**Női logika**
Este Miklós fáradtan ért haza a munkából tárgyalások, problémák, de legalább ma péntek van, holnap pihenés.
“Legalább kialhatom magam, ez a hét pokoli volt,” mormogta, mikor lefeküdt. Felesége, Eszter, furcsán nézett rá.
Miklós megérezte a tekintetét és morogva mondta:
“Eszter, hagyd, hogy holnap reggel kicsit tovább aludjak. Ismerlek én téged”
Miklós és Eszter tizenegy éve házasok, kisfiuk, Bence, kilenc éves. Mindketten dolgoznak Eszter egy kisebb, de komoly cég vezetője, Miklós pedig jó pozícióban, nem rossz fizetéssel.
A szombat reggel náluk mindig takarítással kezdődik. Mindig. Ha szombaton dolgoznak, akkor vasárnap. Eszter kényszeres rendmániás. Egyrészt Miklósnak is jó, másrészt viszont senkit sem hagy nyugodni a hétvégén. Ő sem pihen, amíg minden rendben nem lesz, és másnak sem enged.
Mikor szóba kerül a téma, Miklós mindig ezzel jön:
“Ne mondja senki, hogy rendetlen vagyok. A zoknijaim mindig a helyükön vannak, nem hagyok szanaszét dolgokat, néha beteszem a mosogatógépbe a mosogatnivalót, és nem halmozom el a mosogatót. A koszos ruhákat a szennyesbe teszem. Röviden: igyekszem rendben tartani magam körül.” de Eszter másképp látja.
Szombaton Eszter később ébredt, mint rendesen, hát még csak pihent egy kicsit. Mire felkelt, már összeállt benne a napirend.
“Jó, hadd aludjon még egy órát, de nem többet, különben délben is itt feküdne,” gondolta.
Miklós álmában hallotta a hangját:
“Na, kelj fel már, reggelizni kell, aztán takarítás. Minden szanaszét van, és egy hét alatt rengeteg por gyűlt össze.”
“Eszter, hadd aludjak még egy kicsit, pokoli volt a hét” nyögte Miklós, tudva, hogy már úgyse alszik el.
De így kezdődik minden szombat reggel.
“Miklós, neked is jobb lesz egy tiszta szobában aludni,” mondta Eszter határozottan, majd fiához ment.
“Bence, ez téged is érdekel, gyere reggelizni! Utána takarítás. Szereld össze a játékokat, különben én teszem.”
Ez Bencének a legrosszabb amikor anyja rendbe rakja a játékait. Akkor ordítás hallatszik a szobájából:
“Anyu, miért bontottad le a katonaváramat meg a hat katona csapdáját?”
“Miért van a földön a takaród?” kérdezte az anyja.
“Az nem takaró,” válaszolta Bence makacsul, “hanem egy repülőtér hangárja.”
“Gyere, szedd össze a játékokat, mindenhol szanaszét vannak,” mondta Eszter ingerülten.
Így hát minden szombaton Miklós és Bence kapja az ívet a háziasszonytól. Persze morognak, de végül mindent elrendeznek.
“Anyu, ma nem játszhatnánk előbb apával, és utána takarítanánk?” próbálta békésen Bence.
“Semmi ‘utána’. Ismerlek titeket. Reggeliztek, takarítotok, és utána meglátjuk, mit csináltok”
Eszter kiment a konyhába, de onnan is hallatszott a frusztrált hangja:
“Mit nyávogsz? Nemrég adtam neked tápot, nem vagy éhes, szóval csend legyen!”
Cirmi, a kék szemű, szürke szőrű, fehér lábú macska dörzsölte a fejét Eszter lábához, nyávogva követelve valami finomságot.
A ház kétszintes, nem túl nagy, de kényelmes. Egy hét alatt rengeteg por és rendetlenség gyűlik össze este senkinek sincs kedve takarítani, mind fáradtan érnek haza. Bence meg persze magától semmit sem csinál. Nyár van, por, homok a macskától Szóval szombaton mindenkinek van dolga.
Miklós felkelt, úgyse aludhat tovább, és éhes is volt. A fürdőszobából kiment a konyhába, ahol Eszter és Bence épp reggeliztek.
“Hűha, feleségem, te vagy a legjobb! Mikor sütöttél palacsintát?” Miklós odalépett hozzá, és megcsókolta a fejét.
“Te meg csak heversz, mint egy lomha medve.”
“Apa, ülj már le, amíg meleg a palacsinta!” mondta vidáman Bence.
Igazából nem is ébresztette túl korán Eszter. Reggelizni csak kilenc körül ültek le.
“Na, drága férfiak, reggelizünk, takarítunk, és utána mi lesz?” kérdezte mosolyogva Eszter.
Miklós sóhajtott:
“Utána bevásárolunk.”
“Pontosan! Ügyes vagy,” bólintott elégedetten Eszter.
Ez már szinte szertartás náluk ha minden tiszta, elmennek bevásárolni. Mind a hárman. Miklós nem lenne ellene a takarításnak és a bevásárlásnak, csak sajnálja az elvesztegetett időt.
Ma mindenki segédett. Bence se lázadt annyira, összeszedte a szétdobált ruháit, a játékait is elrakta persze úgy, hogy kéznél legyenek. Mikor végre minden tisztaság és rend volt, Eszter fellélegzett.
“Ah, imádom a tisztaságot,” mosolygott.
“Én is,” bólintott Miklós, miközben a porszívót a lépcső alatti kamrába tette.
“Na, pihenjünk egy kicsit, aztán indulunk. Már összeírtam a bevásárlólistát. Kész vagy, Miklós?” férje bólintott, mindig kész.
Leült mellé a kanapéra, és hirtelen egy brilliáns ötlete támadt bár még nem mondta el.
“Mi lenne, ha rendszeresen takarítónőt hívnánk? Persze ma már nem ‘takarítónő’, hanem ‘takarítási szakértő’. Utána lehet nézni az interneten. Jó, a bevásárlás után megnézem.”
Sok kaját vettek, ahogy szokták. Bence örült a legjobban megkapta a nasiját. Otthon Cirmi várta őket, biztos érezte, hogy elmentek, és neki is hoznak valamit.
Miklós gyorsan elővette a laptopot, elolvasott pár véleményt, majd felhívott néhány céget. Aztán bátran megpróbálta felhozni a témát Eszternek, tudva, hogy először ellenáll. Nem szereti, ha idegen tak
