A történet így hangzik magyar környezetben:
Zsuzsa 12 éves volt, anyja, Éva 32, és Ernő, az új férj 22. Épp tegnap házasodtak össze Évával, de csak ma közölték a hírt a lánnyal.
Zsuzsa bezárkózott a szobájába és egész nap nem jött ki onnan. Hívták, Éva odament az ajtóhoz, és megpróbálta elcsábítani moziba, vidámparkba vagy vendégségbe. Zsuzsa makacsul hallgatott. Csak feküdt a kanapén. Először sírt. Aztán elaludt. Majd a plafont bámulta, gondolkodva. Estére aztán megéhezett, és magától kilépett a szobából.
Évekbe telt, mire megszokta. Minden anyai szóra ellenségesen reagált. Megvetően fintorgott, amikor Évát és Ernőt együtt látta. Gúnyos volt, goromba, gyűlölettel teli.
Éva húga próbált vele beszélni, de Zsuzsa nem engedett közel magához senkit. Néha azon gondolkodott, hogy megszökik otthonról. Egy alkalommal meg is tette. Egész este a szomszéd ház padlásfeljárójánál gubbasztott. Aztán, amikor fázni kezdett, felkereste Éva húgát.
Éva később egyedül jött érte. Zsuzsa addigra már felmelegedett és vacsorázott. Éva keze reszketett és a szeme sírástól fátyolos volt.
Taxi vitte őket haza. Zsuzsa anyja profilját nézte a hátsó ülésen. Éva fáradtnak tűnt, míg Ernő még mindig vonzó volt. Akkor történt először, hogy Ernő egy hónapra eltűnt. Zsuzsa nem kérdezett semmit Évától, aki semmit sem mondott. Az élet visszazökkent a régi kerékvágásba: ők ketten voltak újra. Egy kicsit rendeződtek is a kapcsolataik, és Zsuzsa megnyugodott.
Aztán Ernő újra felbukkant. Éva fiatal férje. Zsuzsa elfogadta, hogy örökre az életük része lett.
Zsuzsa 18, Ernő pedig 28 éves lett, Éva pedig 38. Egy alkalommal, amikor az asztal körül ültek és vacsoráztak, Zsuzsa kicsivel tovább tartotta Ernő kezét, miközben átnyújtott neki egy kést. Közvetlenül a szemébe nézett. Ernő is visszanézett rá. Éva elsápadt és lehajtotta a fejét. Csöndben fejezték be az étkezést.
Később, amikor Éva nem volt otthon, Zsuzsa odament Ernőhöz, és a homlokát a hátának támasztotta. Ernő egy pillanatra megdermedt, aztán gyengéden ellökte Zsuzsát, megrázva a vállait és megkérte, ne csináljon butaságot.
Zsuzsa összeomlott. Miért, miért, miért? Mit találsz Évában? Hiszen ő már öreg! Tele van ráncokkal a nyaka, nem látod? Miért kell neked egy öregasszony?!
Ernő vizet hozott neki, lesegítette a székre és pléddel takarta be. Majd kiment, becsapva az ajtót. Zsuzsa könnyekben úszva, megalázva és elhagyatva érezte magát. Az a gyötrő érzés, hajléktalannak lenni, keresetet tárgyalni magával, nehéz volt elviselni.
Ernő elképesztően jól nézett ki. Zsuzsa álmaiban volt vele, de Ernő sosem tért vissza az otthonukba. Évával csendben jártak-keltek a lakásban, mindketten árnyként.
Pár nap múlva Ernő visszatért. Éva megint nem volt otthon, csak Zsuzsa. A konyhában ült, teát ivott és jegyzeteket írt.
Ernő odalépett az asztalhoz, Zsuzsa szíve megállt a rémülettől. Ernő leült szembe vele és fáradtan így szólt: “Szeretem Évát. Fogadd el ezt. Nem téged, hanem Évát szeretem, és ne térjünk már vissza rá, ne tegyük tönkre egymás idegeit. Nagy lány vagy most már.”
Egyszer sem vette le a szemeit Zsuzsáról, miközben ezt mondta.
Zsuzsa az éjszakát átböngészte üres gondolatokkal, ugyanakkor száraz szemekkel. Másnap reggel belefutott Évába és Ernőbe a konyhában, ahogy csókolóztak. Rohant a fürdőszobába, alig időben, hogy kiadjon magából mindent.
Talált egy szobát a kollégiumban. Éva kérte, hogy térjen vissza. Később pénzt adott neki egy albérlethez.
Zsuzsa 25 éves lett, Ernő 35, Éva pedig 45. Furcsamód kapcsolataik végül majdnem rendeződtek. Meglátogatta őket. Együtt ebédeltek, beszélgettek, nevettek. Éva húga egyszer azt mondta neki, hogy hála az égnek, végre felnőtt.
Éva boldog volt, nyugodtnak tűnt, Ernő pedig még mindig nagyon jól nézett ki. Túl jól. Zsuzsa gyakran azon kapta magát, hogy minden udvarlóját Ernőhöz hasonlítja, s ez a gondolat nem tetszett neki.
Aztán bekövetkezett az, amiért Zsuzsa szinte mindig sírt: egy reménytelen szerelem. Férjes úriember, aki nem akart elköltözni otthonról. Zsuzsa pedig szerette. A munkahelye előtt várakozott rá, sírva borult a karjába. Nem akart “ebédidős feleség” lenni. Minden keserű, szaggatott, fájdalmas volt.
Elvitte a tengerpartra. Ajándékokat adott neki. Meglepődött, hogy ennyi mégsem elég? Muszáj ezt mind egy formába önteni, közös életet élni egy háztartásban?
Zsuzsa nem volt hajlandó engedni. Emlékezett, ahogyan Évát csókolta Ernő a konyhában, és arra, hogyan rohant ő a fürdőszobába undorodva. Nem értette, hogy a közös élet lehet másmilyen is: szép, csendes, igazi.
Az év zavaros volt számára. Ritkán járt haza. Néhányszor találkozott Évával kávézókban, párszor felugrott hozzájuk. Éva kicsit lefogyott, de mindig is nagyon figyelt magára. Évával, akinek vonzó férje volt, kapcsolatuk tisztán maradt.
Zsuzsa 28 éves lett, Ernő 38, Éva pedig 48. Munkahelyet talált egy másik városban, és elköltözött. Valójában maga keresett ott munkát, menekülve a fájdalmas múltbéli kapcsolattól, amely csak elvesztegetett éveket adott neki.
Az új környezetben rendezkedett be, megnyugodott. Még romantikus kapcsolat is kialakult egy szimpatikus kollégával. Nem volt nős, minden olyan volt, ahogy lennie kellene. Úgy tűnt, ideje férjhez menni, gyermekeket szülni, tenni valamit az életéhez.
Ernő egy üzleti útra érkezett az új városába. Ebédelni mentek. Zsuzsa könnyedén érezte magát vele. Mesélt neki részletesen új életéről, kérdezett Éva ügyeiről. Ernő felelt. Amikor Zsuzsa Ernő kézfejére pillantott, érezte a késztetést, hogy megölelje őt…
Ernő megértette. Elhallgatott. Keresgélte a szavakat. Félt megbántani. Mégis kimondta, hogy szereti Zsuzsát, a kis csintalan lány, ezen mindig érzi, hogy megérti őt. Mindig jó barátok lesznek, és Zsuzsa mindig számíthat rá.
Mindkettőjüknek kellemetlen volt. Zsuzsa elmosolyodott és nevetett: “Valóban, mit is várok tőle?”
Majd Ernő újra felhívta, és mondta, hogy Éva megbetegedett. Várja őt. Zsuzsa azonnal visszahívta Évát, akinek hangja fáradt, ámde bizakodó volt. “Természetesen, drágám, jöhetsz a hétvégén. Nem most, persze, csináld a dolgaid. Gyere a következő hétvégére. Igen, örülni fogok neked látni, nagyon hiányzol. És megbocsátottál nekem? Kérdezte váratlanul Éva. Azért, hogy választottam valakit? Látom, hogy tetszett neked, és tudom. Sajnálom, hogy így alakult, kérlek, bocsáss meg. Sosem akartam fájdalmat okozni neked…”
Majd néhány nap múlva Ernő újra hívta őt, s mondta, hogy Éva kórházban van. Induljon hát. Két napja van még a kiküldetésből, amikorra tervezte, de nem lesz késő, ugye? Nem, gyere, pont ide fog esni a vizsgálatok és diagnózisok.
Zsuzsa elindult. Nem érkezett időben Évához. Ernő az élettelen tekintetével a kórházi folyosón állt. Vonzó és eltávolodott állapotban. Nehezen nézett rá, majd az ablak felé fordult.
A temetés után Zsuzsa kísértetként járt a lakásban. Pakolgatott, elmosta a tiszta edényeket, teákat készített és öntötte ki. Az ablakokat számtalanszor mosta.
Ernő is lefoglalta magát valamivel. Későn érkezett haza a munkából, és elcsendesedett az alvó szobájukban.
Egy alkalommal, mikor nem volt otthon, Zsuzsa belépett. Éva parfümje és a régi boldogság illata terjengett. Zsuzsa szíve összeszorult, ahogyan Éva fotóit meglátta. Hirtelen bezárta az ajtót.
Azzal a gondolattal játszott, hogy sosem fogja igazán megérteni őket, és talán már soha nem is fogja…
