A szürke haj a szakállban. Egy élettörténet
“Feri, Feri! Minden rendben a munkahelyeden?”
Minden a szokott módon. Semmi különös.
Feri, Ferenc, gyere vacsorázni! Megsütöttem a kedvenc húsos palacsintáidat, amit szeretsz. Gyere már, jó?
Nem vagyok éhes.
Feri, Ferenc, hát hogy lehet ez? Rád vártam, egyedül nem ültem le.
Nézd már, Tündi, miért vagy ilyen nyűgös? Mint egy tapadó levél, komolyan! Untatod már! Nincs erőem hozzá, elfáradtam benned. Olyan vagy, mint egy kisgyerek, aki nem tud enni nélkülem? Megfulladsz nélkülem?
Feri, Ferenc, ne haragudj már!
Feri, Feri! Pfuj! Undorító már hallgatni! Nem unod magad, Tündi? Miért nyalizol előttem? Nem tudsz semmit? Megfojtasz a gondoskodással, érted? Nem kapok levegőt melletted, mindent elnyelsz! Eleged van mindebből, Tündi, nincs erőm tovább. Nem élek veled, szenvedek. Ez a te “Feri, Feri!”-d! Hányszor mondtam, hogy hallom, ne ismételgesd!
Feri, Ferenc. Igyál egy pálinkát, könnyebb lesz. Pihenned kell, kifáradtál. Tünde bűntudattal nézett a férjére, és az apró kötényét gyűrte a kezében.
Hülye vagy, vagy csak megjátszod magad? Még ezt a kötényt is felvetted! Másik nőm van, érted? Másik! Őt szeretem, mellette lélegzem! Elmegyek tőled, Tündi.
Elmész? Jól átgondoltad? Ne nézz rám, hogy ilyen puha vagy, nincs visszaút. Ismersz. Ha elmész, menj, de tudd, nem fogadlak vissza. Vajon kell-e másnak? Gondolod, könnyű néznem, hogy semmi sem történik? Gondolod, könnyű veled ülni az asztalnál, tudva, hogy másik nőd van? Nézz, Feri, gondold át, tényleg olyan erős a szerelmed, hogy egy perc alatt tönkretegyed a családot?
Nem jövök vissza, ne reménykedj.
Ferenc, mezítláb, bement a hálószobába. A tiszta, kézzel szőtt szőnyegeken piszkos csizmanyomok maradtak. Elővette a hátizsákját, és elkezdte összepakolni kevés holmiját. Körbenézett a kiszobán, majd Tündére sem pillantva, kilépett a tornácra. Miközben a falu egyik végétől a másikig ment, a fejében kavarogtak a gondolatok.
Miért így? Jól teszi, hogy elmegy a feleségétől? Hiszen több mint 20 évet éltek együtt, a fiuk rendes, katona. Távol él, legfeljebb telefonon beszélnek. Nem lehet csak úgy odautazni. Vajon hogyan fogadja a fiuk a válást? De már nem gyerek, meg fogja érteni. Minden kiégett Feriben, semmi sem maradt, még a tisztelet is eltűnt Tünde iránt. Ezért ez a “Feri, Feri!”-zás! Hiszen régóta tud mindent, de csak hallgat, a szemébe néz. Egy másik nő már régen a képébe mászott, törött volna, karcolt, de ő csak néha szemrehányóan néz. Ezért lehet tisztelni, ha nincs benne önbecsülés? Még ez a régiségmánia is. Teljesen megbolondult. Normális asszony volt, de most beleképzelte magának, hogy fával burkolt konyha kell neki, kötelezően régi szőnyegekkel és egy régi kávéfőzővel. Mint egy bolond, az egész faluban összegyűjtötte ezeket a szőnyegeket, szétbontotta a konyha padlóját, hogy fával burkolja.
Nem, Szilvia egészen más. Már a neve is elárulja. Acélos nő. És még fiatal. Alig idősebb a fiuknál. Lehetett volna a menyem, de helyette a feleségem lesz, és olyan közelinek érzi magát, vele Ferenc újra fiatalnak érzi magát, újra megtanult lélegezni. Nincsenek otthon sütemények, levesek vagy régi szőnyegek. Még a beszédstílusa is más, mint Tündié. Az ő régiségmániája nem csak a házban, hanem a fejében is ott van. Szilviánál minden modern. Vívódoboz-színű szekrények, divatos ruhák. Még az alakja is más, mint Tündié. Ő meg elhagyta magát, elpetyhüdött, mint egy uszály, csak Ferenc szájába néz, próbál megfelelni. Jó döntés volt tőle, hogy elment. Régen meg kellett volna tennie. Na mindegy, most már minden más lesz.
***
Tünde a konyha közepén ült, a piszkos, csúnya foltokra nézett a szőnyegeken, és hangtalanul sírt. Hiszen ő még mindig nem értette meg! Nem értette meg, miért ez a régiségmánia, a szőnyegek, a régi kávéfőző. De ő reménykedett, bolond! És ezek a foltok, mintha a lelkébe tapostak volna!
Körbenézett, majd felállt a padlóról, és dühösen kezdte leszedni a piszkos szőnyegeket. Ki akarja ezeket? Semmire sem emlékszik, semmi szent nincs benne! Ő meg egy kis ribanc, ő még a fiuk korabeli, Szilvi az. Visszajött a faluba, divatos, fiatal, szép. És rögtön valahogy bejutott a mezőgazdasági irodába. Azonnal talált magának pozíciót, persze, ő szakember, a fiataloknak utat kell nyitni. Két év alatt főkönyvelő lett. A szövetkezet elnőke beleszeretett, gyakran lógtak együtt. De a családját nem hagyta el, az más, ha csak flörtöl egy fiatal nővel, de egészen más tönkretenni egy családot. Ez a Feri meg, mint egy bárány odaintette, és ő ment. De vajon kell-e neki? Egy állatorvos fizetéséből nem lehet nagy lábon élni. Na mindegy, meghozta a döntését, nincs visszaút.
***
Eszébe jutott Tündének az az év, amikor Ferencel összeházasodtak. Fiatalok, szenvedélyesek, semmi sem számított. Nincs pénz? Nem baj, van egy egész kamra krumplijuk. Na és ha kicsi? Este tüzet gyújtanak az udvaron, és egymás mellett ülnek. A tűz kialszik, a forró hamuba bedobják a krumplit. Aztán megeszik, héjastul, mindkettőjük arca fekete, de nekik finom és vid
