A közelgő újév előtt Boglárka különös izgalommal érezte magát. Ez már a harmincegyedik újéve volt, és minden alkalommal úgy várt rá, mint egy kisgyermek, aki a mandarinfacsárkát szagolja a magyar szilváni, bejgli illatával teli ünnepre.
Boglárka egyedül él a budapesti, barátságos, kis lakásában. Hat hónappal ezelőtt elment házasságkötő szokás szerint, és elhagyta szülői otthonát. Férjével, Róberttel a Balaton partjára költöztek, ahol a férje szülei egy kis vendégházat üzemeltetnek, és nekik is átadták a vállalkozást. Boglárka örömmel gondolt a fiatal lányra, Eszterre, aki már felnőttként már önállóan boldogul.
Az újévkor sok olyan dolog történik, ami máshol egyszerűen nem fordulhat meg osztotta meg gondolatait kollégájával, barátjával Lilibéllel.
Ó, Boglárka, milyen romantikus vagy! Nem vagy már tizenhét, mégis úgy álmodsz, mintha a felhőkön járnál. mondta Lili nevetve.
De hát hogyan lehetne másképp? A romantika sosem megy ki a divatból válaszolta Boglárka.
Tizenegy évvel ezelőtt férje, Róbert autóbalesetben vesztette életét. Ekkor hagyta magára a kisfiú Esztert, és addig nem remélte, hogy újra boldogságra lel. A házaspár egymástól csak úgy ragyogott, mint a téli fagy a Duna jegén.
Bogárka, nem kell egyedül maradnod, te vagy a legszebb, legkedvesebb hölgy, és meg kell találnod a számodra megfelelő férfit biztatta Lili gyakran.
Nem tudom, Lili, minden férfit a Róberttel hasonlítok össze, és úgy érzem, nincs már olyan, mint az én Róbertem mondta Boglárka.
Az újév előtt több mint két hónappal Boglárka egy véletlen találkozásban ismerkedett meg egy magas, sovány, szőke hajú, kék szemű férfival, akit Andrásnak hívtak. Egy budapesti kávézóban az ebédszünetben, a pénztárnál álltak egymás mellett, és egy érintés is elég volt ahhoz, hogy a szívében szikrázó hullámot érezzen, mintha lángra lobbanna.
András finoman ránézett, és Boglárka úgy érezte, mintha egy mély óceánba merült volna.
Istenem, mikor volt utoljára ilyesmi velem? zakatolt a gondolata, majd elszállt.
Boglárka a tálcájával leült egy asztal mellé, és látta, hogy a férfi felé közeledik.
Nem zavarok? kérdezte mosolyogva András.
Nem, különben nem is lennék itt felelte Boglárka, és elmosolyodott, hiszen az ő mosolya elbűvölő volt.
András vagyok, és önt? kérdezte András.
Boglárka válaszolta, és lábainak bőre pirosra vált. A feszültség, ami mindkettőjüket átjárta, hamar eloszlott, mintha régóta ismernék volna egymást. Beszélgetésük könnyed volt, mintha már százéves barátság volt volna köztük, és minden szóban megértették egymást. Így telt egy másfél hónap: közös ebédekkel, esti sétákkal, és Boglárka már nem érzette magát különösebben szépnek, de tudta, hogy van benne egy különleges csillogás, báj és vonzerő. A nők irigységét keltette hosszú, világosbarna haja, ami válláig érő selyemszerű vízesésszé hullott. A rövid frizurát sosem kedvelte, hiszen úgy gondolta, ha Isten ilyen csodás hajjal áldott meg, azt méltó módon kell viselni.
Mosolya és lágy tekintete volt a legnagyobb vonzereje, és azóta nem dobogott meg a szíve igazán, egészen addig, amíg Andrással nem találkozott. Fiatalon a kollegium után házasságra mentett Róberttel, könyvelőként dolgozott egy nagyobb gyárban, ahol szülei segítették elhelyezkedését, és ott ismerte meg későbbi férjét. Boldog volt, mígnem a sors egy sötét napon elvitte tőle férjét.
András gyakran felkérte Boglárkát közös sétákra, és ő mindig igent mondott. Szerette a telet, még ha a hó beborította a fákat és a fagy megállította az utcai sétákat is semmi sem akadályozta meg a két embert, akik már régóta várták ezt a boldog pillanatot.
Lili, annyira boldog vagyok mondta egy munkahelyi szünetben, miközben kávét ittak. András pont olyan férfi, akiről mindig is álmodtam. Néha még azt sem hiszem, hogy Isten újra kegyelmezett és visszahozta a boldogságot.
Én is csak azt akartam, hogy neked is jól járjon, mert én is boldog vagyok Sashival, de egy kicsit szomorkodtam, hogy te is újra ragyogj válaszolta Lili. És te olyan lettél, hogy nem tudta kifejezni a csodálatát.
Nehéz nap következett, amikor András hirtelen eltűnt, anélkül, hogy felhívta volna vagy magyarázatot adott volna. Boglárka teljesen kiakadt, Lili pedig aggódott barátnője miatt.
Ne aggódj ennyire, Boglárka. Előfordul Ki tudja, mi történt vele a viharos életünkben próbálta megnyugtatni Lili.
És a telefon? Nem tudnál hívni, mondani néhány szót? Már nem tudom elképzelni magam nélküle. Évek óta vártam csak őt, és így történt velünk: Egy picit érintve az ujjak szárnyát, mint egy dalban, és hirtelen mindennek vége? De ez nem lehet, Lili Amikor először láttam, azonnal tudtam, hogy ő az. Most pedig nincs szinte sírva szólt Boglárka.
A könnyekkel sem segíthetsz magad mondta Lili. Megkérdezted már Andrást? Tegyél félre a büszkeséget és hívd.
Hívni sem tudtam, ő mindig nem elérhető. Nem is hiszem, hogy csak úgy hagyott el folytatta Boglárka.
Meg kell hinned, és várnod kell. Biztosan megjelenik. Hány napja nem hallottál tőle? kérdezte Lili.
Két nap, ma már a harmadik.
Ez még nem idő, de már most szomorú vagy. Nyugalmassá válj, hamarosan lesz az újév, készülj a bulira, te mindig is a szervező vagy, és András visszatér biztatta barátja.
Azonban egy hét telt el, András nem jelent meg. Boglárka megpróbált elfoglalni magát, Lilinek köszönhetően bámulatos ajándékokat keresettek a karácsonyi versenyekre, az estéken pedig a párnába sírt.
Az újévi üdvözlést a kollégák nagy pompában tartották. A pezsgő áradott, a muzsika zengett, mindenki táncolt, a remények újra felvirágzottak. Az asztalokon falatok sorakoztak. Boglárka csak úgy tett, mintha ő is vidám lenne, de valójában szomorúan bámulta a telefonját, várt egy hívásra.
Az este tíz óra után hazatért. A nyári szünnapok előtt állt, sok szabad nap várta. Nem tudta, mit fog csinálni, még a lánya, Eszter, felhívta, hogy menjen hozzá, de nem érezte, hogy elmenjen sehová.
Eszter, jöjjön el hozzánk újévkor szólt anyja telefonon. Ne maradj egyedül otthon, mert ha úgy van, akkor úgy kell majd újévet töltened tudod, hogy mi jár.
Igen, anyu, jövök válaszolta Eszter.
December harmincegyénél, körülbelül hét óra körül, miközben Boglárka a szüleihez tartott, hirtelen csengés hallatszott a kapuban.
Ki lehet ez? gondolta, és kinyitotta az ajtót.
Az ajtóban nem más állt, mint a Mikulás.
Üdvözöllek, kedves Boglárka mondta ő, és a hangja olyan mély volt, mint a télcsend. Csak egy kis ajándékot hoztam neked. Kihúzott egy piros dobozt, kinyitotta, és egy aranygyűrűt talált benne.
Mi ez? Kitől a jutalom? kérdezte Boglárka kissé ijedten.
Átmenni a szívemben, hogy felkérjelek a fiatal András mondta a Mikulás, és hirtelen András lépett be, mosolyogva, egy csokor rózsával a kezében, és a gyűrűt tartva.
Igen, igen mondta Boglárka nevetve, a boldogságtól.
Akkor fogadd el ezt a gyűrűt, melyet András ad a vőlegényednek, december harmincegyét, közvetlenül az újév előtt, az én jelenlétemben, a Mikulásban közölte a Mikulás, majd átlépett a küszöbön.
Boglárka átadta a kezét, András ráhúzta a gyűrűt, felajándékozta a virágokat, és erősen megcsókolta.
Áldom meg önöket, kedves gyermekek mondta a Mikulás, és a kapu mögé lépett, elhagyva a teret.
Bocsáss meg, szerelmem, nagyon hiányoztál suttogta András.
De miért tűntél el? Mit jelent ez? kérdezte Boglárka. Miért nem hívtál?
Most elmesélem mindent. A gyárban, ahol dolgoztam, egy egész évre küldték ki, és sok időm volt előre. Nem mondtuk el egymásnak. Aznap este hívást kaptam otthonról: a testvérem és anyám balesetet szenvedtek. A testvérem meghalt, anyám a kórházban volt. Nem tudtam, miért nem hívtam, egyszerűen csak elrepültem első járattal. Újévet akartam vele tölteni, de a telefonom a gépen maradt, ezért nem tudtuk egymást elérni. Anyám életveszélyes állapotban volt, majd eljött a temetés, és két műtétet kellett elvégezni. Hála Istennek, felépült, de nagyon megterhelő volt. Nem tudtam a te számodat, de szerencsével is feljött az új év. magyarázta András.
Istenem, azt hittem, elhagytál sóhajtott Boglárka, és a férfi ölelésébe hajtotta fejét.
Anyám már jobban van, és én is visszajöttem, hogy veled ünnepeljem az újévet. Nem akartam kihagyni ezt a pillanatot, ezért repültem mondta András.
Boglárka még mindig bizonytalan volt.
A szüleimhez megyek, őket is szeretnék újévkor látni, de otthon semmit sem készítettem mondta kissé bizonytalanul.
Van pezsgőm mondta András, és felemelte a csomagolást, benne fagylalt, mandarinszeletek és csokoládék. Együtt megyünk a szüleidhez, és kérdezem meg őket, hogy elfogadják-e a kezdeményezésemet. nevetett András.
Az apa kinyitotta a lakás ajtaját, és látta a lányt egy idegen férfival.
Jó napot, kérem, jöjjenek be köszönték udvariasan, miközben Andrást is megismerte.
Boris Szabó vagyok nyújtotta kezet.
Jó estét, én vagyok András válaszolta a vendég.
A szoba már készen állt: asztal volt fektetve, a karácsonyfa fényfüzérrel díszítve.
Anyám, apám, ez itt András, a vőlegényem mutatta a gyűrűt a kezén.
A szülők meglepődtek.
Milyen kedves, kedves vagyunk mondta a nő, majd barátságosan fogadta Andrást a családba. De honnan jött ez a fiatalember? kérdezték.
Ez egy újévi ajándék válaszolta András, és mindenki együtt nevetett.
Boglárka mesélte, hogyan tette Andrásra a Mikulás a különleges házassági kérését.
Szerencsére ilyen ügyes vejünk van nevetett a szülő. Egészségetekre, gyermekeink, újévi boldogságra emelte poharát pezsgővel, és mindenki követte.
A poharak csilingelése és a nevetés közepette köszönték az új évet. Boglárka úgy érezte, ez a közelgő év boldogsággal lesz tele, hiszen ahogy mondják: Ha úgy kezded a telet, úgy lesz az év.
