Nincsen itt semmi varázs – csak egy magyar újév, egy kis káosz és sok-sok szeretet Az újév úgy közeledett, mintha egy gyorsvonat robogna át a Nyugati pályaudvaron. Lénát már-már elsodorta ez a tempó: úgy érezte, jegy nélkül áll a peronon – se szerencse, se ünnepi hangulat, se remény. Minek is hívott vendégeket? Hiszen ki akar egy balszerencsés lánnyal szilveszterezni? *** December 31-én minden egy helyi katasztrófával indult: tíz év hűséges szolgálat után a mosógép úgy döntött, nyugdíjba megy – nem is akármilyen vízözönnel a fürdőben. Szerelőt találni Szilveszter napján igazi budapesti kaland volt, de végül Lénának sikerült. Aztán jött a vöröses szőrmók, Bazsi, a család önjelölt gasztrokritikusa, aki felfalta az összes párizsit az ünnepi franciasalátából, a háziasszonynak csak a zöldborsó és a savanyú uborka maradt. De Bazsinak ez is kevésnek tűnt: vadászni kezdett az ablakból beugró cinkére… Ezalatt a nagy fikusz felborult, magával rántotta a karácsonyfát és végleg kiégette Lénáék öreg, szeretett égősorát. A cserepek meg az üvegdíszek – amiket gyerekkorától féltve őrzött – összefolytak a virágfölddel… Léna majdnem sírva takarított. Utána összetört egy borosüveg, odaégett a rántott csirke, végül pedig: amikor a vendégek már úton voltak, döbbenten vette észre, hogy nem vett tortát. Azonnal hívta a húgát. – Kata, kész a katasztrófa! Elfelejtettem a tortát! – Ne aggódj! – vidám hang szólt a mobilban – már itt vagyok a ház előtt, gyere le, mindent megoldunk. Léna lement, s ott várta Kata autója előtt Maja, a legjobb barátnője, egy óriási szatyorral, és Gál néni, a család örök jóakarója, egy hatalmas tál kocsonyával. – Minek ennyi kocsonya? – csodálkozott Léna. – Biztos, ami biztos! – jelentette ki a néni, aki mindig okoskodott. – Tudom én, hogy ti hogy főztök mostanában! Remélem, van franciasaláta! Léna csak vállat vont… Míg a lányok tortáért rohantak, Maja felaggatta a szerpentineket, amibe Bazsi, a macska, rögtön belegubancolódott, mint valami űrlény. Katáék férje, Imi sietett a mentésére – épp akkor ért haza a munkából. Bazsi csendben tűrte, amíg meg nem látta Lénát: akkor úgy ugrott a gazdihoz, hogy Imi kezén vércsík maradt. Gyors kötszerezés, aztán Imi – igazi hősként – vállalkozott a konyhai segédre. A „segítség” azonban annyiban merült ki, hogy bölcsen filozofált: „A franciasaláta lelkiállapot kérdése, nem csak összetevők!”, de Lénának és Katának ennyi is elég volt. – Léna, mi ez a doboz? – kiáltott Maja a szobából. – „Boldog új évet!” oldalán. Itt van valami: „Éjfél után nyissátok ki! Üdvözlet: Nagyi.” Léna eszébe kapott: – Jaj, ezt a nagymama hagyta itt, mondta, hogy éjfél után bontsuk csak ki! Meglepetés lesz, mondta… – Nézzük meg most! – szólt izgatottan Kata. – Nem lehet, kiszúrja! – tiltakozott Léna. – Ki tudja, nem zárta-e le valami furfanggal? Úgy kell csinálni, ahogy mondta. Az izgalom meghozta az ünnepi kedvet – még Gál néni is közelebb húzódott a titokzatos dobozhoz. *** A szilveszteri program folytatódott: himnusz, pezsgő, „macskás” franciasaláta, nevetés, élcelődés… s végre eljött az éjfél utáni óra. – Már kettő?! – kérdezte Léna. – Akkor jöhet a Nagyi meglepetése! A tiszteletbeli férfi, Imi, kibontotta a dobozt. Benne nem pénz, nem régifotó – hanem tucatnyi kis, színes szalaggal átkötött papírcsík, mindegyiken egy-egy név. – Ezek mik? – kérdezte Imi. Léna kibontotta a magának szólót s olvasni kezdte: – „Drága Lénám! Ma sem ment minden simán? Elromlott a mosógép? A macska megette a salátát? Ne búslakodj! Minden gond csak ok arra, hogy pizzát rendelj és nézz egy jó magyar filmet a tévében! Tortát reggel is lehet venni. A legfontosabb, hogy legyen ki melletted megegye azt a pizzát! Szeretlek a csillagos égig és vissza. Nagyi.” Csend, majd nevetés robbant a szobában. – Honnan TUDJA?! – nevetett Léna. – Ez varázslat! – suttogta Gál néni. – Nekem is! Nekem is! – szólt Kata, s az ő üzenetében ez állt: „Katám, ne veszekedj Idivel apróságokon, inkább öleld meg. Ha megint filozofál, csak csókold meg! Annál jobb fegyver férfiész ellen nincs. Szeretlek benneteket!” Imi azonnal meg is csókolta Katát, mindenki tapssal díjazta. Majára is várt egy tanács: „Szépségem, a szerelmet inkább a könyvtárban vagy a CBA-ban keresd, ne a romkocsmákban! Ott rendes emberek vannak, csak nem hordanak szűk farmert. Ja, és ne fess hajat lilára – a természetes szín áll a legjobban!” – Honnan tudta?! – csodálkozott Maja. Végül Gál néninek is jutott: „Kedves Galika, tudom, a legokosabb vagy a családban. De van egy titok: a jóság és bölcsesség mellett néha egyszerűbb csak csendben enni egy szelet tortát. Ölellek!” Gál néni elhallgatott, elmajszolta a tortát – először életében egész este nem adott tanácsot. *** Nevetés és beszélgetés reggelig. A lányok végül felhívták nagyit videón, aki egy másik városból, karosszékben mosolyogva mondta: „Drágáim, tudtok örülni mindennek – hát ez az igazi varázslat! Semmi boszorkányság, csak az, hogy jól ismerlek benneteket. És nagyon szeretlek titeket!” Másnap Léna üvegbe rakta a papírcsíkokat, s tudta: ez nemcsak jókívánság, hanem boldogságrecept – mindig nevetni a bajokon, értékelni azokat, akik körülöttünk vannak, és nemet mondani a túlevésre, de igent a szeretetre. A legnagyobb ajándék: hogy mindig van valaki, aki szeret és ért – bárhol jársz a világban. Nincs itt szükség varázslatra – egy magyar karácsony, egy kis káosz, barátok, család és nagyi üzenete: ettől lesz kerek a világ!

Semmi varázslat

Az újév közeledik gyorsan és megállíthatatlanul, mint egy rohanó vonat a Keleti pályaudvaron.

Lénának ettől az iramtól szinte eláll a lélegzete. Úgy érzi magát, mintha ott állna a peronon jegy nélkül, tudva, hogy neki semmi se sikerül, boldogság se jut, és a szilveszteri hangulat is messze elkerüli ezúttal.

Miért is hívott vendégeket? Ki akarna egy lúzerrel ünnepelni a szilvesztert?

***

December 31-én a nap már egy kisebb katasztrófával indul: a mosógép, amely tíz éve hű társa volt, most úgy dönt, nyugdíjba vonul, és áraszt vizet a fürdőben, mintha a Duna szállna ki medréből.

Szilveszter délelőttjén szerelőt találni igazi veterán kihívás! Léna egy rakás időt, pénzt és ideget elpazarol, mire végül sikerrel jár, és kissé fellélegezve reméli, mára vége a rossz dolgoknak.

De aztán

Déli órákban a vörös bundás macskája, Bazsó, aki magát a lakás kis gasztronómiai szakértőjének képzeli, egy szempillantás alatt felfalja az egész párizsit, amit az ünnepi franciasalátához szántak, Lénának csak pár szem zöldborsó és pár savanyú uborka marad.

De Bazsó nem elégszik meg ennyivel. Úgy tűnik, rá akarja tenni a tappancsát egy cinegére is, ami éppen az ablakpárkányra téved.

Az óriási fikusz leverődik az ablakból, ráborul a karácsonyfára, amivel egyben megsemmisíti Léna kedvenc régi égősorát is.

A virágcserép és a gyerekkori díszek darabjai összekeverednek a kifolyt földdel

Léna majdnem elbőgi magát, ahogy próbál rendet tenni a felfordulásban.

Aztán egy eltört kristálykancsó, odaégett sült csirke, s végül a végső csapás: amikor a vendégek már majdnem az ajtóban állnak, döbbenten rájön, hogy elfelejtett tortát venni. Pánikban felhívja a nővérét.

Kati, kész katasztrófa! Nincs tortám!

Nyugi már! jön a bátorító válasz. Már itt vagyok a ház előtt. Gyere le, mindjárt szerzünk mindent.

Hol vagy pontosan?

Mondom: lent, a ház előtt.

Ahogy Léna leér a lépcsőházból, megáll a hokedlin: Kati autója mellett ott várja legjobb barátnője, Márta egy óriás szatyorral, és Gál Jutka néni is ott toporog egy lavór kocsonyával.

De Jutka néni, miért hoztál egy lavór kocsonyát? kiált fel Léna.

Hát biztos, ami biztos! jelenti ki Jutka néni, aki köztudottan szeret kéretlen tanácsokat osztogatni. Tudom én, ti ma már nem főztök, csak rendeltek! Előttünk az egész éjszaka! A franciasaláta kész, ugye?

Léna vállat von

Amíg Katiék elmennek a tortáért, Márta felaggat egy csomó szerpentint amin természetesen Bazsó pár perc alatt teljesen fennakad, és olyan lesz, mint valami csillámporos földönkívüli.

A mentőakcióba beszáll Kati férje, István, aki a munkából beesve érkezik, pont időben.

Bazsó nem tiltakozik egészen addig, míg meg nem látja Lénát, és akkor teljes erőből ugrik felé, egyúttal István karján hagyva egy piros csíkot.

Elsősegély után István hősiesen felajánlja, hogy segít a konyhában.

Valójában a segítsége csak annyi, hogy mély filozófiai eszmefuttatásokba kezd: A saláta nem recept, hanem életérzés, de Lénának és Katinak épp ennyi elég.

Léna, mi ez a doboz? kiabál be a szobából Márta. Boldog új évet! van ráírva. Oldalt meg: Éjfél után nyitni! Mama Kati néni.

Léna besiet:

Jaj, majdnem elfelejtettem! Ez mama csomagja! Mielőtt elutazott, mondta, hogy nyissuk ki az újév napján, kettő körül. Mondta, meglepetés lesz.

Vajon mi lehet benne? Kati forgatja kíváncsian a dobozt. Nézzük meg!

Léna tiltakozóan csóválja a fejét:

Nem lehet! Tudod, ellenőrzi! Még valami titkos zár meg kód is lehet rajta, mindent elrontunk. Várjunk, ahogy mama mondta.

A titok mindenkiben felkelti a kíváncsiságot. Még Jutka néni is közelebb húzódik, kíváncsian fürkészve a dobozt.

***

Ezután már csak a miniszterelnök beszédét hallgatják, pezsgőt bontanak, eszik a Bazsó-féle franciasalátát, nevetnek, vitáznak majd eljön a várva várt pillanat.

Már kettő is elmúlt? kérdezi Léna. Akkor most itt az idő! fölemeli a dobozt. Jöjjön, mama meglepetése!

A családi kör egyetlen férfit, Istvánt bízta meg a doboznyitással.

Piszkálgatja, tekergeti István, majd fölemeli a fedelét.

Bent, vattarétegre fektetve nem pénz, nem régi fényképek , hanem tucatnyi színes szalaggal átkötött pici papírhengerek sorakoznak, mindegyiken egy név matricán.

Ez meg mi? csodálkozik István.

Léna leveszi a rá írt első papírt, s hangosan olvasni kezdi:

Drága Lénám. Ha ma semmi sem sikerül, ha elromlott a mosógép, vagy a macskád megette a salátádat ne aggódj! Bármilyen gond csak ok arra, hogy pizzát rendelj, bekapcsold a kedvenc filmedet, és a tortát elég másnap reggel venni. A lényeg, hogy együtt legyél azokkal, akik segítenek megenni a pizzát. Szeretlek a végtelenig és vissza. Mama.

Egy pillanatra néma csend lesz, aztán kitör a nevetés.

Léna kacag, könny szökik a szemébe.

Honnan tudta?

Ez varázslat suttogja Jutka néni.

Nekem is! követeli Kati, kicsit türelmetlenül.

Ő is talál magának papírt:

Katikám, szívem. Hagyd abba a vitákat Istvánnal az apróságokon! Inkább öleld meg. Nagyon rendes ember, még ha túl filozofikus is. Ha megint sokat beszél, öleld át és csókold meg erre képtelen lesz bármely férfi logika. Puszi mindkettőtöknek!

István fülig vörösödik, de rögtön megcsókolja Katit, a többiek tapsolnak.

Márta, ahogy bontja a hengert, kuncog:

Mártikám, szépségem. Szerelmet ne a szórakozóhelyeken keress, inkább a könyvtárban vagy a közeli kisboltban, ott rendes emberek járnak. Nem mindig mennek a divat után. És légy szíves, ne fesd többet lilára a hajad, jól áll neked a természetes szín!

Honnan tudta a hajszínem? Csak két napja váltottam!

Végül Jutka néni következik. Kezében a cetli, ünnepélyesen olvassa:

Jutkám, aranyom. Tudom, te vagy a legokosabb mindnyájunk között, és mindent tudsz. De egy titkot elárulok neked: a jóság és az okos tanácsok kellenek, de néha a legjobb az, ha csak csendben maradsz, és eszel egy szelet tortát. Ölellek, kedvesem.

Jutka néni arca elvörösödik, motyog valamit, vesz egy nagy szelet tortát, és hallgat. Talán először szilveszter este óta, nem okít senkit.

Nevetés és beszélgetés hajnalig tart.

A lányok felhívják videón mamát, aki egy másik városból mosolyog a képernyőn: Drágáim! Olyan boldog vagyok, hogy sikerült a meglepetés! És nincs ebben semmi varázslat, csak az, hogy jól ismerlek benneteket, és nagyon szeretlek!

Másnap reggel Léna összeszedi a kis papírokat, egy szép üvegbe rakja az asztal közepére. Ezek nem csupán üzenetek hanem a boldogság receptje, mamától: ne félj a káosztól, nevess a balszerencsén, értékeld azokat, akik közel állnak hozzád, és egyél, amit kívánsz csak ne fald fel az egészet! És végül: a legnagyobb ajándék az, ha tudod, hogy van valahol valaki, aki igazán ismer és szeret téged. Mindig.

Rate article
News 24 Justall
Nincsen itt semmi varázs – csak egy magyar újév, egy kis káosz és sok-sok szeretet Az újév úgy közeledett, mintha egy gyorsvonat robogna át a Nyugati pályaudvaron. Lénát már-már elsodorta ez a tempó: úgy érezte, jegy nélkül áll a peronon – se szerencse, se ünnepi hangulat, se remény. Minek is hívott vendégeket? Hiszen ki akar egy balszerencsés lánnyal szilveszterezni? *** December 31-én minden egy helyi katasztrófával indult: tíz év hűséges szolgálat után a mosógép úgy döntött, nyugdíjba megy – nem is akármilyen vízözönnel a fürdőben. Szerelőt találni Szilveszter napján igazi budapesti kaland volt, de végül Lénának sikerült. Aztán jött a vöröses szőrmók, Bazsi, a család önjelölt gasztrokritikusa, aki felfalta az összes párizsit az ünnepi franciasalátából, a háziasszonynak csak a zöldborsó és a savanyú uborka maradt. De Bazsinak ez is kevésnek tűnt: vadászni kezdett az ablakból beugró cinkére… Ezalatt a nagy fikusz felborult, magával rántotta a karácsonyfát és végleg kiégette Lénáék öreg, szeretett égősorát. A cserepek meg az üvegdíszek – amiket gyerekkorától féltve őrzött – összefolytak a virágfölddel… Léna majdnem sírva takarított. Utána összetört egy borosüveg, odaégett a rántott csirke, végül pedig: amikor a vendégek már úton voltak, döbbenten vette észre, hogy nem vett tortát. Azonnal hívta a húgát. – Kata, kész a katasztrófa! Elfelejtettem a tortát! – Ne aggódj! – vidám hang szólt a mobilban – már itt vagyok a ház előtt, gyere le, mindent megoldunk. Léna lement, s ott várta Kata autója előtt Maja, a legjobb barátnője, egy óriási szatyorral, és Gál néni, a család örök jóakarója, egy hatalmas tál kocsonyával. – Minek ennyi kocsonya? – csodálkozott Léna. – Biztos, ami biztos! – jelentette ki a néni, aki mindig okoskodott. – Tudom én, hogy ti hogy főztök mostanában! Remélem, van franciasaláta! Léna csak vállat vont… Míg a lányok tortáért rohantak, Maja felaggatta a szerpentineket, amibe Bazsi, a macska, rögtön belegubancolódott, mint valami űrlény. Katáék férje, Imi sietett a mentésére – épp akkor ért haza a munkából. Bazsi csendben tűrte, amíg meg nem látta Lénát: akkor úgy ugrott a gazdihoz, hogy Imi kezén vércsík maradt. Gyors kötszerezés, aztán Imi – igazi hősként – vállalkozott a konyhai segédre. A „segítség” azonban annyiban merült ki, hogy bölcsen filozofált: „A franciasaláta lelkiállapot kérdése, nem csak összetevők!”, de Lénának és Katának ennyi is elég volt. – Léna, mi ez a doboz? – kiáltott Maja a szobából. – „Boldog új évet!” oldalán. Itt van valami: „Éjfél után nyissátok ki! Üdvözlet: Nagyi.” Léna eszébe kapott: – Jaj, ezt a nagymama hagyta itt, mondta, hogy éjfél után bontsuk csak ki! Meglepetés lesz, mondta… – Nézzük meg most! – szólt izgatottan Kata. – Nem lehet, kiszúrja! – tiltakozott Léna. – Ki tudja, nem zárta-e le valami furfanggal? Úgy kell csinálni, ahogy mondta. Az izgalom meghozta az ünnepi kedvet – még Gál néni is közelebb húzódott a titokzatos dobozhoz. *** A szilveszteri program folytatódott: himnusz, pezsgő, „macskás” franciasaláta, nevetés, élcelődés… s végre eljött az éjfél utáni óra. – Már kettő?! – kérdezte Léna. – Akkor jöhet a Nagyi meglepetése! A tiszteletbeli férfi, Imi, kibontotta a dobozt. Benne nem pénz, nem régifotó – hanem tucatnyi kis, színes szalaggal átkötött papírcsík, mindegyiken egy-egy név. – Ezek mik? – kérdezte Imi. Léna kibontotta a magának szólót s olvasni kezdte: – „Drága Lénám! Ma sem ment minden simán? Elromlott a mosógép? A macska megette a salátát? Ne búslakodj! Minden gond csak ok arra, hogy pizzát rendelj és nézz egy jó magyar filmet a tévében! Tortát reggel is lehet venni. A legfontosabb, hogy legyen ki melletted megegye azt a pizzát! Szeretlek a csillagos égig és vissza. Nagyi.” Csend, majd nevetés robbant a szobában. – Honnan TUDJA?! – nevetett Léna. – Ez varázslat! – suttogta Gál néni. – Nekem is! Nekem is! – szólt Kata, s az ő üzenetében ez állt: „Katám, ne veszekedj Idivel apróságokon, inkább öleld meg. Ha megint filozofál, csak csókold meg! Annál jobb fegyver férfiész ellen nincs. Szeretlek benneteket!” Imi azonnal meg is csókolta Katát, mindenki tapssal díjazta. Majára is várt egy tanács: „Szépségem, a szerelmet inkább a könyvtárban vagy a CBA-ban keresd, ne a romkocsmákban! Ott rendes emberek vannak, csak nem hordanak szűk farmert. Ja, és ne fess hajat lilára – a természetes szín áll a legjobban!” – Honnan tudta?! – csodálkozott Maja. Végül Gál néninek is jutott: „Kedves Galika, tudom, a legokosabb vagy a családban. De van egy titok: a jóság és bölcsesség mellett néha egyszerűbb csak csendben enni egy szelet tortát. Ölellek!” Gál néni elhallgatott, elmajszolta a tortát – először életében egész este nem adott tanácsot. *** Nevetés és beszélgetés reggelig. A lányok végül felhívták nagyit videón, aki egy másik városból, karosszékben mosolyogva mondta: „Drágáim, tudtok örülni mindennek – hát ez az igazi varázslat! Semmi boszorkányság, csak az, hogy jól ismerlek benneteket. És nagyon szeretlek titeket!” Másnap Léna üvegbe rakta a papírcsíkokat, s tudta: ez nemcsak jókívánság, hanem boldogságrecept – mindig nevetni a bajokon, értékelni azokat, akik körülöttünk vannak, és nemet mondani a túlevésre, de igent a szeretetre. A legnagyobb ajándék: hogy mindig van valaki, aki szeret és ért – bárhol jársz a világban. Nincs itt szükség varázslatra – egy magyar karácsony, egy kis káosz, barátok, család és nagyi üzenete: ettől lesz kerek a világ!