Rendben van, a ünnep alatt nem fogunk kiüríteni. Készítsetek három hálószobát a nővérem és a netaik lesznek a vendégek, a netaik pedig egyetlen szobában fognak aludni. Én magam a konyhában maradok.
Szabóné, de miért gondoljátok, hogy én vagyok az egyedüli tulajdonosa ennek a háznak? Papírjaim is vannak. Szóval ne próbáljatok bejutni, a rendőrség kimegy ellenetek.
Ma munka után Valéria el akart menni a WestEnd City Centerbe. Két héttel újév volt, és régi barátnője, Orsolya, meghívta őt otthonába.
Valéria tudta, hogy ott nagy társaság gyűlik össze: a házigazda lánya a férjével és gyerekeivel, a nővére, a netaik egy egyetemi hallgató.
Gyakran járt Orsolnánál, ismerte a család minden tagját, így előre akarta megvenni az ajándékokat.
Az ajándékvásárlásban Valéria mindig ügyes, a megajándékozásban pedig lelkes. Már most is izgatottan gondolta, milyen jó lesz a díszített kirakatok között barangolni, szemléltetni, kiválasztani, látni, ahogy az eladó gondosan csillogó papírba csomagolja a csomagokat.
Azonban a hangulata rögtön megromlott, amikor kiment az utcára: a parkolóban, az autója mellett már Rózsa várt rá a volt férje húga.
Szia, Val! üdvözölte Rózsa. Miért tartózkodtál ilyen sokáig? Már kiálltam a hidegtől.
Jó napot, Rózsa. Nem számítottam rá, hogy itt találkozunk.
Miért? Végül is rokonok vagyunk válaszolta Rózsa. Legalább húsz évig így gondoltuk magunkat.
Szerencsére már nem vagyunk mondta Valéria, és már a gépkocsi ajtaját akarta kinyitni.
De Rózsa megállította.
Hallgass csak, Val, egy kérésem van. Nem csak nekem az egész családnak.
Milyen család, Rózsa? Egy éve már nem állok kapcsolatban a családod tagjaival. Nem akarok semmi kérést hallgatni felelte Valéria.
Nem, csak hallgasd meg. Nem tudom, hogyan osztottátok meg a vagyont Mihállyal, de az anyám még mindig azt hiszi, hogy a ház, amiben élsz, a mi családunké.
Ti együtt vettétek meg, és ő tíz évig ott felújította. Mindannyian ebben a házban ünnepeltünk karácsonyt és május első napjait. És most mi lesz?
Anyám májusban a születésnapját a házban akarta megünnepelni, az udvaron terítve, ahogy mindig tettük. De te nem engedtél belépni. Valahová elmentél.
Nem értem, miért meséled ezt nekem? kérdezte Valéria. Elmentem Orsolnához, csak úgy. Elnézést, elfelejtettem megkérdezni tőletek.
És felejtsétek el a családi összejövetelt a házamban. Amikor Mihállyal elváltunk, úgy döntöttünk: a lakás, az autó és a garázs az ő tulajdona legyen, a ház meg nekem. Mindent hivatalosan is aláírtunk. Most már a Mihály lakásában gyűljetek össze. Ennyire egyszerű.
Val, anyám arra kérte, hogy a harmincegyén a házban vendégül lásson, mint korábban. Sok ember jön, nincs hol elhelyezni a rokont mondta Rózsa.
Márta Varga kérdezte Valéria. Kérésed? Furcsa! Nem hiszem! Húsz évig csak követeltek tőlem, most hirtelen megkérdezi. Rózsa, mondd meg neki, hogy nem értek egyet. A rokonoknak pedig foglaljatok szállodai szobákat.
Valéria beült a gépkocsiba. Már nem volt kedve ajándékokra menni. Holnap megveszem gondolta, és hazafelé indult.
Mihállyal majdnem húsz évig éltek együtt. A házat, amiről Rózsa most beszélt, tíz évvel ezelőtt vásárolták.
Egy évvel ezelőtt a férje kijelentette, hogy negyvenöt évesen még nem lesz vége az életnek, és azt tervezte, hogy egy fiatal szép titkárnővel építi tovább a jövőjét.
Valéria nem akarott visszatartani a férfit, de magát sem engedte megbántani. A ház és a családi megtakarítások megmaradtak neki, a férfi pedig egy kétszobás lakást, egy Opel Astra-t és egy garázst kapott.
Mivel Valéria egy egyetemista lányt tartott fenn, Mihály nem igényelte a közös bankszámlát.
Néhány nappal ezelőtt Liza, a lánya, telefonon szólt: újévi ünnepségét a kollégiumi szobában fogja tartani.
Anyu, nem haragszol? kérdezte. A szünetekben mindig hazajövök.
Ezután Valéria elfogadta Orsolya meghívását. Ebben a társaságban biztosan nem fog unatkozni.
Rózsa ismeretében tudta, hogy ez még nem a vég nem hagyják békén. És nem tévedett.
Aznap este régi szűkanya, Márta Varga, felhívta:
Valéria, nem veszed túl nagyra magad? Merész módon elvitted Mihály házát, most azt hiszed, hogy nekünk nem lesz módunk megbosszulni?
Akkor azt mondom: ezen az újéven az egész család a saját házunkban fog ünnepelni! Abban a házban, ahol a fiam kegyesen engedte, hogy ott lakj. Értetted?
Jó, akkor a szertartás alatti időben nem fognak kiüríteni. Készítsetek három hálószobát a nővérem és a netaik is maradnak. Én a konyhában aludok.
Márta Varga, de semmi sem számít, hogy én vagyok az egyedüli tulajdonosa ennek a háznak! Papírjaim is vannak. Szóval ne próbáljatok bejutni, a rendőrség kiáll ellenetek.
Látjuk majd, ki kit támaszt ki! Készítsetek szobákat, mi magunk hozzuk a vásárlásokat, neked csak a ház meg kell legyen, semmi főzést nem kell. És ne tiltakozz, mert ezt az újévet egész életre megjegyzed!
Szerintem az anyja Mihállynak már teljesen átváltozott gondolta Valéria.
Márta Varga soha nem volt békesség híve, de a mai felállása meglepte a volt menye. Várta, hogy Valéria ijedve engedelmeskedjen?
Korábban Valéria a családban a legjobb menye volt a másik két nő is alá kellett nyomni magukat, elismerve a szűkanya vezető szerepét.
Most, miután Mihállyal elváltak, a szűkanya szavai csak meglepetést váltottak ki Valériából: mire számítanak?
Eközben Márta Varga lakásában terv született.
Rózsa, te és Ottó feleltek a bevásárlásért. Vegyetek mindent, amire csak szükség lehet, előre. A harmincegyik estén és reggelén főzünk.
Mi fogunk a húsos és a hideg fogásokat csinálni. Szilvia és Ágnes a salátákat. Mindenet tárolóedénybe pakoljuk, a konyhai eszközöket pedig Válkira bízzuk tudom, hogy nála még maradt két terítő. Mihály költözéskor sosem vitte el a felszerelést.
Anyu, ha ő mégis nem enged minket be? kérdezte Rózsa.
Hadd próbálja meg! Tizenkét ember vagyunk, egész a rokonok. Meg fog szégyenülni! Képzeld el.
Kinyitja az ajtót, a verandán áll Károly bácsi, Lili néni, Zsófi és Nóra, meg a többiek. Gondolod, bezárja a kaput előttük? Engedi, mint a kedves, még asztalt is terít. Ez a rokonok!
December harmincegyén kilenc órakor a Csendes út 14-es számú házához négy autó állt meg.
Furcsa mondta Ottó, Rózsa férje. A lámpa nem világít. Talán Valéria nincs otthon?
Hová is mehetett? Otthon van. És Liza is biztosan megérkezett. Ők rejtőznek, elkerülnek minket nevetett Márta Varga. Csengetnetek.
De senki nem nyitott, az ajtó sem nyílt ki.
Várjatok, van kulcsom mondta Márta Varga. Tudtam, hogy Valka valami ilyeset csinál, ezért előkészítettem.
A portát kinyitották, és a nagy társaság a kertbe lépett.
Várjatok, most kinyitom a házat. Itt a fény, hozd be a vásároltakat a konyhába, most gyorsan terítünk asztalt. Valka, ha akar, maradjon elrejtve. Nálunk nincs helye.
Körülbelül húsz perc eltelt, és a folyosón zaj hallatszott.
Itt a házigazda mondta Ottó.
De nem a házigazda jelent meg.
Valéria addig segített Orsolyának az asztal lerakásában a vendégek percenként érkeztek.
Hirtelen telefonja megszólalt.
Szóval Valéria Miklós? A házban riasztó lépett működésbe. A járőrség már megérkezett.
Jelenleg tizenkét ember áll itt, azt állítják, hogy rokonok, és hogy engedélyed van.
Nem adtam engedélyt senkinek, hogy belépjenek. Valószínűleg a volt férjem rokonai, nem hívtam meg őket. Önkéntelenül behatoltak.
Jelented a feljelentést?
Természetesen. Most nincs otthon, csak holnap után visszatérek.
A nem meghívott vendégeknek be kellett menniük a rendőrséghez, ahol néhány órát töltöttek. Eközben Márta Varga lakásában a saláták már kifolytak, a meleg étel kihűlt.
Amikor Valéria hazaért, régi férje felhívta, hogy be kellene nyújtania a feljelentést.
Val, gondoltam, megváltoztattad a zárat, nem gondoltad? kérdezte.
Nem változtattam miért roncsolnám a kaput? A régi zárat hagytam, és azt használom válaszolt.
Miért zártad be a régi zárra, amikor elmentél?
Azt sejtettem, hogy az anyád nem fog nyugodni, és biztosan megjön vendégekkel hallottad volna, ahogy beszélt velem. Nem akartam, hogy a nemkívánatos vendégek összenyomják a kaput magyarázta Valéria.
Tehát szándékosan a régi zárra zártad, amelynek a kulcsa az anyádé, és a házat riasztóval láttad el? Te provokáltad őket! Azt akartad, hogy letartóztassák?
Mihály, a te rokonaidnak választásuk volt megszólalt. Találhatnák meg az újévet otthonukban, de más döntést hoztak, ezért a rendőrségben ünnepeltek. Ebben nem én vagyok a hibás.
Egyébként nekem is fel kellett takarítanom a házat, szellőztetnem: amit már letettek az asztalra, egy kicsit megromlott, mire megérkeztem.
Miért nem szóltad Rózsának, hogy riasztóba teszed a házat? kérdezte Mihály.
Miért ne? A bejárat és az ajtó mellett fel van függesztve egy tábla: Rendőrség védelme alatt. Mindenki olvasni tud.
Mondj üdvözletet anyámnak, Rózsának, Ottónak és mindenkinek, és figyelmeztesd, hogy többé nem várok vendégeket nálam mondta Valéria.
Most veszem be a feljelentést, de többé nem fordulok így. A törvény szigorú lesz
Mit gondoltok a múltbeli rokonok tettéről? Írjátok meg kommentben a véleményeteket, lájkoljatok!
