SAJÁT MAGÁNAK AJÁNDÉK
Szilágyi Piroska csinos, kékszemű, világosbarna hajú, ötvenegynéhány éves nő, nőiesen telt alakkal az ötcsillagos szálloda lakosztályának ablakánál áll, mogyorólikőrt kortyolgat, s közben ezen morfondírozik:
Hát idáig jutottam Középkorú, elvált nő, egyedül egy szerelmeseknek szánt hotelben. Mondjuk, legalább lakosztály ha parkolóra néző motel lenne, tényleg égő volna.
Úgy érzi, a romantika húsz éve, a gyerekek kamaszkora meg az utolsó becsapott ajtó után kihalt az életéből. Férfiak néha-néha fel-felbukkantak mellette, de mindig ugyanaz lett a vége: maró csalódás, depresszió szélén egyensúlyozva. Piroska elhatározta, hogy a kapcsolatok nem neki valók.
Aztán feltűnt Ő egy online udvarló. Olyan üzeneteket írt, hogy attól Piroska arca kipirult, háta pedig egyenesen feszült. Legszívesebben kinyomtatta volna az SMS-eket, kitette volna a hűtőre, hogy néha újraolvassa na meg, hogy tartsa magát távol attól a hűtőtől. Néha felmerült benne: talán az illető irodalmi szakkörbe jár, vagy csak túl sok a szabadideje.
Újra Piroska lett belőle, nem Szilágyi néni. Vett egy ruhát, amitől a kolléganők zöldre váltak az irigységtől, olyan melltartót vásárolt, aminek az ára egy repülőjeggyel vetekszik, s még a konditerembe is beiratkozott. Olyan buzgón guggolt, mintha ezen múlna az emberiség sorsa.
Ha belehalok ezekbe a guggolásokba, temessetek el abban a ruhában. Hadd bánkódjon az exem! viccelődött barátnőinek.
Az első találka létrejött. Nos, mondjuk úgy, minden jól sült el. Részletek nem a nyilvánosságra tartoznak. Elég annyi: utána Piroska újra fiatalosnak és sugárzónak látta magát a tükörben.
A második találkozás viszont elmaradt. Egy kedves Tisza-parti kisvárost választották helyszínül, hogy romantikus legyen. Piroska készült, tervezgetett, izgult, de az úriembernek hirtelen vérnyomásproblémája lett, így Piroska egy idegen város szállodájában, egyedül találta magát. Láthatóan az élet figyelmeztetett: Ne akarj túl sokat, kislány!
Piroska leült az ablak mellé, likőrrel a kezében, s próbálja racionalizálni a helyzetet:
Sebaj. Mit mesélek majd az unokáknak? Nagyi, hogyan találtad meg a második ifjúságodat? Az reptéri parkolóban, miközben egy férfit vártam vérnyomáscsökkentő tablettával. Na, ez ám a romantika!
Másnap elment egy wellnessrészlegbe, és eldöntötte: Elég ebből. Mostantól csak magamnak szerzek örömet! Élvezni fogom minden percét. A wellnessben megnyugtatták, ragyogó szabaddá vált a bőre. Ő belenézett a tükörbe, de úgy látja, a ragyogás inkább az olajnak, mint az ifjúságnak köszönhető.
A városnézés csodás volt. A túravezető egy magas, ősz férfi, bársonyos hanggal. Egy nyugdíjas nénike fitneszruhába öltözve minduntalan sztorizgatott mellette, de Piroska csak a férfira figyelt. A vezető a középkori csatákról mesélt, Piroskának pedig az járt a fejében: a férfiak évszázadok óta városokat ostromolnak, a nők meg a figyelemért harcolnak. Valahol ez örök egyensúly.
Meg kell kóstolnia a rétest! győzködte a vezető, miközben a csoportot a város legjobb cukrászdájába vezette, és mélyen Piroska szemébe nézett.
A rétes mennyei volt. Annyira, hogy Piroska kis híján újra szerelembe esett de most egy almás tésztába. A rétesben legalább mindig megbízhatok ellentétben a férfiakkal vigyorog magában.
Utána következett a vásárlás: borostyán medált vett, meg egy türkiz ruhát, ami annyira kiemelte a dekoltázsát, hogy tükörbe nézve még magának is kacsintott. Olyan merész lett, hogy Piroska nem volt biztos benne, lesz-e bátorsága felvenni. Persze, ez végül nem akadályozta meg.
A repülőn Piroska kinéz az ablakon, sóhajt: a város egyre kisebb, eltűnik, vele együtt szertefoszlik a romantikus vágyakozás is.
Sebaj lehet, hogy még találkoznak, lehet, hogy nem. Végtére is az élet ezzel nem ér véget.
Előtérben az új ruhatár, néhány szabadság, s talán még egy rétes akár egy férfival, akár nélküle.
Ha nélküle, legalább egy gombóc vaníliafagylalttal mosolyodik el, aztán lazán elnyúlik, és elandalodik, kellemesen megnyugodva.
