Próbaismertető
Minden megeshet az életünkben gondolja magában Erzsébet , néha az emberek évekig együtt élnek, majd egyszer csak szétmennek. Hihetetlen. Sok ismerősöm van így, én is magam is. Bár én nem éltem olyan sokáig a zsarnokommal, de ez is a múltam része.
Erzsébet nemrég ment nyugdíjba, egyedül él. A lánya férjnél van, a családjával a városban lakik. Kisvárosból költözött ki, miután befejezte a középiskolát. Főiskolára járt, ott ismerte meg a férjét. Most csak időnként látogat, nekik sincs sok idejük, mindketten dolgoznak. Az unokája iskolába jár.
Még mikor dolgozott, a kolléganői mindig mondták neki:
Zsóka, miért vagy mindig egyedül? Rengeteg szingli férfi van. Vannak özvegyek, meg elváltak, akiknek nem jött össze a családi élet. Ismerkedj meg valakivel! Több újságban, magazinban, még az interneten is van tucatnyi hirdetés.
Félek kezdeményezni ellenkezett Erzsébet. Hogy hívjak fel egy férfit? Ráadásul ha valaki elvált, azért van. Biztos vagyok benne, hogy a jó férjek feleségei nem mennek el, a jókat meg mind megtartják. Nem bízok bennük.
Zsóka, senki sem kényszerít, hogy azonnal férjhez menj. Beszélgetsz, ha nem tetszik, nem hívod fel többet. Na és? legfőképp Klára erősködött, aki maga is újsághirdetésen keresztül ismerte meg a férjét, és azóta boldogan él, mindenkinek tanácsot osztva.
Ismerkedés hirdetésből
Végül mégis úgy döntött, hogy választ egy hirdetést. Az első alkalommal kínos és ijesztő volt felhívni a számot, de aztán ráébredt:
Igazából mi a baj? Telefonon beszélgetünk, nem látjuk egymást. Ha nem tetszik, nem hívom újra.
Többször is felhívott férfiakat, persze mind más volt. Az első beszélgetésből már kiderült, van-e értelme tovább beszélgetni. Láss csodát, másképp kezdett gondolkodni a férfiakról.
Lehet, hogy a válásban nem a férfi a hibás, hanem a nő. Mi nők is lehetünk furcsák, és gyakran miattunk bomlik meg egy házasság. Más családjába meg nem látunk be.
Így hát időnként ismerkedett, de senki sem nyerte el a tetszését. Igyekezett kerülni az elvált férfiakat, mert nem bízott bennük. De végül mégis egy elvált férfival hozta össze a sors. Telefonon beszélgettek, és már az első perctől megtetszett neki István. Hosszan társalogtak.
István a szomszédos faluban lakott, a beszélgetésekből kiderült, van saját háza és gazdasága. Ezért ő hívta meg először vendégségbe.
Gyere el hozzám, Erzsébet. Már régóta beszélgetünk, sokat megbeszéltünk. Ha nem tetszenék neked, biztosan nem folytatnád a beszélgetést. Elkísérlek a buszmegállótól, megbeszéltük?
Rendben egyezett bele.
István tényleg megtetszett neki a stílusával, a nőkhöz való hozzáállásával. Nem beszélt rosszul a volt feleségéről. Elmondása szerint sok év házasság után váltak el, miután felnevelték a két gyereküket és önállóvá váltak.
Ha így van, akkor okuk volt rá
Nem firtatta a válás okát, magának sem szeretett erről beszélni, így megértette mások érzéseit. Minek túrni a múltat?
Csak egy dolog zavarta, amikor megkérdezte:
István, a gyerekeiddel tartod a kapcsolatot? Gyakran látogatnak?
Nem, nem tartjuk. Anyjuk oldalán állnak, nem is hívnak, nemhogy eljöjjenek ez a válasz elgondolkodtatta.
Bármi is történt köztetek, a gyerekeknek mindig kapcsolatban kell lenniük a szülőikkel gondolta Erzsébet. Akkor sem szabad megszakítaniuk a kapcsolatot az apjukkal, ha anyjuk elhagyta őt. Ha mégis megszakadt, akkor súlyos oknak kellett lennie ebben teljesen biztos volt, de nem osztotta meg a gondolatait Istvánnal.
Végül elindult, felhívták egymást, és útnak eredt. István elmagyarázta, hol kell leszállnia a buszról:
Ott van egy kereszteződés és egy nagy transzformátor, ott szállj le. Én ott várok rád. Értetted?
Igen, remélem, nem tévedek el. Ha mégis, megkérdezek valakit
Találkozás és vendégség
Izgatott volt a buszon, először nagyon, de lassan megnyugodott, és amikor meglátta a kereszteződést, nyugodtan leszállt. Azonnal mellette termett egy magas, kellemes külsejű férfi. Vidáman nézett rá, ő pedig vissza.
Erzsébet?
Igen, én vagyok mosolygott a nő, és a mosolya megtetszett Istvánnak.
Nos, akkor én vagyok István. Gyerünk, ott áll a lovam mutatott egy fekete terepjáróra. Megmutatom, hol lakom.
Tetszett Erzsébetnek, hogy virággal várta a buszmegállóban. Az is tetszett neki, hogy nem kellett várnia, időben odajött.
Gyorsan hazaértek. Egy nagy kétszintes házat látott, bementek az udvarra. Az udvaron egyből feltűnt a tisztaság, látszott, hogy igényes emberek laknak itt.
Régen István itt élt a feleségével. Erzsébet érezte, hogy a nő gondoskodott mindenről, még most is látszott a női kéz nyoma. Minden kényelmes és barátságos. Belépve a házba is tisztaság volt.
Nyilván István is igényes, ha ennyire tiszta a ház gondolta. Pedig már régóta elvált, mégis minden rendben van.
Körbejárták a házat, István mesélt mindenről, Erzsébet pedig csodálta a házat de eközben kezdtek kételyek merülni benne.
A felesége elment, és mindent itt hagyott. Mi kényszerítette erre? A ház, amibe a gondoskodását és éveit fektette, a férjéé maradt. Kíváncsi vagyok, mit válaszolna, ha megkérdezném gondErzsébet hazafelé sétálva elhatározta, hogy soha többé nem válaszol hasonló hirdetésekre, mert most már teljesen világos volt előtte: egy igazán jó férfi mellett egy asszony sosem hagyja el az otthonát.
