Picurka
Képzeld el már az első találkozáskor Picurkának nevezte, mikor lehuppant mellé a színházterem piros, bársonyos, kicsit zsíros karfájú székére, épp olyan kopott volt, mint amiben Emma ült.
Egy percig csak körbenézett a teremben, aztán ránézett a szomszédjára.
Na, mi van, picurka, unatkozol? sóhajtott fel végül, próbált keresztbe tenni lábat, de a szűk sorok ezt nem tették lehetővé, a hegyes orrú cipője nekiment az előző széknek, a bokája kényelmetlenül kifordult, Misi pedig felhúzta a szemöldökét.
Emma úgy tett, mintha észre sem venné, koncentráltan nézett a színpadra, pedig ott semmi érdekes nem történt. Összetolt asztalok, pulpitus, emberek sürögtek-forogtak, szerelték a technikát pont, mint egy sima konferencián. Fullasztó levegő.
Emmát mindig zavarta, ha sok ember között kellett bent lennie egy helyen, ahol váll vállnak feszülve ülnek, és lehetetlen kiszabadulni.
Hej toldotta Misi. Megvakarta az állát. Ez itt halálra unalmas! Képzeld, picurka, higgy nekem, itt semmi újat nem fogsz hallani! Tényleg! Az összes előadást elolvastam, ilyen a melóm. Semmi okosság.
Emma ráfordította a fejét, szigorúan mért végig.
Jól öltözött férfi, öltöny, nyakkendő, cipője is patyolat. Mégis valahogy kilógott az egészből, mintha figurát cseréltek volna egy másik játszmába: afféle vagány, szájhős, mindig viccel. Sörteszerű haja két örvényben, fodros, puha, egyből észrevenni.
Mihály vagyok, vágott Emma szavába, és már nyújtotta is a nagy mancsát. Mit szólnál egy ebédhez? Olyan törékeny vagy, csak etetni tudtalak elképzelni. Na, gyere, húzzuk el a csíkot!
Már halványítottak a fényeken, vezetők, helyettesek, értékes dolgozók vonultak a színpadra, tapsvihar, Misi meg csak húzta maga után Picurkáját, lépten-nyomon rálépve valakik lábára, lelkesen bocsánatot kérve, próbálta a nyakkendőjét visszaügyeskedni a zakó alá, ami sehogy sem akart ott maradni mintha csak fintorgott volna a szemüket forgató közönségre.
Hagyjon már! Engedjen el, hallja?! tiltakozott Emma, de nem tudta kiszabadítani a kezét, kapkodva surrant Misi után a folyosóra.
Pont akkor csusszantak ki a zsúfolt aulába, amikor a taps még zengett, valaki a mikrofonba kopogott, csendet kérve.
Engedjen vissza, jegyzetelnem kell, feladatom van! csattant fel Emma, nekiütközött egy széknek, elejtette a tollát, lehajolt érte ám Misi már felvette helyette.
Hagyd már ezt a jegyzetelést, Picurka! Átküldöm neked az összes anyagot, lesz mit olvasnod unalmas perceidben. Most viszont enni kell! Előbb viszont egy kis víz. Nézz magadra! Sápadt vagy, pörög a pulzusod is, mindjárt. Megfogta Emma csuklóját, kattogott a nyelvével. Friss levegő, kaja, semmi konferencia!
Emma tényleg nem volt formában, a szíve olyan hevesen vert, hogy dobolt a halántékában.
Ilyen törődést korábban soha nem kapott. Inkább ő gondoskodott anyjáról, férjéről, lányáról, ez volt a természetes. Néha persze jól jött volna egy kis gyengédség, elveszettség, bután nevetni, borozni, mint a filmeken, de erre valahogy sosem adódott alkalom.
Misi viszont adott. Különös, hogyan sodródott át Emma a szemközti kis étterem egyik meghitt asztalához, ahol már a pincér hozott is nekik pohár frissen facsart narancslevet, élénken, majdnem tűző nap-színűt, ami mintha magát a nyarat préselték volna pohárba, teli napfénnyel, vérbeli mediterrán.
Na, csak igyál. És vizet is. Szóval együnk valamit! sandított Misi a menüre.
Biztos nagyon tetszett neki Emma. Szép arca, keskeny dereka, semmi felesleg igaz, a szeme alatt ott bujkált az örök fáradtság, kiábrándultság. Negyvenes évei elején, család, szerelem már sehol, mindenből elege hogy virágozzon, mint egy friss tulipán?!
De Misinek így, fáradtan is bejött az élet nyúzta Picurkának.
Nem kérek semmit, csak megpihenek pár percet, aztán visszamegyek a terembe! dadogta Emma.
Jól van, de előbb egy sült pisztráng zöldségekkel, aztán egy kis saláta, aztán Picurka, mit iszol? Misi felnézett az étlapból, szemtelenül friss volt, kócos, parfümillatú, izmos, határozott nézte Emmát.
Ő pedig elpirult, összevont szemöldökkel dacosan meredt maga elé.
Emma megbolondult. Egy vadidegen pasas étterembe rángatta, eteti, Picurkának becézi, sőt, most meg már a haját is igazítja, pofátlan! És Emma csak elernyedt, mintha titokban erre vágyott volna.
Ahol Misi hozzáért, ott melegség járt végig a bőrén, és bizsergett a hátán.
Fehér bort ittak, Misi mesélt szerelmesen: fiatalkorában építkezéseken dolgozott, aztán felment Debrecen környékére, ott is tologatta egy ideig az életet, később
Aztán, Picurka, a haverommal, Ricsivel belevágtunk a saját vállalkozásunkba. Semmi nagy durranás, nyaralókat, házakat építettünk, csapatot szerveztünk, és elindult a szekér. Hát na, mindenki jó melegben akar élni, nem? És mi tudtuk, hogy kell csinálni. Te csak egyél! bökött folyton Emma tányérjára. Igyunk a jóllétedre, Picurka! Komolyan, mikor megláttalak, az jutott eszembe, etetni kell ezt a lányt! Ha akarsz, még rendelünk!
Emma megrázta a fejét. Már úszott, szédült a feje a bortól, az ízletes kajától, attól, hogy egyáltalán valaki törődik vele csak mert ő egy fáradt, döntögethető kislány.
Otthon máshogy volt. Emma édesanyjával élt, anyu folyton dolgozott, reggel már elment, Emma egyedül reggelizett, este anya csak későn ért haza, Emma várta, melegített neki vacsorát, aztán mosogatott, amíg anya zuhanyzott, együtt dőltek le aludni késő éjjel.
Szilveszterkor Mária, Emma anyja, csak 11 körül ért haza, dolgozott egy élelmiszerboltban, az év végi pörgés sok pénzt hozott.
Mária fáradtan ült haza, Emma kikészítette neki az ünnepi ruhát, összefogta haját, együtt mentek ki a vendégekhez.
Mindig volt vendég szomszéd, barátnő, néha egy-egy rokon ugrott fel, jókedvűen, már kissé spiccesen. Emma figyelt ha anya túl korán elaludt volna az első kupica után
Mária csak pálinkát ivott a pezsgőt semmire se tartotta, de a jó kis magyar pálinkát, azt szerette!
De a szervezete hamar kidőlt az elsőtől, már ott, az ünnepi asztalnál szunyókált. Emma oldalba böködte, anya felriadt, próbálta kitalálni, hol is van, újabb kupicát kért, tósztot mondott, de a nevetése mindig kicsit kesernyés maradt. Itt aztán nem lehetett Picurka!-nak lenni, túl kevés idő, hogy gyengéd legyen
Emma fiatalon ment férjhez. Bálint jó tíz évvel idősebb volt okos, de nem kedves, nem beszédes, mintha csak egy hasznos fogaskereket illesztett volna be az életébe, nem többet.
Emma is így gondolta. Románc, szenvedély eleinte megvolt hát testnek kell az ilyesmi aztán kihalt. Ami maradt: család, saját otthon, anya többé nem fásult bele a látványába; végre nem kellett az ablakból a szeméttelepet bámulni. Volt saját lakásuk (na jó, Bálinté), konyha, fürdő, két szoba, nagy könyvespolc meg egy férj. Emma-t sokan irigyelték hát kinek adatik így elkelni, külön lakásban, anyós nélkül?!
És mindig, szó szerint mindig Emmácska vagy simán Emma volt, vagy épp a teljes nevén, Emma Veronika.
Bálint, anyja, a barátnők mindenki csak így.
Aztán egyszer csak: Picurka. Egy kis bor, egy kis kaja és valaki végre megkérdezi, mire gondol Picurka? Mit szeretne?
Bálintnek az ilyesmire soha nem volt ideje. Persze, a háztartás, nagyobb vásárlások, a nyaralás ezekről inkább csak közölte, hogy el van döntve, Emma véleménye elveszett a huzatban, ami az állandóan nyitott ablakon besüvített. Bálint szerette a friss levegőt, és mindegy, ki fázott.
Misi viszont, ahogy átlépték a vendéglő küszöbét, rögtön leültette egy zugba, ahol nincs huzat.
Törődő mindig ilyen apróságokat nézett.
Kérdezett, Emma meg pirulva felelt. Igen, van férje, igen, van egy lánya. Hogy hívják? Tímea. Timike most jár a bölcsészkarra, még Emmának sikerült szuper nyelvi magántanárt szereznie neki, most Timike hamarosan külföldi ösztöndíjra indul.
Timikét se várták nagy áhítattal inkább csinálták, ahogy Bálint anyja mondta: ideje volt apának lenni, Emma fiatal, gyorsan menni fog mégsem sikerült rögtön. Ráálltak a dologra.
Emma nagy nehezen lett terhes. Bálint kilenc hónapig messze elkerülte feleségét, sosem simogatta a pocakot, amit a várandós párok mindig mutogatnak: neki idegen, sőt kínos volt az egész.
Majd ha megszületett, akkor törődöm vele! Emma, mondjad, mikor kell menni az orvoshoz?! legyintett, mikor Emma szeretett volna egy kis együttérzést. Elvigyelek autóval?
El is vitte, sőt, kivitte a kórházból is, ahogy illik, lufival, vendégekkel, Köszi a lányt! üzenettel. Figyelt a súlyra, anyatejre, a legjobb kajákat vette, éjszaka ő ment Timihez, ringatta, vitte az orvoshoz. Amikor először jött védőnő, Bálint ellenőrizte, megmosta-e rendesen a kezét, fanyalogva nézte a fehér köpenyt, saját leheletével melegítette meg a sztetoszkópot, hogy Timinek ne legyen hideg.
Kifáradtál? kérdezte együtt érzéssel Emma barátnője, Kati. Gyerek bizony nem virág, hanem rabság! Bálint legalább segít?
Emma vállat vont. Talán. Mégis olyan kevés
Néha jólesett áldozatnak lenni mindig fáradt, sietős, mindenki sajnálja, a férjet néha szidják, mert nem kíméli az ő Emmácskáját.
Misi azonban tényleg, igazán törődött vele, finom falatokkal tömte, Emma meg mindig zavarba jött, tiltakozott.
Na, mi van, Picurka! durcáskodott Misi, Egyél már végre! Addig úgysem engedlek!
Emma csak harapdálta az ajkát, szomorú szemekkel nézte a megmentőjét és evett.
Hazafelé Misi egészen a metróig kísérte, tovább már Emma nem engedte, azt mondta, dolga van.
Aznap este már ott voltak az összefoglalók a mailjében.
Picurkának, Misitől! állt a címben.
Emma gyorsan rácsapta a laptopot, de Timi, úgy tűnt, elcsípett valamit, csak hümmögött.
Hülye becenevek! háborgott Emma, Hivatalos anyag, ilyet írnak nekem!
Timi elfordult, felvette a fülest, zenét tett fel.
Emma, Timi, itthon vagyok! Gyertek vacsorázni! szólt be az előszobából Bálint.
Fáradt volt, lekapta az ingét, maradt nadrágban, aztán azt is levette, felvett egy színes, pálmás rövidgatyát, kitárta a teraszajtót, mély levegőt vett.
Rajta izzadtságszag érződött, kellemetlen, napok óta halogatott fürdő.
Emma, én nem fogok ilyen gyakran fürdeni! Hagyd már! Utána viszketek tőle! Majd holnap hessegette Emma halk kérését. Elég, fáradt vagyok. Együnk!
Csendben ettek, mindenki a maga gondolataiba mélyedve. Emma Misire gondolt, a tisztaságára, a galantériájára
Másnap Misi felhívta a munkahelyen.
Szia, Picurka! Hogy vagy? Hiányoztál. Ettél már? szólt bele Misi a telefonba. Emma zavarba jött, körülnézett, nem hallja-e valaki, hangosan szólt a mobil.
Nem még nem. Rengeteg a munka, suttogta Emma. Picurka Szinte bizsergett a háta a becézéstől.
Hagyd a munkát, gyere le! Itt ülök lent a presszóban, nem valami puccos hely, de kell az ebéd. Gyerünk, gyere! Várlak!
Emma hebegve elkéredzkedett, beszállt a liftbe, egy pillanatig sem tudta, melyik gombot nyomja. Piros arccal, majd leégett. Biztos mindenki tudja, hogy Emma Veronika randevúra megy a szeretőjével.
Magában így nevezte el szerető. Kicsit ijesztő, kicsit izgalmas.
Misi farmerben, pólóban jött most megint kócos, friss.
Kávéztak, Emma valamit mesélt a gyerek- és fiatalkorából, Misi figyelt.
Picurka, gyönyörű vagy, tudod? vágott közbe váratlanul Misi. Gyerünk, veszünk neked egy ruhát! Van ismerősöm butikban, majd kiválasztják! Látni akarlak szép ruhában.
És tényleg, nem akkor, de este, amikor Misivel beültek a Párizsi udvar exkluzív szalonjába, Misi csak üldögélt, közben fiatal eladók sürögtek-forogtak az összezavarodott Picurka körül.
Misi úgy nézte, ahogy még soha senki Emmát: átható, éhes tekintettel. Bálint labdába se rúghatott.
Ilyet csak filmekben láttam! suttogta Emma később a legjobb barátnőjének, Katinak. Azt hittem, én soha nem leszek ilyen nő de most voltam.
És Bálint? kérdezett Kati, józanul.
Nem tud róla. Nem is kell. Még én sem tudom, mi legyen! rázta a fejét Emma. El ne fecsegd neki, jó? És ezt a ruhát is tartsd nálad. Drága, istenem, most mi lesz?!
Kati csak vállat vont. Majd kiderül.
Nem tudom, Emmácska… Elhiszem, hogy Bálint fura, de gondolj rá: télen is leautózott a szomszéd faluba igazi tejért, rendben tart mindent, nem lusta. Más csak sörözne otthon, a te pasid dolgozik. Új kocsi kell vesz, lakásfelújítás megcsinálja. Még a tengerre is elvisz titeket. Neki sosincs titka. Misi meg ki tudja, honnan van pénze?
Fogalmam sincs. De nem érdekel! Kati, Bálint tőle egyszerűen undorodom. Te csak irigy vagy!
Kati vállat vont. Lehet, talán igen. De nem Misi miatt hanem Bálint miatt
Emma egyre később járt haza, főzött valamit gyorsan, de maga alig evett, csak bámulta a kihűlt teásbögrét.
Anya, hol vagy? Ötödször kérem, vágj egy szelet kenyeret! szólt rá Timi, maga kutatott a kenyértartóban. Elfogyott… mondogatta bosszúsan.
Emma csak bólintott, elhúzódott a szobába. Álmodozott.
Bálint és Timi csak csodálkozva figyelték.
Emma órákig álmodozott izzadt a tenyere az izgalomtól.
Misi ő volt a kedvesség, a szenvedély, mindig kényeztette, elhalmozta ajándékokkal, amiket Emmának Katira kellett bíznia, időnként kisebb-nagyobb összegeket küldött egyszer túlzásba is esett, hajnalban kezdte az sms-ek áradatát is. Emma kisomfordált a fürdőbe, ott olvasta, törölte, visszament. Aztán kikapcsolta a telefont, hideg vízzel mosakodott, visszafeküdt.
Bálint átfordult, átkarolta a nagy nehéz kezével, böfögött és motyogott valamit. Emma csak hallgatott. Kár, hogy akad az életében Bálint… kár, hogy annyi évig nem ismert más érzést, mint azt, milyen cipelni mindent egyedül. Most végre valaki becéz, szenvedélyesen, kedvesen annyi év veszteség…
De most már itt van Misi, és vele Emma újra boldog.
Néha Misivel találkoztak a lakásán tágas, napfényes, padlótól plafonig ablakok, nincs függöny, Budapest fényei világítanak be. Emma feje pörgött a pezsgőtől, Misi kölnijétől. Az ágy lepedője hófehér, igazi selyem…
A világ csak sugárzott, tűzijátékként szikrázott, bent, a selymes lepedőkön. Varázslatos volt…
Otthon viszont egyre feszültebb lett, Emma úgy érezte, mindenki tudja Timi gyanakodva néz, Bálint szigorúan.
Így hát Emmácska egyre több elintéznivalót talált ki, hogy csak későn kelljen hazaérni. Akkor hosszú órákig egyedül lehetett a konyhában, oldhatta az instant kávét, keserűen, és csak álmodott…
Emma! Merre vagy? Vettem káposztát, le kéne reszelni, ezt beszéltük meg, szólt bele Bálint telefonja egyszer csak, Emma ijedten pillantott a nyitott uszodában úszó Misire. Hideg csapott végig rajta, de hát a legendás Császár uszoda Misi aznap oda vitte úszni, áthajtotta a női öltözőn is, aztán együtt úsztak, nézték, ahogy a víz fölött felszáll a pára. Alig voltak emberek. Ha az ugrótoronyról körülnézel, látod a Városligeti korcsolyapálya fényeit de Emmát nem érdekelte, csak Misit nézte. Végre valaki, végre szerelem. Jaj, istenem…
Káposzta? nyögte Emma, törölközőbe burkolózva. Hagyd, ma későn jövök. Katival… uszodában vagyunk. Mondták, hogy a hátamnak jót tesz. Vettünk bérletet. Káposzta holnap lesz. Mindjárt mennem kell…!
Emma gyorsan letette, aztán azonnal hívta Katit hátha Bálint majd felhívja őt ellenőrzésért.
Perc múlva Kati már a vonalban, Emma hadarta a mesét az uszodás bérletről, de félúton megállt.
Emma, hoztam nektek köményt mondta Kati nyugodtan. A piacon voltam, beugrottam. Bálint már vizet forral. Hoztam köményt… ismételte, mintha tesztelné, figyel-e Emma.
Emma az ajkába harapott, Misit kereste szemével, aki már az ugródeszkán játszott, ugrani készült. Lentről fiatal lánykák vihogtak, fiatalok, csinosak, vidámak.
Na, kicsikék! Egy, két, három! szakította át Misi a vizet, tökéletesen ugrott, mint a profik, feljött, Emmának integetett. Emma, gyere! Az este még csak most kezdődik!
A lánykák összenéztek szemmel mérték Emmát. Ő meg hirtelen újra csúnyának, szokványosnak látta magát, egy kis pocak, petyhüdt combok. Bután evickélt a vízben, arca újra gyötrött lett.
A friss, fiatal Misi-lányok már elkezdtek vízipólózni, incselkedtek Misivel.
Ő pedig nevetett, egyáltalán nem látszott rajta, hogy hiányolná Emmát ügyek, család, káposzta… Hajrá!
Otthon sötét volt, csak a konyhában égett világos.
Bálint halkan letette a serpenyőt Emma elé, benne tükörtojás.
Gondolom, éhes vagy után az uszoda után. Egyél. Vágjak kolbászt is? adott neki egy bögrével teát.
Emma rázta a fejét. Férjére ránézni sem mert, csak piszkálta a tojást.
Tudja vagy sem? Most mi lesz? Mi ez a nyugodtság benne?!
Emma törte meg a csendet Bálint hosszú idő után. Kati beugrott, mondott valami csomagokat Mindenáron rendezgetett volna, de kitessékeltem. Azt mondta, a te cuccaid. Biztos? Galus, úgy mondta…
Emma felhajtotta a terítőt, nézett a csomagokra, vállat vont.
Ugye, hogy értelmetlen? mintha megkönnyebbült volna Bálint. Nincs mit. Önts nekem is teát. Vagy inkább pálinkát kérte.
Emma felugrott, ment az üvegért, de menet közben megmerevedett.
Picurka, hallotta férje hangját, élesen hátrafordult, a szemébe nézett. A morzsát mondom az asztalon, tedd rendbe. Timi mindig morzsál, vidd le a ronggyal, fejezte be nyugodtan, aztán oldalról nézte Emmát, majd elfordult.
Palackozott pálinka volt, ketten ittak, szótlanul, kerülve egymás tekintetét.
Bálint végül felállt, és elment.
Kati, érted, elment! Felöltözött, otthagyta a kulcsot, Kati, érted?! sírta a telefonba Emma, nézte magát a tükörben, látta, mennyire torz az arca alig három órája még Misivel pancsolt. Hajában még érződött a klór, a háta elgyötört. Kati! Hogy tehet ilyet egy férfi? Itt hagyott engem meg Timikét!
Emma dühbe jött, ökölbe szorította a kezét, rácsapott az asztalra.
Pont úgy, mint egy igazi férfi, Emma. Egy másik lehet meg is vert volna. Bálint csak simán elment. Figyelj csak: a saját lakásából ment el. És neked még van képed róla beszélni? Korábban nem értettem, mi bajotok: pénz van, Timi okos, Bálint nem iszik, kétkezi, jó szakember… Lehet, hogy hallgatag, de inkább ez, mint hogy duma, ivás, állandó haverok. Igaz? Te csak szép életet akartál, hogy csicskázzanak neked, nem? De te se szóltál hozzá soha kedvesen, nem dicsérted meg. A férfiak olyanok, mint a gyerekek! Dicsérd, és megtart. Na, Emma, bocs, de én ebben nem vagyok társad. Jó éjt.
Emma letette a telefont, összegörnyedt, csendben sírdogált.
Timi letette az utolsó vizsgát, elment barátokhoz vidékre, anyjával nem beszélt, csak egy üzenetet hagyott: Ne keressetek!
Misi egy hét múlva tűnt fel, sötétben várta a bejáratnál.
Szervusz, picurka! súgta, vörös volt az arca a hidegtől, összegombolta a bőrdzseki gallérját. Hiányoztam?
Emma hívta párszor, de nem vette fel, most viszont ő jött…
Misi… válaszolt tudatán kívül. Mit keresel itt?
Jöttem érted. Ideje törleszteni, picurka! húzta magához Misi.
Mit törleszteni? Megőrültél?
Emma próbált kiszabadulni, de a férfi szorította.
Etettelek, kényeztettelek, mi? cirógatta Misi a fülébe. Most nekem kell a segítség, cica! Pénz kell. Van anyád lakása, abból lesz vagy százmillió forint. Eladjuk. Meg ezt is, ahol laksz. Na, indulás, beszéljük meg!
Emma rémülten kapálózott, próbált menekülni, de csak botladozni tudott, kívánta, hogy valaki járjon arra de pech, senki.
Nyisd már ki, Picurka, meghalok a hidegben, tolta előre Misi.
Emma sírt, besüppedt volna a hóba, de Misi hirtelen elengedte, valahova bólintott, eldőlt, nyekkent.
Ott állt Bálint, sapka nélkül, borzas, haragos. Rázta az öklét.
Hordd el magad! Tűnés! Különben nem úszod meg! ordította, rárontott Misire, de Emma közbelépett.
Misi, észrevette, ki az, röhögött, hogy Bálintnak szarvai nőttek, de hamar elhallgatott, mert jött egy pofon.
Takarodj! És még egyszer ne lássalak Emma közelében! üvöltötte Bálint, felvette a földön heverő sapkát, kifújta az orrát, odament Emmához. Gyerünk haza. Hideg van!…
Hogy mit beszélgetett ez a két ember éjjel, csak a hold tudja, amely belesett az ablakon, meg a huzatos éjszaka, ami átjátszott a réseken. Az asztalon két el nem fogyasztott bögre tea, kattogó óra. Aztán minden elsötétült, csak ez a két ember maradt férj és feleség, akik valamiért úgy döntöttek: tovább próbálják
Soha többet senki nem nevezte Emmát Picurkának. Ha mégis, összerezzent és elfordult.
Misi többé nem jelent meg. Nem volt szerencséje Bálint túl kitartó férj volt.
Egy buszon hallotta egyszer Emma, hogy anyja lakásáról beszél, mennyire nem tudja, mit kezdjen az örökséggel, fáradt már, magányos. Misi azt gondolta, segíthet, megoldhatja lakásügyét; és az Emmán ülő magányt is oldja. Ha ügyesen csinálja, még jól is jár… Már majdnem rábeszélte Emmát, hiszen megszelídítette, megetette, betakargatta. Csakhát… elsiette. Igyekezni kellett, Ricsi már nagyon nyomta. Túl nagy volt a nyomás, fájt is a bordája. Próbált hát határozottan lépni, de pórul járt. No mindegy! Lesznek még más picurkák, elhanyagolt, szomorú, örökké csendes lányok. Misi megtalálja őket, boldoggá teszi, aztán elviszi tőlük, amit el lehet
Addig pedig költöznie kellett abból a lakásból, ahol a selyemlepedők voltak és a panoráma Budapestre. Nem baj, Misi majd újra szerencsét próbál. Ha csak Ricsi máshogy nem döntElteltek a napok, Emma újra és újra leporolta az asztalt, reggelit készített, hallgatta, ahogy Bálint halkan csapkodja az újságot és félálomban követi a híreket. Néha, amikor a férfi elfelejtette becsukni a teraszajtót, Emma már szólt érte, de a hangjába most némi melegség is vegyült, mintha egy halvány, régi mosoly emlékét hordaná benne.
Timi is hazalátogatott egyszer, szótlanul ült a konyhaasztalnál, a tojásrántottát kanalazta, és anélkül, hogy felnézett volna, halkan motyogta: Anyu, minden rendben lesz. Emma bólintott, a lánya kezére tette a kezét, és egy pillanatra úgy kapaszkodott belé, mint gyermekkorában az anyjába kapaszkodott.
Aztán, ahogy múltak a hónapok, az élet lassan visszarendeződött, de valami mégis más lett. Néha, amikor Emma a tavaszi fényben az ablakhoz állt, nézte a járdán siető embereket, arra gondolt: lehet, hogy az a pár hét, az a sodródás, a selyemlepedő és a napfény mind egy másik Emmához tartoznak. Egy, aki rövid ideig végre Picurka lehetett, akit szerettek, etettek, simogattak.
De most, ahogy Bálint odalépett mögé, kezével végigsimított a hátán, Emma nem húzódott el. Elegendő volt ez a csendes, egyszerű érintés. Már tudta: a törődés nem mindig harsány, és a szeretet néha ott rejtőzik a mindennapi morzsákban, a langyos teában, a hébe-hóba odavetett halk szavakban.
Aznap este Emma megírta Timinek az első igazi levelet, amiben nem volt panaszkodás, csak ennyi állt: Szeretlek. És most már magamat is egy kicsit.
Az asztalon sárga tulipán bólintott, Emma fáradtan, de békésen nézte, ahogy lesötétedik, és valahol a belső zűrzavarban először érezte: jó újra egyszerűen csak Emma lenni. Már senki Picurkája hanem önmagáé.
