Az örömben és a bánatban
“Feri, nézd, milyen ruhát vettem! Tetszik?” – kérdezte lelkesen Ferenc felesége. Ferenc felemelte a fejét, és mosolyogva bólintott.
“Forgass meg egyet! Gyönyörű. Alakít rajtad!” – mondta lágy hangon.
“Én is imádom! Az egész üzletet felforgattam, azt hittem, üres kézzel megyek haza. Aztán az utolsó pillanatban megláttam ezt a ruhát! Egyszerűen beleszerettem. Márika születésnapján ezt fogom felvenni nyáron!”
“Ne, abban ne menj!” – mondta komolyan Ferenc.
“Miért?” – kérdezte csalódottan Ágnes.
“Mert akkor te leszel a legszebb a születésnapon. És ez nem illik.”
Ágnes nevetett, Ferenc pedig arra gondolt, milyen csodálatos nevetése van a feleségének.
“Ó, hagyd már!”
A nő a tükörhöz lépett, és újra végignézte magát. Az égszínkék ruha valóban tökéletesen állt neki, és a szürke szemeit még kékebbnek tűntette. Ferenc is bámulta a feleségét, de közben szorongás gyötörte. Még mindig nem mondta el neki… Nem tudta, hogyan kezdje. Remélte, majd magától rendeződik minden…
“Mikor terveztük a nyaralást?” – kérdezte Ágnes, a tükörből a férjére pillantva.
“Szeptemberben…” – válaszolta Ferenc feszült, rekedt hangon.
“Szeptemberben… Akkor addigra néznünk kell új fürdőruhákat. Nekem csak kettő van, az kevés lesz.”
Ferenc lehunyta a szemét. Nem, tovább nem rejtegetheti az igazságot. Meg akarta óvni, de rájött, hogy lehetetlen. El kell mondania.
“Ágnes, ülj le, kérlek…” – suttogta.
A nő megfordult, még mindig mosolyogva, de amikor megpillantotta a férje komoly arcát, a mosolya elhalványodott.
“Mi történt, Feri?” – kérdezte ijedten, leülés melléje.
“Rossz hírem van…”
“Istenem… Ne kínozz, mi az? Mindenki jól van? Anyád rendben?”
“Mind!” – nyugtatta meg Ferenc. Aztán kezét fogva hozzáfűzte: – A cégem csődbe ment.
Ágnes a férjére meredt, próbálva felfogni a szavakat.
Öt éve házasodtak össze. Ferenc tíz évvel volt idősebb, de Ágnes akkor annyira szerelmes volt belé, hogy az életkor nem számított. Akkor kezdett csak igazán jól menni Ferenc üzlete, és senki nem mondhatta, hogy Ágnes a pénz miatt van vele. Akik ismerték őket, látták, mennyire szeretik egymást.
Azt mondják, néha a mennyben kötik össze a házasságokat. Ők ilyenek voltak. Két egymáshoz illő fél. Közös életükben nem volt hazugság, sem csalás.
A házasság után Ferenc üzlete robbanásszerűen fejlődött. Jól kerestek, hamarosan elhagyták a kis kétszobás lakást, és házba költöztek. Két autójuk lett, gyakran utaztak nyaralni. Életük, ami eddig is felhőtlen volt, még szebbé vált.
Ferenc úgy gondolta, hogy a férfinak kötelessége a család eltartása. A felesége dolgozhat, de az ő keresete nem lehet a fő bevétel. Ezért azt sem tudta pontosan, mennyit keres Ágnes. Általában a nő saját magára költötte: szépségszalonok, ruhák, apró női dolgok. Néha bevásárolt, kisebb számlákat fizetett, de inkább csak kedvtelésből. A fő gond Ferenc vállán volt. Ő így érezte jól magát.
Most pedig be kellett vallania a kudarcot. És saját gyengeségét.
Még arra is gondolt, ha a csőd után Ágnes elhagyná, megértené. Hiszen ő elbukott.
“Mióta van baj?” – kérdezte halkan Ágnes.
“Pár hónapja. Azt hittem, megoldom, de nem sikerült. Ma hivatalosan is csődöt jelentett a cég. Sajnálom…”
Ferenc lehorgasztotta a fejét. Szégyellte a felesége szemébe nézni.
“Miért nem mondtad el nekem?” – kérdezte kissé sértődötten Ágnes.
“Nem akartalak ebbe belevonni. Reméltem, majd megoldom egyedül.”
“Feri!” – szólt rá az asszony. – Mi család vagyunk! Örömben és bánatban, emlékszel? Tényleg azt hitted, csak az örömben szeretlek, de a bajban nem támogatlak?
“Csak nem akartam ezt a terhet a válladra helyezni…” – sóhajtott.
“Rendben” – mosolygott Ágnes, és megveregette a vállát. – Megoldjuk. Mi a terved?
“Nem tudom…” – vágta szét a levegőt Ferenc. – Meg kell néznem a számlákat, mekkora tartalékunk van. El kell mennem dolgozni valahová. Aztán talán újra létrehozhatom a saját vállalkozásomat…
“Jó” – állt fel Ágnes a kanapéról. – A ruhát visszaviszem.
“Meg sem próbáld!” – ugrott fel Ferenc. – Annyira jól áll neked, és annyira tetszik.
“Semmi baj” – nyugtatta meg a feleség. – Van egy szekrény tele ruhákkal, és Márika születésnapjára amúgy sem illik elmenni benne, ahogy te is mondtad.
Ferenc mosolygott, miközben szorongást érzett a szívében.
“Az ára egy kétheti bevásárlásnak felel meg. Most fontosabb.” – tette hozzá Ágnes. – Majd ha minden rendbe jön, veszek egy másikat, még szebbet.
Este összesítették a költségvetést. Ha szigorúan takarékoskodnak, Ágnes fizetésével együtt fél évig bőven el tudnak lenni.
“Végül eladhatunk egy autót” – javasolta a nő.
“Holnaptól munkát keresek” – mondta határozottan Ferenc. – Ha nem találok valami tisztességest, akkor megyek árufeltöltőnek, futárnak, taxisnak… Bármi! Nem akarok a nyakadon ülni.
Ágnes hallgatott. Valamin gondolkodott, mintha fejben számolgatna.
“Feri, említetted, hogy új vállalkozást szeretnél indítani…”
“Igen, van ötletem, de nincs tőke. És félek, hogy megint bedőlök.”
“Jó, meggondoljuk” – mondta Ágnes.
Egész éjjel virEgész éjjel virrasztott, mert tudta, hogy Ferencnek megvan az a szikra, ami ahhoz kell, hogy ismert sikeres legyen.
