**Egy nő története**
Katalint és Zsoltnát tökéletes párnak tartották. Mindketten szemrevalók, sikeresek, jómódúak csak gyerek nem született nekik. Az orvosok legyintettek, kellemetlen diagnózist állítottak fel.
De nem adták fel. Templomba jártak, imádkoztak, ahogy tudtak, zarándokhelyeket látogattak. Mindenkitől kérdeztek, aki csak eszükbe jutott. Ha hallottak egy öreg falusi bábastől, azonnal elmentek hozzá. Az egyik azt mondta, lesz gyerek, sőt, nem is egy, de fájdalom és veszteség árán. Sok mindent mondott akkor. Katalin annyira örült, hogy alig figyelt, semmire nem emlékezett, csak arra, hogy hinni kell.
Éljenek a maguk életét, utazzanak, pénzük mindenre elég, ők meg tragédiát csinálnak mindebből. A gyerekek hálátlanok, felnőnek, majd öregkorukban még egy pohár vizet sem adnak morogták mások a hátuk mögött.
Már öreg is, neki magának is tele a nyakával a baj, mégis gyereket akar. Unokákra kellene gondolnia De honnan lesz unoka, ha gyerek sincs?
Katalin egyszer azt mondta Zsoltnak, nem tartja vissza, keressen magának egy fiatalabb nőt, aki gyereket szül neki, sőt, akár többet is. Olyan pillanattal nézett rá, hogy megbánta szavait, és többé nem hozta fel a témát. Így éltek tovább.
Minden megvolt: munka, lakás, pénz de kiderült, hogy a boldogsághoz ez kevés. Katalin tudta, hogy a legjobb anya lenne. Elképzelte, ahogy ringatja a karján a kis lényt, aki hasonlít rá és a férjére, ahogy megteszi első lépéseit, iskolába megy Néha megpróbálta magát megnyugtatni: Mások is élnek gyerek nélkül. Ez a sorsom. Isten nem ad gyereket, mert nem érdemlem meg. És keresett magában hibákat, amiért büntethette Isten.
Talán az imák segítettek, talán a Mindenható megszánta őket, és türelmükért, hitükért megjutalmazta őket. Egy nap megtörtént a csoda, amibe annyira hittek.
Katalin már nem figyelt a havi rendszerességre. Amikor reggel hányinger fogta el, azt hitte, rosszat evett előző este. De másnap ismét előjött. Aztán levest főzött, és a hús szagától rosszul lett. Vagy mégis? Nem, nem lehet! Mégis, elment a patikába, és vett két különböző teszt.
Milyen gyakran várunk csodát, majd amikor megtörténik, nem hiszünk a szemünknek. Katalin sem hitt rögtön, amikor meglátta a két csíkot. Alig várta a férjét, hogy megossza vele az örömhírt.
Terhes vagyok locsant ki, amint Zsolt belépett a lakásba, és odaadta neki a tesztet.
Összeölelkeztek, és sokáig így álltak, míg a könnyeik el nem apadtak.
Zsolt nem engedte, hogy nehéz dolgokat emeljen, még a boltba sem engedte el egyedül, nehogy nehéz zacskókat cipeljen. Állandóan kérdezte, hogy érzi magát.
Már ne rángass fel! Sok nő még nálam is idősebben szül. morogta Katalin.
Engem más nők nem érdekelnek, nekem csak te vagy. Nem akarom, hogy bármi történjen veled vagy a gyerekkel. mondta, és megcsókolta a feleségét. Ráadásul örömmel gondoskodom rólatok.
Amikor megjelent a hasa, a szomszédok és kollégák sem maradtak közönyösek. Vannak, akik őszintén örültek nekik, mások nem titkolták rosszallásukat.
Végül is művi megtermékenyítés lett?
Vagy nem fog megszülni, vagy egy torz gyerek lesz. mondta egy szomszéd a másiknak a padon. Katalin hallotta, és gyorsan elment a jószándékúaktól. Útközben simogatta a hasát, és motyogta:
Ne hallgass senkire. A legszebb és legokosabb leszel. Már tudta, hogy lányuk lesz.
Katalin korábban kerülte a gyerekboltot, de most bátran bement, és kiválasztotta a legszebb ruhákat a kislánynak. Otthon kibontotta, és álmodozva nézegette, ahogy a kislányuk viseli majd. A kisruhákat az arcához szorította. Bolti szaga volt, de mégis, ez volt a gyerekének a ruhája.
Amikor eljött a szülés ideje, a legjobb klinikával egyeztettek, és császármetszés mellett döntöttek, nehogy bármi váratlan történjen. Túl sokat vártak, hogy kockáztassanak. Egészséges kislány született. Nem volt nap, hogy ne köszönték volna meg valakinek odafent az adományozott boldogságot.
Katalinnek nem jött meg a teje, a legdrágább, legjobb tápszert vettek. Órákig bámulhatták, ahogy alszik a kislányuk. Aztán jöttek az első fogak, első szavak, és első lépések. Zsolt javasolta, hogy ne menjen vissza dolgozni a szülési szabadság után. Jól keres, maradjon otthon a gyerekkel.
Semmi óvoda, csak betegségeket hozna haza a többi gyerektől.
A lány lett Katalin élete értelme, örömmel maradt otthon. Eszter szeretetben nőtt, szép és engedelmes kislánnyá vált, a szüleivel semmi gondja nem volt.
A boldogsághoz hamar hozzászokik az ember, és már észre sem veszi. Eszter már iskolába járt. Egyik este a leckéjét írta, Zsolt az újságot olv
