Nyugdíjas vagyok amíg a pereceimet árultam, majdnem becsaptak.
Ott állok a pereces bódémnál, a megszokott sarkon, ahol mindennap szoktam. Egyszer csak odajön hozzám két férfi. Elegánsak, öltöny, nyakkendő, bőr aktatáska. Az a típus, akiről már messziről látni, hogy főnök, de valami mégis gyanús bennük.
Jó napot kívánok, asszonyom szólít meg egyikük azzal a kereskedői mosollyal, amitől érzi az ember a bőrén, hogy valamit sumákol. Maga a tulajdonosa ennek az elárusítóhelynek?
Én hát, fiacskám. Adjak maguknak egy-egy perecet? Frissen sült, meleg még.
Nem, nem ezért jöttünk. Az ön standja magas kereskedelmi érdeklődésű területen van, és szükséges volna rendeznie a papírjait.
Na, itt már kigyulladt bennem a vészcsengő. De okosabbnak láttam, ha naivnak tettetem magam.
Ó, édes fiam, rendezni… én alig birom rendezni a vércukromat. Cukorbeteg vagyok, magas a vérnyomásom, a múltkor meg az orvosom azt mondta, a koleszterinem az égben van. Maguknak van-e koleszterinjük? Nekem van, el is mondom, milyen gyógyszert kaptam rá…
Asszonyom, csak alá kellene írnia… próbált közbevágni a másik.
Ugyan már, ne szakítsa félbe az öreg embert! Ahogy mondtam: azoktól a gyógyszerektől úgy felpuffadtam, mint a lufik a vásáron. A lányom, szegénykém, éppen válik Az ura is derék semmirekellő lett, mint az első néhai férjem nyugodjon békében Igaz, életében is csak baj volt vele…
A másik férfi kezdte kicsapni a biztosítékot, előhúzott valami papírokat.
Asszonyom, ez egy 500.000 forintos bírságról szól…
Ötszázezer?! Jaj, édes fiam, nekem épphogy összejön a bérleti díj. Tudják, mennyibe fáj most a gáz? Hát az áram? Az unokám, a legkisebb, aki állatorvos akar lenni, mondja is: Mama, ne járasd annyit a bojlert! De hát az én koromban meleg víz nélkül nem lehet, fájnak már az ízületeim…
Kérem szépen, hallgassanak meg…
Nem, maguk figyeljenek rám! Tudják, milyen az, mikor 68 évesen perecet árul az ember? A nyugdíjam nem elég még a gyógyszerekre sem. Artritisz mindenhol térd, kéz, nyak Néha annyira fáj, hogy aludni sem tudok. Mégis itt állok minden áldott nap hóban, esőben, napsütésben. Ha nem jövök, nincs mit ennem. És most Önök azt mondják: fizessek ötszázezret? Hát inkább itt összesek, aztán legyen gondjuk velem!
A férfiak egymásra néztek, már izzadtak.
Talán… talán meg tudnánk egyezni részletfizetésben…
Részletfizetés? Nekem van részletem a bankkal, a patikával, a fűszeressel. Még a szomszédasszonnyal is a fogam miatt. Tudják, mennyibe kerül egy fog? Háromszázezer forint! Az is TB-n keresztül!
Az egyik már szedte is össze a papírokat.
Várjanak csak, még nem fejeztem be! A húgom dialízisen van. Tudják, mi az? Heti háromszor négy óra gépen. Kínszenvedés. A biztosítás nem fizet mindent. Összeadjuk, amit tudunk a testvérekkel, de én a pereceimből is minden hónapban 10.000 forintot küldök. És akkor most bírság? Ugyan miért? Nekem minden iratom rendben van. Van engedélyem az önkormányzattól, regisztrált vagyok, adót is fizetek keveset, mert keveset keresek. Egészségügyi könyvem is van. Megmutassam?
Előhúztam a pénztárcámból a papírjaimat.
Tessék! Az engedélyem jövő évig érvényes, aláírva, lepecsételve. Maga melyik hivatalból is jött, mondta?
Már hátráltak.
Hát nem is mondtam? Furcsa. Mert tudja, lehet, hogy nyugdíjas vagyok, de buta nem. Harmincöt évig az önkormányzatnál dolgoztam pont az engedélyeztetési osztályon. Nagyon jól tudom, ki mit kérhet, és tudom: igazi ellenőr nem jön olcsó öltönyben, és nem kér pénzt kézbe bizonylat nélkül.
És még valamit tudok a sarkon kamera van. A vejem rendőr. Ő intézte el, hogy én itt árulhassak, mert biztonságos. Hívjam föl? Három utcányira van.
Már futólépésben távolodtak.
Nem, asszonyom, félreértés történt
Vigyenek csak perecet az útra! kiáltottam utánuk. Hadd lássák, hogy nem vagyok haragtartó!
A törzsvásárlóm nevetett, de könnyes volt a szeme.
Fél órán keresztül tartottad ott őket!
Tudd meg, a fele hazugság volt. Nincs cukrom, a lányom boldog, a húgom egészséges. Ezek a szélhámosok azt gondolják, ha valaki idős, szegény az buta is.
És a rendőr vej?
Ő igaz. És a kamera is. És főleg az irataim. Egy dolog szegénynek lenni de az, hogy valaki buta, az más. Azért árulok perecet, mert a nyugdíj förtelmesen kevés, nem mert számolni nehéz.
Odakészítettem a szokásos cukros pereceket, és mosolyogva folytattam a napomat.
Szerinted a szegénységtől lesz-e sebezhető az ember, vagy az élet tapasztalata és ravaszsága többet ér, mint bármilyen diploma?
