Rendben, fiúk, a horgászatra még lesz idő döntött Viktor, és megragadta a hálót. Meg kell mentenünk a szegényt!
Viktor a csónak kormányánál állt, a Balaton nyugodt víztükrében vezetve, miközben utasai budapesti turisták lelkesen vetették be a horogjukaikat. A nap gyönyörűen sütött, egy enyhe szellő simogatta a víz felszínét, és a halak mohón kapkodtak a csalik után.
Viktor Sándor, nézze csak, mi úszik ott? kiáltotta fel hirtelen az egyik pihenő, a távolba mutatva.
A kapitány összehúzta a szemét, figyelmesen nézve a vízre:
Mintha madár lenne Vagy nem, valami furcsa
Amint a csónak közelebb ért, mindki meglepődve nézett egymásra. A vízben, alig bírva a felszínen maradni, kétségbeesetten vergődött egy macska. Vörös, ázott, teljesen kimerült.
No de mégis! csóválta a fejét Viktor. Hogy került ide? A part legalább egy kilométerre van!
Talán kiesett egy hajóról? tette fel az egyik turista.
Vagy az áram sodorta ide egészítette ki a másik.
A macska nyávogva próbált a csónak felé úszni, de ereje lassan elfogyott.
Jól van, fiúk, a horgász megvár mondta határozottan Viktor, és megragadta a hálót. Ki kell mentenünk a szerencsétlent!
Nem volt könnyű a macskát kihúzni ijedt volt, kapálózott, ide-oda vetődött. De végül sikerült a hálóba csalogatni, és óvatosan felhúzták a fedélzetre.
Teljesen kimerült, a szegény sóhajtott Viktor, míg a reszkető állatot egy régi kabátba csavarta. Meddig lehetett már a vízben?
A macska a fedélzet sarkába húzódott, és óvatosan, rémülten nézett a jelenlevőkre. Nedves bundája mindenfelé állt, bajusza reszketett.
Milyen csinos szánnivalóan mondta az egyik turista felesége. És még fiatal is.
El kell vinni állatorvoshoz aggódott Viktor. Ki tudja, mennyi vizet nyelt.
Az állatorvos megvizsgálta a macskát, és megnyugtatta mindenkit:
Egészséges, csak kimerült. Kiszáradt, megijedt de él. Pár nap pihenés, és úgy lesz, mintha semmi sem történt volna.
Keressük meg a gazdáját? kérdezte Viktor.
Lehet hirdetni. De úgy tűnik, nincs gazdája. Kóbor macskának néz ki.
Viktor hazavitte a macskát. Felesége, Zsófia, melegen fogadta az új “vendéget”:
Ó, milyen sovány! Azonnal megetetünk téged!
Az első napokon a macska a kanapé alá bújt, csak enni merészkedett elő. Lassan felfedezte az új otthonát. Egy hét múlva már dorombolt, amikor Zsófia simogatta.
Tudod szólt Viktor a feleségéhez , mi lenne, ha megtartanánk? Valószínűleg nem találják meg a gazdáját.
Nekem semmi bajom mosolygott Zsófia. Régóta szerettem volna egy cicát. De minek nevezzük el?
Szerencsés válaszolta Viktor. Nem mindenkinek sikerül túlélni a nyílt vízen.
A macska, hallva az új nevet, felvetette a fejét, és hangosan nyávogott mintha egyetértett volna.
Egy hónap múlva Szerencsés már a család része volt. Viktorért az ajtóban várt, Zsófia ölében pihent, ügyesen kuncsorgott a konyhában. Csak a vizet kerülte még a saját táljához is óvatosan ment.
Lehet, hogy pszichológiai traumája van magyarázta Zsófia a szomszédoknak. Nem csoda, miután átélt ilyet.
Vagy talán a sors így rendelte? gondolkodott el a szomszéd, Tóthné. Egyenesen hozzátok úszott.
Viktor gyengéden megvakarta a macska füle tövét:
Talán tényleg a sors. Jó, hogy aznap elmentünk horgászni. Különben
A vörös macska dörgölőzött a kezéhez, elégedetten dorombolt, mintha ezt mondta volna: *”Minden rendben lesz. Most már veletek vagyok. Örökre.”*
És Viktor és Zsófia csendben egyetértettek.
Néha a segítség, amelyet a megfelelő pillanatban nyújtunk, a legváratlanabb boldogsággal térül meg. Néha a megváltás nem ott jön el, ahol keresed, hanem magától úszik feléd. A lényeg, hogy ne mulaszd el azt a pillanatot, amikor valakire szükség van.
Mert ilyen pillanatokban lép be az életedbe egy új, váratlan szeretet. És ha a kezdet félelmetes is a legerősebb kötelékek gyakran a nehéz időkben születnek.
