Saját fiú
Lujza, el sem tudod képzelni! Jövőre megint Törökországba készülünk Balázzsal! ragyogott a boldogságtól a nevelőapja, Azt mondja, újra azt a hotelt akarja, ahonnan látni a tengert. Hát mitévő legyek, mégiscsak a saját fiam!
Mintha akaratlanul is hangsúlyozta volna, hogy saját fiáról van szó.
Örülök nektek, felelte Lujza, miközben zavartan idézte fel, milyen jó volt minden, amíg Balázs fel nem tűnt a horizonton. Saját fiú Pedig mindig azt mondtad, család vagyunk. Hogy nincsen különbség, akár vér szerinti, akár nem.
Ezt mondta. Hogy ő is a lánya, és nem számít, milyen címke van.
Már megint kezded Ugyan, Lujza! Te is a lányom vagy, ez nem kérdés! Tudod jól, úgy szeretlek, mint a sajátom. Csak hát Balázs
Ő maga sem vette észre, hogy ezzel megerősítette Lujza szavait.
Balázs a fia vagy. Én meg, gondolom, csak egy ismerős.
Lujza, te meg mit beszélsz? Mondtam, mintha sajátom lennél!
Mintha saját Mondd, engem mikor vittél el tengerpartra? Az elmúlt tizenöt évben, mióta apának nevezed magad?
Nem vitt el. András gyakran hangoztatta, hogy köztük és Balázs között nincs különbség, de Lujza, ha csak hallotta, mennyi mindent tesz András a fiáért világos volt, hogy óriási a különbség.
Nem jött össze, Lujzi. Tudod jól, régebben minden forintot be kellett osztani. Nem vagy már gyerek, kiszámolhatod, mennyibe kerül két hét egy ötcsillagos hotelben drága dolog.
Értem, bólintott Lujza. Kiadás. Nekem túl drága lenne. Viszont Balázsnak, akiről fél éve tudsz, máris lakást akarsz venni, mondván, legyen hova feleséget hozni. Gondolom ez már nem jelentős költség, ha fiúról van szó?
Nem veszek neki lakást, ki mondta neked ezt?
Jóakarók.
Hát akkor mondd meg nekik, hogy ne terjesszenek pletykákat.
Lujza egy pillanatra felélénkült.
Tényleg nem veszel?
Persze, hogy nem. Képzeld, kitalálod, hova megyünk együtt szombaton? és gyorsan felelt is magának: Gokartozni! Egyetemen ő is indult valami versenyeken, én meg csak úgy mellette.
Gokart, ismételte Lujza. Ez érdekes lehet.
Ugye?
Lehetek én is veletek? csúszott ki a száján, mielőtt átgondolhatta volna.
András, aki nem akarta őt magukkal vinni, hadarva mondta:
Ööö… Lujza… Neked ez unalmas lenne, tényleg. Ez ilyen… férfias dolog. Balázzsal megbeszéljük a saját dolgainkat, ilyen apja-fia témák.
Milyen fájdalmas…
Szóval… neked nem lenne érdekes, de neked igen?
Nem egészen… András idegesen kotorászott, Csak hát egész életünkben nem láttuk egymást, most próbáljuk bepótolni az elvesztett időt. Kettesben akarunk menni. Érted, ugye?
Érted. Ez az érted volt a legkegyetlenebb szó az új közös szótárukban. Érteni kellett a saját mindig fontosabb, mint a nevelt. Hogy innentől az ő helye valahol a kerítésen túl van.
Balázs tényleg nagyszerű volt. Apja nélkül nőtt fel az anyja nem akarta elmondani Andrásnak, hogy van fia , és a nehézségek ellenére mindenben kiváló lett. Okos, szép, kedves.
Apa, segítettem a menhelyen. Megjavítottam a kutyakifutókat.
Apa, képzeld el, piros diplomám lett!
Apa, nézd, megjavítottam a telefonodat.
Ő nem csak fiú volt. Ő volt az ideális fiú.
Aznap este, amikor András, még egy ideig Lujzánál üldögélt, majd hazament, a lány régi fényképeket nézegetett… András és az anyja esküvője (az édesanyja, aki öt éve meghalt, Lujzát és Andrást hagyta hátra kettesben). Itt ők a szőlőhegyen… Itt Lujza befejezi az iskolát…
Semmi sem lesz már úgy, mint régen.
***
Lujza, nem alszol? Van egy kérdésem. Sürgős, már reggel nyolckor ott volt András.
Mi ez a nagy sürgősség?
Lujza hátratűzte a frufruját egy hajpánttal és bekapcsolta a kávéfőzőt.
Balázs lakásáról lenne szó.
Akkor mégis igaz? sóhajtott fel.
Sajnos, igen… igaz.
Nekem hazudtál.
Nem akartalak megbántani. De muszáj kikérnem a véleményed! Sietni is kellene. Úgyis előbb-utóbb megházasodik. Míg fiatal, jó lenne, ha lenne saját sarka. Tudod, nekem is milyen volt…
Akkor vegyél fel hitelt, szűrte fogai közt Lujza, akinek végképp nem volt kedve Balázs lakásáról beszélgetni. Jól mennek a dolgai ennek a Balázsnak!
Igen, tudom, de hát az én hitelképességem… Balázsnak segíteni kell. Megérdemli, hogy végre legyen apja, aki vesz neki egy lakást.
Mire akarsz kilyukadni?
Segítenél? Ha megkérlek?
Attól függ, mire.
Magyarázom. Van kétmillió forintom. Az elég az önerőre. De nekem a bank úgysem ad hitelt. Neked adna. Te tiszta vagy. A te neveden vennénk fel, én fizetnék mindent. Természetesen.
Az illúzió, hogy nincs köztetek különbség, végleg szertefoszlott. Van különbség. Nem Balázst dobják a tűzbe.
Szóval Balázsnak lakás, nekem hitel? Ez jön ki belőle?
András olyan sértődöttségel rázta a fejét, mintha Lujza tette volna ezt vele.
Hogy mondhatsz ilyet! Majd én fizetek… Nem kérem, hogy te fizess. Csak a névre kéne felírni. Aludj rá egyet…
Tudod, András, én nem azon gondolkodom, hogy hitelt vegyek-e fel vagy sem. Hanem azon, hogy már nem is számítok a lányodnak. Most már van fiad. Akiről fél éve tudsz, engem meg tizenöt éve ismersz, mégis ő a fontosabb, mert ő saját.
Ez nem igaz! gyúlt fel András szeme, Egyformán szeretlek titeket!
Nem. Nem egyformán.
Lujza, ez nem igazságos! De ő az igazi fiam…
Lehullott a függöny. Már nem volt a lánya. Csupán nevelt, hasznos, elfogadható, míg fel nem bukkant az igazi.
Értem, Lujza megpróbált udvarias maradni, Nem tudok segíteni, András. Nekem is kell majd lakás valamikor. Második hitelt úgysem adnak.
Mintha most eszébe jutott volna, hogy neki sincs saját otthona.
Ja, igen, majd neked is kell… igazította meg az óráját András, De hát most, amíg nem sürget a sajátod, tudnál segíteni. Kétmillióm megvan, már nem is annyi kell hozzá. Csak pár év.
Nem. Nem írok semmit a nevemre.
Nem is remélte, hogy András megérti.
Rendben mondta végül, Ha nem segítesz, mint lányom… hát, akkor majd megoldom magam.
Hogy valaha is igazán annak tartotta-e, most már mindegy. Most már csak a fotókon látta Andrást.
Egy este, pörgetve a stájt (hírfolyamot), meglátta ezt.
Fénykép a reptérről. András és Balázs. Mindketten világos dzsekiben. András Balázs vállára teszi a kezét, alatta felirat: Apámmal Dubajba utazunk. A család a legfontosabb.
Család.
Lujza letette a telefonját.
Eszébe villant egy pillanat gyerekkorából, még jóval azelőtt, hogy az anyja Andráshoz ment volna férjhez. Öt éves lehetett. Nagyon szerényen éltek, és eltört a babája, amit a nagymamája adott. Sírni kezdett, de az igazi apja csak annyit mondott: Lujza, ne bőgj már ilyen semmiségen, ne zavard az embert!
Őt sosem lehetett zavarni. Az üveg érdekelte, legfeljebb. Tehát mondhatni, Lujzának sosem volt igazi apja. Azt hitte, András majd pótolja…
Nem sokkal később András újra próbálta meggyőzni.
Lujza, azt hiszem, kezdeni kéne valamit a bizalmatlanságoddal…
Milyen bizalmatlanság, András? Elmondtam, hogy nem.
Nem érted a helyzetet. Balázs… sosem ismert engem. Nem volt apja. Pótolni kéne neki ezt a hiányt. Felnőtt férfi, kell neki lakás. Tőled csak annyit kérünk, hogy ott légy; garantálom, hogy egy filléredbe sem kerül.
Az enyémet vajon ki hiányolja meg?
És ez váratlanul feldühítette.
Lujza, elég! Nem akarok veszekedni. Szeretlek, esküszöm! De értsd meg… Balázs az igazi családom. Ha majd lesznek saját gyerekeid, megérted. Igen, máshogy szeretlek titeket, de attól még kellesz nekem.
Kelleni… mint eszköz.
Lujza, hagyd már! Túlzásba viszed.
Fél év kellett neked, András, hogy ráállj őrá, mondta Lujza. Nem kérem, hogy válassz. Bár hát, a választás egyértelmű. Igazat mondtál: Balázs a sajátod. Én… sosem voltam igazán.
Eltelt fél év. András nem telefonált. Sosem.
Egy nap megint végigpörgette a hírfolyamot, új képet talált.
András és Balázs. Hegyek előtt állnak. Andráson divatos sífelszerelés. Felirat: Tanítjuk apát snowboardozni! Kicsit öregnek tűnik már, de a fiúval minden sikerül!
Lujza sokáig nézte a fényképet.
Az asztalhoz húzódott, hogy befejezze a jelentést, amikor megjelent egy üzenet a telefonján. Ismeretlen szám.
Szervusz, Lujza. Balázs vagyok. Apa adta meg a számod, de ő maga nem mer hívni. Azt kérte, írjam meg: talált megoldást a lakásra nélküled, aggódik érted. Szeretné, ha eljönnél májusban hozzájuk. Nem tudja elmondani, miért, de nagyon kéri.
Válaszolt, aztán kitörölte, majd újraírta.
Szia Balázs! Mondd meg Andrásnak, örülök, hogy jól van, és én is gondolok rá. De nem megyek. Saját terveim vannak májusra. Megyek a Balatonra.
Nem fűzte hozzá, hogy a balatoni jegyeket maga vette, s nem Dubajba megy, hanem csak Badacsonyba. És nem apjával, hanem egy barátnőjével utazik.
Lujza rányomott a küldés gombra.
És végiggondolta, talán nélküle is boldog lehet.
