A régi tükör, avagy hogyan békültek meg a vő és a anyós
Zsófia későn ért haza, a lakás gyanúsan csendes volt. Sem a férje hangja, sem az anyja szokásos moraja nem hallatszott.
– Anyu? Péter? – kiáltott be a szobákba. Üres volt minden.
„A férjem biztosan a garázsban van, a műhelyében – gondolta. – De anyu… Vajon megsértődött és elment?”
Felkapott egy kabátot és kiment az udvarra. A garázs félig nyitott ajtaján sárga fény szűrődött ki, beszélgetés hallatszott. Amikor belépett, megállt, mint szobor.
Péter és anyja, Mária Terézia, egy régi tükör mellett dolgoztak, teljesen elmerülve a munkában. A férje festette a keretet, az anyós pedig kendőt kötött a fejébe és egy régi kötényt öltött, miközben lelkesen magyarázott valamit.
– Nézd csak, milyen szépen feléledt a fa! – csodálkozott Mária Terézia. – Igazi művész kezed van, Péter!
– Ne ess túlzásba, Mária Terézia… csak hobbinak csinálom.
– Hobbizik, mondja! – nevetett az anyós. – Ez csodálatos!
Zsófia csak leült egy zsámolyra, nem hitte a szemének. Reggel még majdnem összevesztek…
Mindig is feszült volt a viszony köztük. Mária Terézia „átmenetileg” beköltözött hozzájuk, miután bezárták a gyógyhelyet, ahol az utóbbi két évben élt.
– Anyu, csak néhány hétre – győzködött Zsófia a férjét. – Amíg újra nyitnak ágyakat náluk.
– Néhány hét – morgott Péter. – Közben meg nekem kell egy légtérben létezni vele.
A konyhában járkált, ökölbe szorított kézzel, aztán hirtelen csak ennyit mondott:
– Mi lenne, ha szállást keresnénk neki? Most jön a prémium…
– Megőrültél? – dühödött fel Zsófia. – Hogy aztán egész életemben hallgassam, hogy a saját anyámat kidobtam az utcára?
A csengő megszakította a csendet. Mária Terézia, mint mindig, egy órával korábban érkezett, hogy „felmérje a helyzetet”.
Az ajtón belépve rögtön kezdte a szemlét:
– Zsófia, drágám, ezek a tapéták már halványodtak… Péter, legalább a csavarokat húzd meg a fogasnál!
Péter szó nélkül kiment a fürdőszobába.
Az első hét alatt az anyós átrendezte a bútorokat, kifényesítette a konyhát, áttúrta az edényeket, és… végül Péter papírjaihoz is hozzányúlt.
– Mária Terézia! – emelte fel a hangját Péter, amikor nem találta a fontos mappát. – Hol vannak a papírjaim?
– Kidobtam őket – vonogatta vállát az anyós, mintha semmi baj sem lenne. – Gyűröttek voltak. Újakba raktam, és ábécé szerint!
Péter szótlanul kilépett, becsapta az ajtót.
Zsófia próbált a munkájára koncentráZsófia még csak pislogott, amikor Mária Terézia kihúzott a zsebéből egy régi, aranyozott keretes képet, és mosolyogva mutatta Péternek: – Íme, a nagy titkom – a dédszüleim tükre, amit te is meg tudsz újítani.
