Szia, hallgass csak!
Eszternek megvan a saját ékszerlánca a fővárosban, Budapesten, mert az apa, István, mindig támogatta a vállalkozást, így most Eszter, mint egy igazi üzleti nő, két lábon áll. Negyven évesen már jár a társasági életbe, megjelenik a divatmagazinok címlapján, és ismeri a budapesti sztárokat: színészeket, énekesnőket, ügyvédeket Eszter neveli a fiát, Markot, szóval minden a helyén van. Az egyetlen, amit még hiányzik, az a szerelem
A hat szobás lakásában Eszter magányosnak érzi magát, pedig másképp is lehetne.
Kicsi Esztert a nagymamája, Ilona, nevelte egy kisvárosban, Szegeden. Amikor Eszter még csak hat vagy hét éves volt, a szülei Budapestre költöztek egy szerződéses állás kapcsán, és a kislányt Ilona nevelte, aki annyira szerette a nettedet, mintha saját gyermeke lenne.
Ahogy felnőtt, Eszter beleszeretett az osztálytársába, Bencéhez. Ő is viszonozta az érzéseit. Mindketten 16 évesek voltak. Ilona, aki már öt gyermekt nevelt, csak vállon fordult: Mi ne csináljunk ilyesmit 16 évesen? A fiatalok még csak a sült húsra gondolnak. De Eszter és Bence egyre jobban belemerültek a szerelembe, és már alig vették észre, mi körülöttük zajlik. Az iskolát befejezve közösen jelentkeztek az egyetemre, és már az első évben Eszter azt mondta Bencének: Készülj fel, hogy apa leszel. Bence csak nevetett: Mindig készen állok!
De egy hónap után Eszter elpakolta a papírjait, és visszament a szüleihez Budapestre. Bencét összezavarta, így a nagymamához, Ilonához ment: Mit akarsz, költőcském? Hogyan eteted majd a babát? A szeretet nem játék, a gyereknek sokra van szüksége. Ilona megpróbálta tisztázni a helyzetet, majd Bence egy rövid levelet írt Eszternek: Jöjj. Eszter válasza: Gyere. Bence hát egyetlen gondolat nélkül rohant Budapestre.
A kaput Anna Mária, Eszter anyukája nyitotta ki: Jó napot, Bence vagyok, Eszterhez jöttem. Anna kedvesen beengedte a konyhába. Hát, úgy tűnik, nem vagyok meghívva a szobába. gondolta Bence, hiszen Eszter nem volt otthon.
Figyelj, ifjú, kérlek, hagyd békén a családunkat, felejtsd el Esztert. kezdte Anna, majd gyorsan befejezte: Nem, ő most egy gyógyfürdőben pihen, két hét múlva jön vissza. Mindent megtettetek, most mi magunk intézzük. Bence mintha egy szöges tűt érzett volna a mellkasában, de Anna felállt, mintha a beszélgetést befejezné.
Bence elment, leült egy padra a bejáró előtt, majd a vasúti állomásra indult. A neve Eszter a számára egy szent jelképpé vált, latinul csillagos, és számára egy útmutatófény lett, amire kitartóan haladt. Hazaérve Bence a tanulmányai felé vette a fejét, de nem tudta, mit tegyen: megpróbálja-e elérni Esztert, vagy inkább elfelejti és saját életét élni?
Később, mikor Eszter megszületik a fiát, Markot, Bence újra megpróbál barátságosan beszélni Annával. Sok ajándékot gyűjt a születésnapra, de Annától olyan válasz jut: Nem kell nekünk a te ajándékaid. Már Markot mi neveljük! A férjem és én nem engedhetjük, hogy a lányunk alacsonyabb szintű legyen. Foglalkozz a saját életed a legjobban. Bence szomorúan, lehúzott szárnyakkal, tér vissza.
Barátja, Gábor szarkasztikusan megjegyzi: Óvakodj a gazdag szülőköktől! Bence továbbra is szenved és szereti Esztert, de ő sosem válaszol. Ahogy mondják: A napot nem lehet zsákba zárni.
Aztán jön Milán, egy őszinte lány, aki szerelmes lesz Bencébe. Közösen lesz egy lányuk, Júlia, és az első években Bence csak Milán szeretetét élvezi. A házasságkötés előtt Bence elmondja a menyasszonynak, hogy másról is álmodott: A szavaid keserék, drágám, de túléllek, és megpróbálom visszaszerezni a szívedet. A szeretetem bőven elég lesz mindkettőnknek.
Bence később a saját kisvárosában, Egerben polgármester lesz. Eszter továbbra is a szívében él. Évekkel később Bence gyakran jár Budapestre, megismeri felnőtt Markot, és Eszter házasságot köt. Bár a férje nagyon kedves Annához, mert ő választotta ki a lányának.
Öt évvel később Eszter, miután pár évre Londonba költözött, visszatér Magyarországra, egyedül maradva. Amikor Marknak tizennégy éves lesz, gondok kezdődnek: Bence, a fiad már nehéz fiú! Gyere, segíts! kiáltja Eszter telefonon. Bence mindent félbehagy, és útnak indul, hogy megmentse szerelmét. Eközben Milán a férje távozását nézve az ablaknál sír, hiszen már megszokta Eszter éjszakai telefonhívásait. Amikor Bence feléred a fürdőszobába, suttog valamit Eszternek, Milán csak a második szereplő marad a házban, nem tudja, hogy férje értékeli-e a nagylelkűségét. Szívében nincs hely a bizonytalanságnak, csak gyakran zavarja a bizonytalanság.
De amikor Bence visszatér a fővárosból, Milán nőiesen boldog, mert a férje még mindig mellette van, és a szeretete elég neki. Ebben a pillanatban olyan, mintha egy trónra ült volna, és még nagyobb lelkesedéssel igyekszik tökéletes feleség lenni. Szeretné kinyitni a kastélyt aranykulccsal, és megvásárolni a szeretetet. Gyakran törli a megérdemlenlen sírt, csendben marad, amikor Bence egy óriási plüssmackót hoz a házba, hogy Marknak ajándékozza. Ez az apró dolog nyugtatja Milánt, mert Bence szeretettel gondoskodik a kislányukról, Júliáról.
Emlékezett nagymamája bölcs szavára: A feleség a férj varrása, a férj a feleség pásztora.
Tavasszal Bence ismét Budapestre készül, Milán tudja, miért: Mark esküvője közeleg. Bence egy útikártyát ad a menyasszonynak Görögországba. A menyasszonyi mulatság közepén Eszter a füle közelébe súgja Bencének: Talán újra kezdhetünk? Bence könnyedén felhúzza a vállát, és úgy válaszol, mintha egy vágás lenne: Nem, Eszter, túl késő. Milánra fogok esküdni, a legjobb feleség, akit csak kívánhatok.
