Eszter elrejtett egy magnót anyósa házában, hogy hallgassa a beszélgetéseit
Tamás és Eszter két éve voltak házasok. Mélyen szerették egymást, de a fiatal nő és anyósa közötti feszültség egyre nőtt.
Eszter kedves és figyelmes volt. Mindig megpróbált megfelelni, különösen az új rokonoknak.
De hiánytalan próbálkozása ellenére érezte a jéghideg távolságot, amely Kovács Margitból ált.
Anyós soha nem kritizálta nyíltan, de a szúrós pillantások, éles hangvétel és a burkolt megjegyzések miatt Eszter mindig csak egy kívülállónak érezte magát.
Minden látogatás Margit házában szorongással végződött.
Tamás, biztos vagyok benne, hogy anyád nem kedvel engem, mondta reszkető hangú.
A férfi sóhajtott, és becsukta az olvasott könyvet:
Eszter, már megint ezzel? Ő csak tartózkodó. Tudod, milyen nehéz volt egyedül felnevelni, miután apám meghalt.
Megértem, de akkor miért érzem, hogy a hátámon köp?
Ez a te képzeleted, drágám…
Nem! Már mesélten, mit mondott a nagymamádnak! Azt mondta, hogy ügyetlen vagyok, és nem tetszek neki!
Nem biztos, hogy rólad beszéltek. Hagyjuk ezt! Holnap megnézünk egy filmet?
De Eszter nem nyugodott. Tudta, hogy anyós lenézi a családját, bár sosem mondta ki.
Egy újabb feszült vacsora után elhatározott, hogy leleplezi az igazságot.
A következő látogatáskál titokban vitt magával egy magnót.
Lopva elrejtette a konyha törölközői között, amit korábban az egyetemi előadások rögzítésére vásárolt.
Segített Margitnak, mint mindig, és semmi gyanút nem keltett. Hazafelé hallgatagon feküdt le, magában őrizve a titkot.
Másnap visszatért, ürügyet keresve, és összeszedte a magnót.
Érintetlenül találta. Remegve játszotta le a felvőt Tamásnak alkonyatkor:
Hallgasd meg ezt, mondta, a készüléket markolva.
Mi ez? Egy magnó? kérdezte Tamás, zavartan.
Figyelj.
Először hétköznapi zajok: csöpögő víz, evőeszközök, semmitmondó beszélgetés.
Aztán Margit kemény hangja a telefonban:
Nem értem, mit látott benne a fiam! Még a halászlevet sem tudja rendesen megfőzni! dühntött. És a család? Még a teájuk is olyan, mint a mosogatóvá! Az anyja is ugyanolyan igénytelen, mint a lánya…
Kritikák követték Eszter külsejéről, modoráról és származásáról.
A fiatal nő könnyes szemmel nézett a férjére:
Most már látod, hogy igazam volt?
Tamás hallgatott, zavartan. Tudta, hogy anyja hibázott, de felesége módszere is kicsúszott a kezéből.
Ő mindig őszinte… talán csak a pillanat hevében mondta.
Őszinte?! kiáltotta Eszter. Te becsületnek hívod, ahogy megalázza a családomat? Ha nem állsz mellem, átgondoljuk a házasságunkat!
Könnyeiben távozott, és maga mögött hagyta Tamás zavart nézését.
Órákkal később felhívta anyját:
Bocsánatot kell kérned Esztértől.
Az a kígyó titokban felvett engem?! üvöltötte Margit. A rendőrségre megyek! És jeleznem kell az egyetemen, hogy rúgják ki azt a besúgót!
Anya, hagyd meg! vágott közbe Tamás. Hallottad, mit mondtál?
Hallottam! És mondok több: soha többé ne tegye be a lábát ide! Te meg, te áruló, azt a tolakodót támogatod! Holnap elintézem!
Letette. Tamás hiába próbált újra felhívni.
Odaszaladt a házához, de Margit nem nyitott ajtót.
Végül elhatározta, hogy távol marad anyjától, mert rájött, hogy Margit el akarta választni őt Esztértől.
A következő hetekben ritkán látogatta, inkább a családi békét helyezte előtérbe.
Margit dühében kitiltotta Esztért a házából, és pletykákat terjesztett a szomszágban.
De Tamásnak már nem volt füle a pletykáknak.
