Na, srácok, a horgászat megvár majd, mondta Nagy Viktor, miközben megragadta a halászhálót. Valami bajba jutott állatot kell kiszabadítani.
Viktor a motorcsónakját a Balatoni tó csillogó tükrén hajózta, útitársai pedig budapesti turisták lelkesedve dobálták ki a horgászbotokat. A nap szép volt: ragyogó napfény, lágy szellő, és a halak mintha csak várakozva figyelték volna a csalit.
Nagy Viktor, ott valami úszik! kiáltotta hirtelen egy nyaraló, mutatva a távolba.
A kapitány összeráncolta szemöldökét, és a víz felé bámult:
Olyan, mint egy madár de nem is valami furcsa.
Ahogy a csónak közelebb jutott, mindenki meglepett pillantást váltott. A vízben, alig kitartva a felszínen, kétségbeesetten küzdött egy macska. Vörös, megázott, teljesen kimerült.
Hát ez aztán aztán! csóválta fejét Viktor. Hogy került ide? A partról másfél kilométerre van!
Lehet, hogy kiesett a csónakból? tippelte az egyik turista.
Vagy az áramlat vitte el, tette hozzá a másik.
A macska szomorúan nyávogott, és megpróbált a csónak felé úszni, de egyre kevésbé maradt ereje.
Na, srácok, a horgászatot félretehetjük, döntötte Viktor, és rávetette magát a horgász hálóra. Meg kell menteni a bajba jutott kiscicát.
A macska kihúzása nem volt egyszerű ijedt, karmolt, egyik oldalról a másikra forgott. Végül azonban a hálóba helyezték, és óvatosan felvették a fedélzetre.
Szegény kisállat teljesen kimerült, sóhajtott Viktor, miközben egy kopott dzsekit csavart a reszkető macskára. Hány órát tudott a vízben maradni?
A macska összegazdagodott a fedélzet sarokában, óvakodva nézett az emberekre. A vizes szőrzet kócosra nőtt, a bajusz reszketett.
Micsoda szépség, mondta el egy turista felesége. Ráadásul még fiatal.
Viszont kellene elvinni egy állatorvoshoz, aggódott Viktor. Ki tudja, mennyit iszik már belőle a víz.
Az állatorvos megvizsgálta a cicát, majd megnyugtatta a többieket:
Egészséges, csak kimerült. Dehidratált, ijedt de még él. Pihenjen tíz napot, és újra újjáéled.
Lehet, hogy van gazdája? kérdezte Viktor.
Kiadhatunk hirdetést, de úgy tűnik, kóbor. Látszólag csak egy utcai macska.
Viktor hazavitte a cica, ahol felesége, Kincső melegen fogadta az új vendéget:
Jaj, milyen sovány! Most jól felnevelünk majd!
Az első néhány napot a cicus a kanapé alá húzódott, csak akkor előjött enni. Majd lassan felfedezte az új otthont, és már egy hét után dorombolt, miközben Kincső gyengéden simogatta hátát.
Tudod, szólt Viktor a feleségéhez, talán tartsuk meg őt. Nem hiszem, hogy a gazdák hamar megtalálják.
Nem vagyok ellene, mosolygott Kincső. Régóta vágytam egy cicara. De mit nevezzük?
Szerencse, válaszolta Viktor rögtön. Nem mindenki szerencséje, hogy egy nyílt tóban megmeneküljön.
A cicus, mikor meghallotta az új nevet, felemelte fejét, és hangosan nyavogott, mintha jóváhagyta volna a döntést.
Eltelt egy hónap, és Szerencse már teljes családi tag lett. Napközben a Viktor előtt a bejáratnál szögezkedik, Kincső mellénél melegszik, a konyhában ügyesen kér kifogni egy halat. Viszont a vízzel továbbra is óvatos még a tálcájához is csak habozva nyúl.
Valószínűleg pszichés trauma van benne, mesélte Kincső a szomszédoknak. Ilyen után nem csoda.
Vagy talán a sors szeszélye? tűnődött a szomszéd, Szilvia Mária. Egyenesen hozzánk úszott.
Viktor kedvesen simogatta a macskát a fülén:
Lehet, tényleg a sors. Jól van, hogy azon a napon elmentünk horgászni. Különben
A vörös cirmos megdörzsölte a kezét, elégedetten dorombolt, mintha azt mondaná: Minden rendben lesz. Most már veletek vagyok, örökre.
És Viktor meg Kincső csak bólintott csendben.
Néha egy időben nyújtott segítség a legváratlanabb szerencsét hozza. Néha a megmentés ott bukkan fel, ahol nem is keresed, és a valódi szerencse magát útnak indul feléd. A lényeg, hogy ne mulasd el azt a pillanatot, amikor valaki rászorul.
Mert ezekben a percekben születik meg az új, váratlan szerelem. És bár a kezdet ijesztő lehet, a legerősebb kötelékek gyakran a nehéz időkben alakulnak ki.
Ha nem akarsz lemaradni a friss, izgalmas bejegyzésekről, kövesd az oldalt! Írd meg gondolataidat és érzéseidet a megjegyzésekben, és nyomj egy lájkot!
