Mióta nem beszél a fiával? kérdeztem meg a szomszéd nénit. Abban a pillanatban mintha kő zuhant volna a szívemre.
Hat év telt el, amióta utoljára láttam őt. Amikor elköltözött a feleségével, először még néha felhívott, de aztán fokozatosan eltűnt az életemből. Egyszer sütöttem neki egy tortát a születésnapjára, elindultam hozzájuk, hogy átadjam, de a néni idáig bírta könnyek nélkül, aztán lesütötte a szemét és sírni kezdett.
És aztán mi történt?
A menyem nyitott ajtót, s közölte, hogy nem vagyok szívesen látott vendég az otthonukban. A fiam nem szólt semmit, csak úgy nézett rám, mintha én lennék minden rossz okozója, aztán elfordult. Ez volt az a pillanat, amikor utoljára láttam őt.
Utána sem keresett többet? képtelen voltam elhinni, amit mond.
Egyszer felhívtam, mikor úgy döntöttem, eladom a háromszobás lakásomat és veszek egy kisebbet. Természetesen adtam neki valamennyi pénzt, forintban. Eljött, aláírta a papírokat, felvette a pénzt, és azóta megint sosem keresett.
Nagyon magányos, vagy már megbékélt a magánnyal? kérdeztem meg tőle csendesen.
Jól elvagyok! Fiatal koromban, amikor a férjem egy másik nő miatt elhagyott, egyedül neveltem fel a fiamat. Szeretettel és gondoskodással vette körül az életemet, mindent megtettem érte. Aztán, amikor felnőtt, azt mondta, saját albérletbe akar költözni. Azt hittem, örülhetek, hogy önálló lett. De igazából ez nem csak róla szólt a barátnője, aki később a felesége lett, erősködött, hogy legyenek külön, hogy semmi ne zavarhassa őket. Pár hónap múlva teherbe esett.
Hogy tud mindezt ilyen nyugodtan elmondani? Nem gyötri a gondolat, hogy az egyetlen fia idős korára hátat fordított magának? meglepett őszintesége.
Megszoktam már mindezt. Tetszik nekem az új lakásom, világos, korszerű. Van elég pénzem, nem szenvedek hiányt semmiben. Minden reggel főzök magamnak egy csésze teát, és kiülök az erkélyre nézni, ahogy Budapest felébred. Fiatalon csak arról álmodoztam, hogy végre kipihenhetem magam, hiszen két műszakban dolgoztam. Reméltem, hogy idős koromban szerető emberek vesznek majd körül, de úgy tűnik, nekem a magány jutott osztályrészként.
Miért nem vesz maga mellé egy kisállatot? Ketten mégis csak vidámabb az élet.
Tudod, kedvesem, a macskák is elhagyják néha a gazdájukat. Nem tudnám elviselni. Kutyát sem tartok, félek, egy reggel talán már nem ébredek fel, és nem tudnék gondoskodni róla. Nem vehetek magamhoz senkit, akit nem vagyok képes megvédeni. Már így is elég hibát követtem el életemben
A nő remegő fejét felemelte, de végül nem bírta tovább kitört belőle a zokogás…
