Az edzés után Vika sietett haza megígérte a férjének, hogy halászlevet főz. Belépve a lakásba, látta, hogy a férje, Levente, a konyhában ül és bort iszik.
Ejha, egyedül iszol… Levente, nem bírtál megvárni? Talán legalább megsütök valami harapnivalót…
Nem, ülj le, beszélnünk kell…
Vika még soha nem látta a férjét ennyire letörve és zavartnak. Istenem, mi történt?
Nem tudom, hol kezdjem… Egyszerűen elmondom, ahogy van. A titkárnőm, Tündé, tőlem vár gyereket, és hozzá költözöm…
Mintha valami silány drámában lennénk… És ez már régóta tart?
Úgy egy éve. Ahogy idejött, rögtön elkezdett közeledni, és én nem tudtam ellenállni. Fiatal, szép, vidám, pont olyan, mint te voltál fiatalon… Olyan szerelmes lettem, mint egy kisfiú! Azonnal bevallani akartam, de nem volt hozzá bátorságom, sajnáltalak…
Most már nem hagyhatom el, hamarosan apa leszek. Mindig is szerettem volna saját gyereket, a te Ignácodat is úgy szeretem, de nem a vérem… Kell egy örökös, akire rábízhatom a vállalkozásomat. Tündével fiatalabbnak érzem magam, tetszik nekem… Talán elért a középkor válsága, hallottál már ilyenről?
Vika, persze, hogy gyávaság. De téged és Ignácot nem hagyom cserben. A lakást, az autót nektek hagyom, pénzzel is segítek, ne aggódj miatta. A tanulmányait fizetem, ahogy ígértem. Már vettem egy házat, Tündére van írva, hiszen ő lesz a gyermekem anyja.
Értem, Levente, nehéz ellenállni egy ilyen szépségnek, mint Tünde, te meg igazi férfi vagy… És a gyereket sem hagyod cserben, ez nemes dolog. A pénzügyi támogatásért köszönöm, nem utasítom vissza, szeretnék utazni, magamnak élni.
Mikor költözöl ki? Segíthetek összepakolni?
Levente meglepődve nézett a feleségére. Milyen nyugodt… Talán ez jobb is, így nincs botrány és hisztéria.
Nos, búcsúzóul, férjem, köszönöm az együtt töltött éveket, jó volt veled! De az életnek megvannak a maga útjai… Talán én is beleszeretek valakibe, és boldog leszek egy új férfival. Na, menj, mert Tünde biztosan idegeskedik, mintha még itt tartanálak…
Levente gyorsan megragadta a bőröndöket, kényelmetlenül elmosolyodott, és ment a lift felé.
Miután becsukta az ajtót, Vika a konyhába ment. Kivett a hűtőből egy pezsgősüveget, kinyitotta, magának töltött egy teli poharat, és megitta. Elhagyta a férje. Milyen furcsán hangzik ez.
Sohasem gondolta volna, hogy ilyen történhet. Pedig nyugodtan éltek mindezidáig, talán nem voltak őrült szerelmesek, de kötődés, megszokás, tisztelet volt köztük.
Na, nincs itt ideje nyavalyogni. Új élet, új szabályok! Biztosan talál magának elfoglaltságot, a férje meg fizet. Butaság lenne visszautasítani a pénzt, több lehetőséget ad. De hozzá kell szokni az új állapothoz…
És Vikát elnyelte az új élmények örvénye. Feliratkozott táncórákra, munka után járta a várost. Hétvégén múzeumokba, moziba, edzőterembe járt. Szerencsére volt kivel. A szomszédja, Ildikó, egyedülálló, vidáman tartott neki társaságot.
A fia, Ignác, másik városban tanult, ritkán jött haza. Vika a maga módján élt. Csak azt főzte, amit szeretett, nem kellett alkalmazkodnia. Foglalkozott azzal, ami tetszett neki, senki nem korlátozta. Egy új férfiról nem is álmodozott, és egyedül is jól érezte magát.
A férje csendesen, nyugodtan távozott az életéből. Egyszer látta Tündét a bíróságon, szépség, mit is mondhatna… Jó ízlése van neki!
Levente minden hónapban utalta a pénzt, ahogy ígérte. Vika hálás volt a nagylelkű gesztusért. Tudta, hogy a férjének van pénze, a vállalkozása jól ment, és fájdalom nélkül segíthet rajta és Ignácon. Köszönet az eltöltött évekért. Tünde valószínűleg nem is tudott róla, aligha örült volna neki.
Eltelt egy év. Vikánál semmi sem változott, táncórák, edzések, pár alkalommal külföldön járt. A támogatás Leventétől már nem jött, kellemetlen volt rá
