Nem emlékszem, mert nem is volt ilyen! mondta komolyan Vöröskő, őszes öregember-szemeivel őszintén a nőre nézve.
A beszélgetés hirtelen elhalt, és mindenki a maga útjára ment.
De minek hazudott? gondolta Kincső. Hisz az arcáról leolvasható, hogy kamuzik!”
Akarod, hogy én legyek a te Károd? kérdezte tizenegy éves Pityu Vöröskő a tetszését nyert osztálytársától, Kincső Szilvától.
Milyen Károd? lepődött meg a kislány.
Hát, tudod! Nem olvastad a mesét? A Hókirálynő elvarázsolja, és Kincső megmenti!
Kincső? Nem, Gerda menti meg! válaszolt megvetéssel Szilva. Ez meg milyen Andersen!
De mindegy! Kincső, Gerda… legyintett Pityu, aki nem foglalkozott ilyen apróságokkal. Kérdezem: akarod, hogy én legyek a te Károd?
A lány nem akarta: Pityu fülű, vézna volt, és nyilvánvalóan alacsonyabb nála. Bár egy ilyen fickót könnyű lett volna megmenteni.
De ő erős volt, fejjel magasabb hogyan járhattak volna együtt a mentés után? Szégyenletes lett volna!
Dehogy! Ráadásul a szíve már másé volt a bukott Miska Bányaié.
Aki egyébként nem messze állt, és érdeklődéssel hallgatta a vitát.
Kincső pedig megigazította a masnit, és hangosan, hogy Miska is hallja, így válaszolt:
Micsoda Kár! Még a rénszarvasnak sem lennél jó! Szóval, Kár, menj, és ne köszörüld a torkod!
Miska felnevetett, Pityu rémülten a feléje pillantott, és elrohant. Másnap pedig mindenki hallatára Kincső-pincsőnek” nevezte Szilvát mert én bosszút állok, és a bosszúm rettenetes!”
Nos, mit vártál, Szilva? Nem minden férfi viseli el nyugodtan a megaláztatást! Főleg, ha elutasítják
A vézna Pityu azért intelligenciával pótolta, amiben fizikailag hiányzott.
Csak éppen tegnap, amikor váratlan pofont kapott a szerelmétől, nem találta a helyes választ ki találta volna akkor?
És akkor nemcsak Bányai nevetett, hanem az egész osztály tetszett a becenév! Vicces volt! Akkor még nem volt ilyen szó, de most már mindenkinek tetszett.
Persze, amikor a lány otthon panaszkodott a csúf név miatt, megvigasztalták és támogatták.
De egyszer, amikor apja segített neki algebraból, és a lány nem akarta megérteni az alapvető dolgokat, a türelmét vesztett férfi így kiáltott fel:
Hát, igaza van Pityunak a fejedben csak pincsó van!
És hozzátette:
Üdvözöld tőlem!
Pityu volt a hibás ebben is eddig apuka sohasem engedte meg magának
A ballagásig a szenvedélyek lecsillapodtak minden rossz elfelejtődött, és a gyerekkorban maradt: a szerelmek, a harag, a sérelmek ki gondolt ilyenekre akkor!
Még egy-két táncot is leforgattak együtt Pityu addigra megnőtt Kincső fölé, és karcsú, izmos fiúvá vált: eljárt edzeni.
Miskát nyolcadik után szakiskolába küldték akkoriban szigorúak voltak. A távoli szerelmet meg nehéz volt fenntartani. Szóval, bocs, Miska
Iskola után szétváltak az útjaik: Kincső a tanárképzőbe ment, Pityu, mint minden okos gyerek, a műszaki egyetemre.
Néha találkoztak a szülői házak közel voltak , és váltottak pár szót.
Aztán az élet szétszórta őket: mindkettőjüknek családja lett, és elköltöztek. Így a régi udvaron ritkán találkoztak csak ha a szüleiket látogatták.
Néha összefutottak az osztálytalálkozón. De hamar világossá vált, hogy jobb, ha nem mennek, nehogy még rosszabbul érezzék magukat.
Az évek során a fiúk kopaszodó, sörhasú férfivá változtak, a lányok meg túlsúlyos, ambiciózus nőkké. Szilva sem volt kivétel.
Amióta gyerek volt, soha nem volt sovány, de idővel még masszívabbá és terjedelmesebbé vált mint valami kolhoznik a szocialista szobrokból. Hiányzott csak a hatalmas tejbidon a kezéből és a rekordtejelő tehén a háttérből.
Szilva nem volt kivétel, de Vöröskő az volt: mintha megállt volna az idő, és ugyanolyan karcsú maradt, mint amikor érettségizett.
Negyvenöt éves korára Kincső Béláné már iskolai igazgatóhelyetté lépett elő. Péter Vöröskő mérnökként dolgozott szokványos szocialista életpálya.
Aztán jöttek a kilencvenes évek. Kincsőné számára ez összeesett a lányának, Zsófinak a házasságával: a lány hazaállt egy ló nélküli” vőlegénnyel lesz gyerek!
Nem elég, hogy mindenhol káosz honolt, ez a káosz most a családjuk életében is megjelent.
Az üzem, ahol a vőlegény, János hegesztőként dolgozott jó fizetéssel és állami juttatásokkal , átalakították egy raktárrá, és kiadták bérbe.
Ott meg elkezdtek személyiségfejlesztő tréningeket tartani mintha a személyiség magától nem tudna fejlődni.
Az üzemen kívül meg nem volt mit hegeszteni. Ráadásul kiderült, hogy ez a szakma most már senkinek sem kell!
Tegnap még kellett, ma már nem! Szóval, menj, és árulj bundát vagy farmert a piacon az kell! De előtte tréningezz, hogy megtanuld, hogyan kell jól csinálni!
János nem ment bundát árulni hatodikos hegesztő vagyok, mi köze ehhez a bundának?”
A terhes Zsófi otthon ült most már ketten voltak munkanélküliek.
Kincső és a férje, szintén mérnök, úgy tekergett, mint a kígyó a forró nyárson: ő elkezdett Görögországból bundát hozni vége a pedagógus pályának! A tudás csak felesleges fájdalmat okoz!
A férje futár lett a mérnöki
