Richárd biztos volt benne, hogy a felesége megcsalja – ezért elhatározta, hogy ravaszul leleplezi, és elképesztő meglepetés érte – „Drágám, nem fogsz késni?” – szólt Angelika a férjéhez, aki telefonált. „Két óra múlva indul a géped.” – „Nem mondtam? – nézett rá meglepetten Richárd. – Az üzleti utam el lett halasztva, néhány nap múlva megyek csak.” – „Értem” – felelte Angelika, majd sietve ment a konyhába, hogy írjon valakinek egy üzenetet. Ezután Richárd egyre biztosabb lett abban, hogy a felesége csalja. Angelika túl könnyedén engedi el őt barátokkal vagy üzleti útra, sosem sértődik meg, ha részegen jön haza. Barátai szerint az ilyen feleség ritka, minden férfi ilyet kívánna – de Richárd lelkét mégis a kétség mardosta. Nyolc évvel idősebb a feleségénél. Talán talált valakit, aki fiatalabb? Legalább annyira okos volt, hogy gyanúit magában tartsa – bizonyíték nélkül nem vádolna senkit. De biztos akart lenni. Ezért Richárd úgy döntött, rejtett kamerákat szerel fel az egész lakásban. Savanyú hangulatban utazott el üzleti útra. Angelika is érezte, hogy nyugtalan, még azt is fontolgatta, hogy nyugtatót ad neki. Gondoskodása átmenetileg megnyugtatta Richárdot – egy darabig el is hitte, hogy minden rendben van. Nem is akarta megnézni a felvételeket, alig volt rá ideje. Este azonban megnyitotta az alkalmazást, pár percig nézte is a videót, majd gyorsan félretette a laptopot, hogy ne csábuljon el. Az üzleti út gyorsan eltelt. Egy reggel aztán, mikor elküldte a feleségét a munkahelyére, elővette a laptopot, hogy „megnézze az igazságot”. Elindította a felvételeket. Eleinte semmi különös: Angelika felkel, reggelizik, rendet rak. Délután azonban Richárd meglátta a feleségét, aki elegáns ruhák helyett Richárd túlméretezett pólójában és rövidnadrágban ült a számítógép előtt – és játszott. Más játékosok hangjait is lehetett hallani a gépen keresztül. Kiderült: Angelika titokban online játékfüggő. – „Ez sem jó, persze” – gondolta Richárd, de mindenki hódol valami szenvedélynek… Átpörgette az összes többi felvételt is, de semmi újat nem látott. Vagy számítógép előtt ült, vagy házimunkázott. A legfontosabb viszont: férfi soha nem járt a lakásban azalatt az idő alatt. Richárd becsukta a laptopot, és mélyet sóhajtott: most már csak bűntudatot érzett, hogy ilyeneket feltételezett Angelikáról. Úgy döntött, vesz egy hatalmas rózsacsokrot, és romantikus vacsorát rendez a feleségének. A kamerákat azonban még nem szedte le… Nem is sejthette, hogy…

Richárd már régóta biztos volt benne, hogy a felesége megcsalja. Ezért úgy döntött, tesz róla, hogy lebuktassa, de az eredmény egészen megdöbbentette.

Drágám, nem fogsz elkésni? kérdezte Emese, miközben Richárd éppen a telefonján beszélt. Indul a vonatod két óra múlva.
Tudod, mit nem mondtam? Richárd kissé értetlenül nézett rá. Az üzleti utat elhalasztották, csak pár nap múlva indulok.
Értem. válaszolta Emese, majd szinte rögtön beszaladt a konyhába, hogy felvegye a telefonját. Gyorsan elküldött egy üzenetet valakinek, aztán mintha mi sem történt volna, visszament a szobába. Ettől Richárdban csak még jobban felerősödtek a gyanúi. Hiszen Emese furcsán könnyedén engedte el őt akár baráti összejövetelekre, akár üzleti utakra. Nem volt semmi baj, ha részegen jött haza. A baráti társaságban mindenki egyetértett abban, hogy ilyen feleség, mint az övé, aligha akad még egy a világon, és nincs mitől tartania. Richárdot azonban belülről marcangolta a kétely.

Nyolc évvel idősebb volt a feleségénél. Lehet, hogy Emese talált magának egy fiatalabb férfit? Már nem érdeklik az öreges gondolatai? Mindenesetre Richárdnak volt annyi esze, hogy ne beszéljen erről senkinek. Bizonyíték nélkül vádaskodni nem illett volna. Tudni akarta az igazságot, száz százalékosan biztos akart lenni. Ekkor támadt az ötlete: rejtett kamerákat szerelt fel a lakás minden szegletébe.

Richárd borús hangulatban indult el a vasútállomásra. Emese is észrevette rajta a szokatlan nyugtalanságot. Otthon már-már gyógyszert akart neki adni, hogy megnyugtassa. Ez a gondoskodás annyira jólesett Richárdnak, hogy egy pillanatra azt érezte, minden rendben van köztük.

Nem akart az interneten visszanézni a felvételeket, és ideje sem nagyon volt rá. Esténként azonban néha megnyitotta a laptopját, elindította a felvételt de öt perc után már inkább becsukta, távol tolta magától, mintha a kíváncsiságtól akarná védeni magát.

Az üzleti út gyorsan eltelt. Hazatérés után Richárd elkísérte Emesét a munkahelyére, majd leült a nappaliban, elővette a gépet, és beletekintett a felvételekbe. Még inkább rettegett, hogy most már tényleg megtudhat mindent.

Elindította a kamerák videóját. Először minden úgy zajlott, ahogy megszokta. Emese felkelt, reggelizett, rendet rakott. Aztán délután az egyik felvételen Emese, aki mindig gondosan öltözött, most Richárd bő pólójában és rövidnadrágjában a számítógép előtt ült, és lázasan játszott valamit. A gép hangszóróján keresztül idegen férfiak és nők hangjai szálltak. Ekkor Richárd rájött: Emese teljesen belefeledkezett az online játékok világába.

Ez persze nem feltétlenül jó dolog, de mindenkinek lehetnek furcsa hobbiai nyugtatta magát Richárd.

Ezek után végigpörgette a többi videót is, mintha gyorsvonaton ülne. Minden monotonul ismétlődött: takarítás, főzés, számítógépezés, néha egy kis olvasás. De legfőképp: egyetlen ismeretlen férfi vagy nő sem tűnt fel a lakásban egy percig sem.

Richárd becsukta a laptopot, és mélyet sóhajtott. Csak a szégyen és bűntudat maradt benne, amiért ilyeneket feltételezett a feleségéről. Elhatározta, hogy Emese kedvenc virágából, rózsából vesz egy hatalmas csokrot a Lehel téri piacon, hogy egy romantikus vacsorát varázsoljon otthonra, valami jófajta tokaji borral. A kamerákat azonban nem szedte le mintha az álom logikája szerint most már szerves része lenne a háznak. Fogalma sem volt arról, hogyA vacsora estéjén, amikor Emese belépett az ajtón, Richárd ott állt, kezében a rózsacsokorral és játékos mosollyal. Egy pillanatra zavartan nézett rá Emese, aztán nevetve kapott a virágok után.

Nem szülinapom van mondta vidáman.

Tudom. Csak örülök, hogy vagy nekem.

Evés közben csendes boldogság ülte meg őket. Richárd figyelte, ahogy Emese a tokajit kortyolgatja, szeme huncutul csillog. Egyszerre végtelenül egyszerűnek tűnt minden: a gyanú, a féltékenység, mind levedlette magát, mint kabátot a fogason.

Aznap este, amikor már elaludtak, odakint csendesen szemerkélt az eső. Richárd álmában a nappaliban járkált, kezében egy láthatatlan kulccsal. Odalépett az egyik rejtett kamerához, és lecsavarta a falról. Majd sorban mindegyiket, míg végül a ház újra az övék lett, a titkoktól mentes, közös szentély.

Másnap reggel, amikor Emese még aludt, Richárd tényleg le is szedte mindet. A készülékek egy dobozba kerültek, aztán a szekrény mélyére. Megkönnyebbülten lélegzett fel: most már bátran bízott a saját szeretetének egyszerű igazságában.

Aznap este, ahogy összebújtak a kanapén, Richárd egyetlen, tökéletesen őszinte dolgot érzett: végre igazán otthon van.