Sajnálom, ahogy végül minden kialakult

Bocsánat, hogy így alakult mondtam magamban, miközben a fürdőszoba zárt ajtaja előtt álltam.

Mihály, biztos vagy benne, hogy mindent elvettél? Nem akarsz még egyszer megnézni? kiabáltam rá.

Anna, hagyj már békén! Mindent elvettem egy teli bőröndöt, láttad! válaszolta a zuhogó víz zajában. De a hangja remegett. Vagy csak képzeltem?

A bőröndöt láttam. De mi van benne? motyogtam halkan, hátralépve.

Anna, kérlek, csinálj nekem kávét! Erőset. Tej nélkül! tette hozzá nyugodt hangon, miközben elfordította a csapot.

Bementem a konyhába, csendben kivettem a turkálót, ráöntöttem a vizet, beledobtam a darált kávét és egy csipet sót úgy szereti. Van kávégépünk, de Mihály imádja a kézzel főzött kávémat. Olyan figyelmes vagy mondta egy este, mikor későn ért haza a munkából, és látta, hogy a nagymamám módjára óvatosan letakarom az ételt, hogy ne hűljön ki.

Az utóbbi időben egyre gyakrabban késtünk állítólag a munka miatt. Karriert épített. Előléptetésre készült. Én pedig a háttérben maradtam. Főztem, vasaltam, tűrtem.

Milyen isteni illata van ennek a kávénak! mondta Mihály, belépve a konyhába, és megrázta vizes haját. Leült az asztalhoz, és a csészéje után nyúlt.

Anna, ma jön a futár rendeltem egy autóhuzatot. Kérlek, vedd át. Utánvétes tette hozzá, miközben egy kis cukrot tett a kávéjába.

Persze. Minden a szokásos módon feleltem, leülve vele szemben.

Ez az üzleti út rosszul jött ki időben sóhajtott. De nem utasíthatom vissza. Megérted, ugye? Ez egy lehetőség, talán az egyetlen. Főnöki pozíció nem játék.

Így van Nem gondoltam, hogy ilyen pozícióban annyit kell utazni vidékre.

A főnökök hóbortjai. Na mindegy, még félórám van, dolgozok a telefonomról.

Felállt és kiment a másik szobába. Nem tette el a csészéjét. Nem baj. Mit várjak nagyon feszült.

Éppen a csészéje után nyúltam, amikor a telefonom rezgett egy üzenet. Kinyitottam.

*Anna, Mihály hazudik. Nincs üzleti út. Olaszországba repül Rékával. Állítsd meg, amíg nem késő! Ezzel tönkre fogja tenni az életét.*

Adrienn. Az öccse.

Valami összezavarodott a fejemben. Ő Rékával? Lehetetlen. Vicc? De Adrienn nem az a típus, aki ilyenekkel viccelne. És biztosan nem hazudna.

Minden forogni kezdett a szemem előtt. A levegő nehézzé vált, mint a beton. Alig kaptam levegőt, felálltam, vizet öntöttem magamnak és visszazuhantam a székre.

Sikítani akartam. Összetörni mindent. Csak egy gondolat vert a fejemben: *Miért?*

Öklömet szorítottam a dühtől. Futni akartam hozzá, ordítani, letépni a maszkját. De nem tettem. Nem érdemelte meg.

Hadd menjen. Én pedig előkészítek neki egy meglepetést. Nem ordítással tettekkel.

Kinyitottam a banki alkalmazást. A közös számlán egymillió kétszázezer forint volt. Meglepő módon, itt volt idő beavatkoznia háromszázezer már hiányzott. Az én pénzem, egyébként. A projektjeimért járó honorárium, az éjszakák, amiket munkával töltöttem. És ő az én megtakarításaimon viszi a nagy szerelmét nyaralni.

Rékáról tudtam. Maga Mihály mesélt róla, Adrienn is említette egyszer. Gimnáziumi szerelem, egy szeszélyes lány. Kétszer hagyta őt egyszer egy idősebb férfiért, majd egy jövővel rendelkező pasiért. Most visszatért. És Mihály megint beleszeretett. És megint hazudik.

Legalább őszinte lehetett volna: *Anna, másba vagyok szerelmes. Sajnálom.* Fájna, igen. De nem így aljas módon. Ehelyett patkányként viselkedett. Elvette a pénzt, hazudott az útról, megtömte a bőröndjét

Hát jó. Én elveszem a maradék pénzt. Ma. Az utolsó fillérig. Aztán válás. A cuccait futárral a szüleinek.

Megnéztem a naptárat holnap délben van egy fontos online prezentáció. Ha jól megy elmegyek szabadságra. Nem Olaszországba, nem. Spanyolországba, talán. Vagy oda, ahová ő sosem járt.

Anna, megyek, előbb indulok jelentette be elegánsan, nyakkendőben a konyhába lépve.

Jó utat. Legyen sikeres az útad válaszoltam, szorongatva a csészét.

Mi ez a hangnem?

Képzelődöl.

Hiányozni fogsz

Kétlem, hogy erre időd lesz.

Nem segítesz a bőrönddel?

Inkább elmosogatok.

Jó, megyek.

Menj.

Bezárt az ajtó. Mihály nem is sejtette, hogy örökre távozik. Holnap kicserélem a zárakat.

Leültem a székre. Elkezdtem sírni. Keserűen. A fájdalomtól, a megaláztatástól. Áruló.

Újabb üzenet Adrienntől:
*Anna, jól vagy?*

Letöröltem a könnyeimet, és felhívtam.

Adrienn, honnan tudod?

Réka egyik barátnője mondta. Újra ráakaszkodott Mihályra. És ő megint beleszeretett. Anna, sajnálom, hogy így

Köszönöm, hogy szóltál. Nem állítottam meg. Hadd menjen.

Egy hülye. Réka harmadszor is otthagyja majd.

Az ő választása. Adrienn, ne mondd meg neki, hogy tudom.

Nem is akarok vele beszélni. Elegem van!

Köszönöm. A kapcsolatunkat meg kell tartanunk. Még ha el is válnak.

Persze, Anna. Kitartás.

Újra kinyitottam a banki alkalmazást. Még százezer hiányzott. Siess! Nem. Megnyugodtam. Átutalom anyukámnak.

Elküldtem a

Rate article
News 24 Justall
Sajnálom, ahogy végül minden kialakult