A felszolgáló odasietett, és azt mondta, hogy elviszi a kiscicát. De egy közel kétméteres férfi felkapta a síró, szürke kis szőrgombócot, és leültette maga mellé a székre:
Egy tányért a macskabarátomnak! És a legjobb húsból!
Vegyünk fel valami merészet, szinte, mint a fiatal nimfák, és menjünk el egy igazán drága étterembe. Megmutatjuk magunkat, és közben szemügyre vesszük a férfiakat
Így jelentette ki magabiztosan az egyikünk, Zsófia, aki egy elit magángimnázium igazgatója volt. A munkája megkövetelte, hogy mindig legyenek frappáns, okos mondatai.
Ezek a nimfák mind a harmincötöt töltötték. Szerintük ez volt a legmegfelelőbb kor a rövid szoknyákhoz és testhezálló blúzokhoz, amik inkább kiemelték az előnyeiket, mintsem takarták volna. Mély dekoltázsok, hibátlan smink teljes harci díszben.
Az étterem is ennek megfelelő: elegáns, patinás és nem kevésbé drága. Megengedték maguknak, hiszen nem számította, mennyi forintba kerül. Foglaltak asztalt, kényelembe helyezkedtek, és máris felfogták a csodáló férfitekinteteket, na meg a párjaik rosszalló pillantásait.
A beszélgetések persze azon forogtak, aminek kell: a férfiakról. Álmokat, elvárásokat, saját igényeket taglaltak. Mindegyikük a tökéletest várta: magas, sportos, jóképű, feltétlenül módos. Olyan, aki kényezteti őket, nem beszél túl sokat, sosem hoz szóba házimunkát. Ha még nemesi származású is az az igazi főnyeremény.
De semmiképpen nem olyanok, mint ezek
A barátnők Zsuzsanna és Gizella egymásra néztek, majd a szomszédos asztalnál nevetgélő, kissé pocakos, kopaszodó, három magyar férfi felé biccentettek. Náluk sör és chips, valamint halom steak volt az asztalon, és fociról, meg horgászatról csevegtek, harsány, őszinte kacajjal.
Szörnyű.
Micsoda közönségesség.
Pfúj.
Az ítélet egyértelmű: ápolatlanok, durvák, semmi elegancia, teljességgel alkalmatlanok ilyen kifinomult hölgyeknek. És ekkor történt az, ami rögtön átformálta az este hangulatát.
Az étterembe belépett Ő egy férfi, aki vadonatúj piros Ferrari-val érkezett.
Gróf Esterházy Miklós Árpád! hirdette fennhangon a felszolgáló.
Mindhárom barátnő felkapta a fejét, mint vadászkutyák, akik szagot fogtak.
Magas, sportos, elegáns őszes tincsekkel, tökéletesen szabott öltönyben, ami nyilván vagyonokba került. Briliáns mandzsettagombok, vakítóan fehér ing minden klappolt.
Ó!
Ez igen!
Mmm
A dekoltázs mélyebbre hajolt, a pillantások nyíltan hívogatóvá váltak.
Na, ez aztán férfi, suttogta Zsuzsanna.
Gróf, jól néz ki és dúsgazdag, helyeselt Gizella. Én mondjuk régóta vágyom a Bahamákra gyerekkorom óta.
Zsófia nem szólt, a tekintete mindent elárult.
Alig tíz perc telt el, már hívták is őket a grófi asztalhoz. Fontosan vonultak, közben lenézően sandítottak a többi vendégre, főleg a három barátra sörösüveggel.
A gróf udvarias volt, remekül csevegett, családi kastélyokról, eredeti festménygyűjteményről mesélt. Nőtt a feszült versengés; mind tudták, hogy a gróf csak együket hívja majd tovább.
Az étel pár percre elterelte a gondolatokat: homár, tenger gyümölcsei, antik bor. A barátnők a grófra pillantgattak, már nem csak étteremről álmodtak. Kipirultak, csinosak lettek még inkább.
A gróf is brillírozott, viccekkel, arisztokrata sztorikkal, immár teljesen mindegy volt, hová hívja a vacsora után.
Az étteremhez apró kert tartozott. A jó illatok eljutottak ide is hamarosan előbújt egy sovány, éhes kiscica. Végigszaladt az asztalok közt, egyenesen a gróf lábához ült. Remélte, hogy kap egy kis figyelmet.
Hiába.
A gróf arca szinte fintorba torzult. Gondolkodás nélkül rúgta arrébb a kiscicát. Az kis repült pár métert, odaérkezett a három barát asztalához, nekicsapódva a széknek. Dermedt csend lett.
Ki nem állhatom ezeket a mocskos, közönséges dögöket! jelentette ki fennhangon a gróf. Nekem a kastélyban csak fajtatiszta vizsláim és díjnyertes lovaim vannak.
A felszolgáló szólt:
Azonnal intézkedünk, elnézést kérünk
Elindult a sörös asztalhoz, de a legnagyobb, legmarkánsabb férfi már felállt. Vörös arccal, szorongatva az öklét. A barátai vissza akarták tartani.
Némán felemelte a kiscicát, leültette a székre.
Tányért a szőrgombócomnak! dörgött a hangja. A legfinomabb húsból, azonnal!
A felszolgáló elsápadt, rohant a konyhába. A vendégek tapsolni kezdtek.
Ekkor az egyik nimfa, Zsófia csendben odasétált a hatalmas férfihoz:
Húzódj arrébb, és rendelj egy whiskyt a hölgynek.
A gróf szóhoz sem jutott.
Egy perc múlva a másik két barátnő is csatlakozott, vetettek még egy utolsó megvető pillantást a grófra.
Hazafelé már nem együtt mentek ki az étteremből. Egyik csoportban volt egy férfi, egy nő és a szürke kiscica.
Teltek az évek. Ma Zsófia férje az a hatalmas férfi egy jómódú befektetési vállalat tulajdonosa. A másik két barátnő a két barátjához ment férjhez, mindketten ismert ügyvédek. A lagzi közösen volt.
A nimfák élete teljesen megváltozott: pelenkázás, főzés, takarítás, és szinte egyszerre mindhármuknak lánygyermeke született.
Hétvégenként, ha étterembe mennének, kiküldik a férjeket focizni vagy horgászni, bébiszittert hívnak, és újra összegyűlnek női dolgokról beszélgetni. Férfiakról.
És a gróf Esterházy Miklós Árpádot egy év múlva letartóztatták. Nagy port kavart: házassági csaló volt, könnyelmű nőket vert át.
Az igazi férfiakra szerencsére mindez nem vonatkozik.
Ők hárman pocakosan, kopaszodva, sörrel és steak-kel, minden csillogás nélkül, de igazán nemes szívvel.
Így volt.
Másképp nem is lehetett.
