Voltál már úgy, hogy csak egyetlen mondat egy társkereső profilon mindent elmond valakiről? Nem is arról beszélek, hogy beáll a barátja autója elé villogni, vagy kilométeres listát ír a követelményekről, hanem csak egy rövid kis mondat néha oda nem illőnek tűnik, de valójában mindent elárul.
Keresek anyagi problémák nélküli nőt.
Ez a mondat szúrt szemet nekem azon a szombat estén, amikor unottan lapozgattam a profilokat. A képen teljesen átlagos fickó volt: nem volt túlsúlyos, kedves tekintet, frissen vasalt ing. Hívjuk Zsoltnak, 45 éves lehetett.
Az ilyen mondatokat általában gondolkodás nélkül továbbgörgetem. Magyar fordításban legtöbbször ez annyit tesz: Nem akarom én bevállalni a közös pénzügyeket, inkább majd te fizeted a cechet kettőnk helyett is. De aznap este valamiért kíváncsi lettem. Tényleg érdekelt, hogy mi van ennek a pénzügyi függetlenségre áhítozó pasi mögött, aki alapból sem tűnt túl izgalmasnak.
A kíváncsiság keveset szül jót, de most legalább lett miről mesélnem. Meg is beszéltük a találkozót.
Első benyomás: steril, idegesítő pontosság
Zsolt a Városligetet választotta helyszínnek. Tipikus, ha valaki nem kockáztatja az első randis kávé árat. Nekem megfelelt, szeretek sétálni, szép kis március végi idő volt.
Percre pontosan érkezett. Akkor még pozitívumnak vettem, de hamar rájöttem: ez inkább iskolásfegyelem, mint egészséges magabiztosság. Ott állt a park bejáratánál félig katonásan, élesen vasalt nadrágban, aminek a sliccét vágni lehetett volna.
Jó napot kívánok, mondta, miközben végigmért, főleg a kabátomat és táskámat szkennelte. Mintha azt vizslatta volna, mennyire márkásak, hátha mégsincs annyi bajom az anyagiakkal.
Elindultunk a sétányon, és az első tíz perc szokásos álbeszélgetés volt: időjárás, budapesti dugók, városi stressz. Zsolt szépen, választékosan beszélt, kicsit iskolás nyelvezettel, hangjában mégis ott lappangott egy furcsa bizonytalanság. Mintha folyamatosan várná az elismerést, vagy már eleve bocsánatot kérne.
Interjú a Kényelmes nő pozícióra
Amint letudtuk a kötelezőt, Zsolt rá is tért a lényegre. Nem finoman, hanem rögtön a közepébe.
Mit dolgozik?
Vezető könyvelő vagyok egy speditőr cégnél.
Ez remek. Tudja, stabil. Saját lakása van, vagy hitel?
Majdnem megbotlottam a kérdésen. Az ilyesmit bor, vacsora után szokták felhozni, nem a tizenötödik percben.
Saját, hazudtam improvizatívan, kíváncsi voltam, hova akar kilyukadni.
Szuper, láthatóan megkönnyebbült. Tudja, manapság sok nő csak azért keres férfit, hogy megoldja az anyagi gondjait: lakáshitelt, adósságot, stb. Én azt hiszem, egy kapcsolat alapja az egyenrangúság.
Szavak szintjén ez mind logikusnak hangzik. Ki ne szeretné az egyenlőséget? De persze az ördög mindig a részletekben bújik meg.
És maga? Egyedül lakik?
Na és itt jött az a mondat, aminek lezárnia kellett volna a randit, de én kíváncsi voltam, milyen mélyre megy még ez a pszichothriller.
Nem, anyukámmal élek. Kényelmes, praktikus. Minek fizetnék albérletet, ha van egy nagy háromszobásunk? Ráadásul anyunak már nehéz egyedül, magas a vérnyomása…
Negyvenöt évesen, anyuval.
És hogy osztjátok meg a házimunkát? kérdeztem óvatosan.
Ó, anyu régimódi típus, úgy mosolygott rá gondolatban, mint rám egyszer sem egész este. Úgy hiszi, a konyha női terep, főzni meg csodásan tud. Én persze segítek: leviszem a szemetet, boltba megyek, amit felír. Minden jól működik.
Amit felír jegyeztem meg magamban.
Gazdasági modell: Anya kicsi fia
Ahogy odaértünk a park kis büféjéhez, megálltam. Zsolt megtorpant.
Kér egy kávét? úgy kérdezte, mintha valami pénzügyi manővert forszíroznék.
Belementem, jöhet egy cappuccino.
Hát, nem olcsó itt… végigpásztázta az árlistát. Otthon szuper kávéfőzőm van, általában termoszban hozom, most véletlen otthon hagytam. Mindegy, vegyünk egyet. Kis cappuccino legyen?
Vett egy kicsit nekem. Magának semmit.
Én otthon ittam, motyogta.
Aztán belefogott a nő anyagi gondok nélkül filozófiájába. Ez nála nem csak dolgozó nőt jelentett, hanem tökéletesen önállót de olyat, aki beilleszkedik az anyja által szervezett kis világba.
Nem értem, a nők miért pörögnek az anyagiakon. Az exem is folyton: Költözzünk, menjünk el nyaralni, vegyünk új kocsit. Minek? Kocsi megy, lakás van. Mi anyuval egyszerűen élünk, mindig van tartalék párnánk…
És anyukája nem bánná, ha megházasodik? kérdeztem nyíltan.
Dehogy, örülne! Mondja is: Zsoltikám, hozzál már haza egy ügyes menyecskét, én már nem bírom felmosni a szobákat.
És itt állt össze a puzzle.
Neki nem társnő kell. Hanem csere.
Anyu öregszik, Zsoltit ellátni egyre nehezebb. Levesek, inget vasalni, egész lakást takarítani: kezd már sok lenni fizikailag is. Kell egy következő, de csak anyagi gondok nélkül, hogy a ház pénzét ne kelljen osztani…
Anyaközpontból jelentkeznek
S épp miközben már áramlott belőle a villanyspórolási filozófia, megcsörrent a telefon.
Igen, anyu? Igen, sétálok. Igen, azzal a lánnyal. Nem, nem fázom. Sál rajtam. Fasírt? Jövök. Egy óra múlva? Oké. Vaj kell még? Teavajas? Értem.
Most már szinte mentegetőzve nézett rám.
Anyu aggódik, szeretné, ha este otthon lennék.
Ránéztem az órára. Öt volt.
Zsolt mondtam leállva , nem gondolkodott még rajta, hogy az az anyagi problémák nélküli nő talán inkább a SAJÁT életét akarja élni? Külön, nem anyukájával, utazni, étterembe menni?
Őszintén meglepődött.
Miért akarna külön lakni, ha van lakás? Értelmetlen. Étterem meg… otthoni koszt a legegészségesebb. A nő dolga, hogy értékelje a családi meleget.
Ki is az úr a háznál?
Finoman elköszöntem, hazafelé elmerengettem rajta.
Az ilyen férfiak első ránézésre spórolósnak vagy nagyon családcentrikusnak tűnnek. De valójában Zsolt nem a saját életét éli. Mindent anyukája mond meg, ő csak követi, és ezt hívja saját értéknek.
A keresek anyagi problémák nélküli nőt valójában azt jelenti: Keresek nőt, akivel anyukámnak nem lesz plusz munkája.
Ha valakinek hitele van, támogatást vár. Ha van gyereke, odafigyelést. Ha vannak céljai, ki tudja rángatni őt a mocsárból. De ezt Zsolt nem akarja.
Hol a csapda?
A legnagyobb poén, hogy az ilyen pasikra sokszor mi, önálló, erős nők bukunk. Hozzászoktunk, hogy mindent megoldunk, gondoljuk: Normális, otthonülő, nem alkesz, nem élősködő.
De a minden a családért nála valójában minden anyunak. Soha nem leszel első. Hozzáengeded az anyafia testvériséghez, amíg csendben maradsz és nem szólsz bele a családi kasszába.
Te dolgozol, költöd a saját pénzed. Aztán este megkapod, hogy bénán vasaltad az ingét.
Zsoltot kitiltottam, hogy többé ne jelenjen meg az arcom előtt.
És nálad? Volt már hasonló helyzeted? Szerinted ezeknek az embereknek van esélyük normális, önálló életre? Vagy örök anyu-kör? Várom a sztoridat!
