a lépcsőn lefelé, Gergő Piroska mögött, ismét csörög a telefon az anyja.
Ne haragudj, biztos most sem alkalmas az időpont
De Piroska már nem hallja.
Nem, mama, most pont jó. Holnap megyek haza.
Az estét könnyedén zárják le, Gergő már sejti: Piroskával ennyi volt. Több randira nem számít.
Másnap reggel már indul is a jól ismert magyar alföldi mezők között.
Amerre csak ellátni, mindenhol mezők színes virágtengerrel, ahol megáll az autóval, kiszáll és besétál a szellő járta, illatos rétre.
Akárcsak egy gondos virágboltban, most ő maga válogatja ki a legszebb mezei virágokat.
Tudja jól: azok, akikhez most megy, örülni fognak bármelyik virágnak. Itt nem hibázhat.
Mikor belép a házba, kétfelé osztja a nagy csokrot.
Az édesanyja ragyogva öleli, puszilgatja, a nagymamának segítenek felállni.
Reszkető kezekkel veszi át az illatos virágcsokrot, óvatosan megérinti ujjaival, mert szeme már gyengén lát.
Mióta nem kapott már virágot!
Óvatosan belehajol, beszippantja az érett, emlékezetes vidék aromáit, amelyek fiatalságát idézik meg, érzéseket ébresztenek, rég eltemetett emlékeket hoznak elő illatukkal.
Belőlük nem csak régi képek születnek meg, hanem a bennük rejlő várakozás, öröm, az új, tiszta, jelen idejű boldogság érzése is átjárja.
Milyen jó! Az élet megy tovább, él tovább az unokában.
Gergő leül nagymamája mellé, fejét az ölébe hajtja, a mama simogatja a haját, nehogy összetörje a csokrot, amit féltve tart kezében
Gergő arra gondol, hogy egyszer még találkozik majd egy lánnyal, aki pont olyan, mint ez a két szeretett asszony az életében. Szeretni fogják egymást, ahogy nagyapja és nagyanyja, ahogy apja és anyja szerették egymást. Csak időben kell felismerni, hol és mikor jött el ez a pillanat.
A nagymama nehezen engedi át a virágokat lányának.
Várj csak Előbb hozz friss vizet, kútvizet, széles vázát válassz, szépen, óvatosan, tedd csak ide hadd nézegessem egy kicsit
Az unoka virágot hozott.
Virágot, amit bárhonnan szedhetne az ember, mégis: ezek a legszebbek. Ezek az unoka virágai.
