**Női logika**
Este Miklós fáradtan ért haza a munkából – tele nap tárgyalásokkal, problémák megoldásával. Egyetlen jó dolog volt: ma péntek, holnap szabadnap.
– Legalább kialhatom magam, brutális volt ez a hét – mormogta, miközben ágyba bújt, felesége pedig furfangosan nézett rá.
Miklós észrevette a tekintetét és megint csak morgott:
– Léna, hagyd, hogy holnap kialudjam magam, ismerlek én téged…
Miklós és Léna tizenegy éve házasok, kilencéves fiuk, Benjámin, már alszik. Mindketten dolgoznak: Léna egy kisebb, de komoly cég vezérigazgatója, Miklós pedig presztízsös pozícióban van, nem rossz fizetéssel.
A szombat reggel náluk mindig takarítással kezdődik. Mindegy, milyen az idő, milyen ünnep van – takarítás kötelező. Ha szombaton dolgoznak, akkor vasárnap. Léna megszállottan tisztaságmániás. Miklós részéről ez néha jó is, de hétvégén senkinek nem hagy nyugtot, amíg minden rendben nem lesz. Ő sem ül le, és másnak sem engedi, amíg a ház nem fényesre van sikálva.
Ha a téma szóba kerül, Miklós mindig ezzel jön:
– Nem mondhatod, hogy rendetlen vagyok. A zoknijaim mindig a helyükön vannak, nem dobálom szét a cuccaimat, néha még a mosogatógépbe is berakom a piszkos edényeket. A ruhákat mindig a szennyeskosárba teszem. Röviden: igyekszem rendben tartani magam körül – de a felesége másképp látja a dolgokat.
Szombaton Léna később ébredt, mint máskor, hiszen nem kellett rohannia. Mégis, fejben már összerakta a nap menetét.
– Na jó, hadd aludjon még egy órát – gondolta –, de ne tovább, különben délben is itt feküdne.
Miklós álmában hallotta a felesége hangját:
– Na, kelj fel már, reggelizni, aztán takarítás. Minden szanaszét van, és egy hét alatt annyi por rakódott le!
– Léééna, hadd aludjak még, kemény volt a hét… – nyögte Miklós, tudva, hogy többé nem alszik el.
De minden szombat reggel így kezdődik.
– Miklós, neked is jobb lesz tiszta szobában aludni! – mondta határozottan Léna, majd a fiuk szobája felé indult.
– Benjámin, ez téged is érdekel, gyere reggelizni! – a fiú már ébren volt, épp felkészült volna. – Reggel után takarítás. Összeszeded a játékpuskáidat és a repülőid, különben én pakolom el.
Ez Benjáminnak a legrosszabb. Amikor anyja elrendezte a játékait, mindig kiabálás hallatszott a szobájából:
– Anyu, miért bontottad le a katonabástyámat? Hat katonám volt ott!
– Miért van a pokróc a padlón? – kérdezte az anyja.
– Az nem pokróc! – felelt dacosan Benjámin. – Az egy repülőgép-hangár, és benne az egész légierőm el van rejtve!
– Szereld össze a játékokat, mindenfelé szétszórva vannak! – mondta ingerülten Léna.
Így hát minden szombaton a férj és a fiú kapcsol kap egy adag lebaszást a ház úrnőjétől. Persze morognak, de végül mindent elrendeznek.
– Anyu, nem játszhatnánk előbb apával, és aztán takarítanánk? – próbálkozott béketárgyalással Benjámin.
– Semmi „aztán”! Ismerlek titeket. Reggelizel, rendet rakunk, aztán meglátjuk, mi lesz…
Léna kiment a konyhába, de onnan is hallatszott a morgó hangja:
– Mit üvöltözől? Nemrég adtam enni, nem vagy éhes, úgyhogy fogd be a szádat!
A kék sz







