Orsolya egész nap sürgött-forgott a lakásban, mindent alaposan kitakarított, főzött, a terítéket is ünnepélyesen elkészítette. Ez az első szilveszter, amit nem a szüleivel, hanem a szerelmével, Pállal tölt. Már harmadik hónapja él együtt Pállal az ő lakásában. Pál 15 évvel idősebb nála, korábban nős volt, tartásdíjat fizet, időnként szeret mélyen a pohár fenekére nézni… De ezek a dolgok mind eltörpülnek a szerelem mellett. Senki sem értette igazán, mivel varázsolta el Orsolyát Pál: messze nem volt jóképű, sőt inkább elég markáns megjelenésű, a természete makacs és gyakran mogorva, irigy is, pénze szinte soha nincs. Ha mégis van, azt csak magára költi, minden más mellékes. Mégis ebbe az “Egyedi Csodába” szeretett bele Orsolya.
Orsolya az eltelt három hónap alatt folyton remélte, hogy Pál egyszer csak értékelni fogja, milyen belátó és dolgos nő, és majd feleségül akarja venni. Néha ezt mondogatta is Pál: “Előbb élni kell együtt, hogy lássam, milyen háziasszony vagy. Nehogy ugyanazt kapjam, mint az exemmel.” Hogy milyen is volt valójában Pál volt felesége, azt Orsolya sosem tudta meg, Pál sosem beszélt róla érthetően. Ezért Orsolya mindent beleadott: nem kritizált, ha Pál lerészegedve jött haza, főzött, mosott, takarított, a bevásárlásra is a saját forintjait költötte (nehogy Pál azt gondolja, anyagiasságból van vele). Most is ő rendezte be az ünnepi asztalt a saját pénzéből, és még egy új telefont is vett ajándékba Pálnak.
Amíg Orsolya készülődött az estéhez, Pál is “készült” – vagyis a haverokkal ivott egy jót. Vidáman tért haza, aztán közölte, hogy jönnek hozzájuk a barátai is szilveszterezni. Nem is akárkik: kizárólag az ő ismerősei, akiket Orsolya nem is ismert. Orsolya már mindennel elkészült, egy óra múlva éjfél – de a hangulata már rég oda. Hatalmasat kellett nyelnie ahhoz, hogy ne mondjon ki mindent, amit érez nem akart ő olyan lenni, mint az exe.
Fél órával éjfél előtt beözönlött a félig-meddig ittas társaság: férfiak, nők vegyesen. Pál hirtelen felélénkült, mindenkit asztalhoz ültetett, a mulatság azonnal folytatódott. Orsolyát egy szóval sem mutatta be a többieknek, szinte észre sem vették ettek, ittak, beszélgettek, nevettek zavartalanul. Amikor Orsolya megemlítette, hogy hamarosan éjfél, és ideje volna pezsgőt tölteni a poharakba, olyan képet vágtak, mintha egy hívatlan vendéget látnának.
És ő kicsoda? kérdezte egy kissé ittas hölgy.
Az ágybéli szomszédom, nevetett Pál, és mindenki rajta nevetett tovább.
A vendégek jóízűen ettek-ittak Orsolya főztjéből, de közben gúnyolódtak is rajta. Éjfélkor, miközben szóltak a harangok és mindenki pezsgőt kortyolt, Orsolya naivitásán nevettek, s megdicsérték Pált milyen “okosan” találta meg a maga ingyen főző- és takarítónőjét. Pál egyetlen egyszer sem állt ki mellette, ő is csak nevetett a tréfákon. Falatozott abból, amit Orsolya vett és főzött, és szinte porig alázta őt.
Orsolya csendben kiment a szobából, összeszedte a ruháit, és hazament a szüleihez. Sohasem volt ilyen rettenetes szilvesztere. Édesanyja csak ennyit mondott: “Én szóltam előre”, apja pedig láthatóan megkönnyebbült. Orsolya kisírta magából minden sérelmét, s végérvényesen levette a rózsaszín szemüveget.
Egy hét telt el, amikor Pál pénztárcája kiürült, és szó nélkül jelent meg Orsolya ajtajában:
Na, te most miért mentél el? Megsértődtél? kérdezte, s látva hogy Orsolya nem akar kiengesztelődni, rátett még egy lapáttal: Szép, tényleg szép, te addig a szüleidnél heverészel, nálam meg már az egér is felkötötte magát a hűtőben! Pont úgy viselkedsz, mint az exem!
Ekkora pofátlansághoz már szó sem jutott Orsolyának. Annyiszor elképzelte, mit mond majd neki egyszer, de most csak némán állt végül kizavarta Pált és becsapta előtte az ajtót.
Így, ettől a szilvesztertől kezdve, teljesen más irányt vesz Orsolya élete.







