Képzeld csak el: olyan világban élünk, ahol mindenki azt nézi, ki milyen márkás cuccban van, mennyibe került a kabát vagy a cipő, és közben simán elfelejtjük, hogy mindenki mögött ott van az EMBER maga. Szóval hadd meséljek el egy sztorit, ami egy patinás jótékonysági esten történt az egyik legdrágább budapesti hotelben.
Ott, az Arany Teremben minden szikrázott: a csillárok, a nők karján villogó ékszerek, még a poharak is. Lujza, egy aranyba borult estélyiben, és párja, Zalán, dizájn borokat kortyolgatva nézegették a vendégsereget, hülyéskedve pletykáltak, ki miben van, ki kivel jött. Ám egyszer csak kopott kabátban megjelent egy fiatal lány, Jázmin. Egy egyszerű, bézs színű, szemmel láthatóan viseltes kabát volt rajta, hozzá sima, lapos cipő.
Lujza úgy nézett végig rajta, mintha valami portörlőt látna, nem embert, majd oda is lépett, és gúnyos arccal megállította Jázmint.
Zalán lehajolva odasúgott neki, de persze úgy, hogy mindenki hallja:
Na ne, ma tényleg elfelejtették a takarítónők, hogy merre van a személyzeti bejárat?
Lujza meg még hozzáfűzi fennhangon:
Édesem, ingyen levest három utcával arrébb adnak. Ez az est nem a rászorulóknak szól, te tönkreteszed az összképet.
De Jázmin rezzenéstelen arccal, mélyen Lujza szemébe nézett. Abban a némaságban, amiben ott állt, több tartás és elegancia volt, mint az egész teremben együttvéve.
Ekkor lépett oda hozzájuk egy idősebb, tekintélyes úr, elegáns öltönyben Dr. Farkas, az alapítvány elnöke. Oda sem nézett Lujzára és Zalánra, akik máris készültek a bájcsevejre, hanem egyenesen Jázminhoz fordult, és meghajolt:
Kisasszony Pósfa! Elnézést, hogy ilyen későn, csak a magánrepülő egy órával előbb érkezett. A holdingvásárlási szerződés már készen áll az aláírására.
Na, itt Lujza arca teljesen leesett. A keze, amiben addig a díszes borospoharat szorongatta, elernyedt, a pohár csörrenve tört ripityára a márványon.
És akkor jött a befejezés:
Jázmin nyugodtan átvette a tollat az asszisztensétől, és akkurátusan, még a kopott kabátban is, odakanyarította a nevét a szerződésre.
Aztán Lujzához fordult, és halkan, de dermesztő nyugalommal megszólalt:
Lujza, mostantól ez a hely, és a férjed vállalata is az enyém. A te esztétikád viszont nem szerepel a terveimben. Biztonságiak, kísérjék ki őket, legyenek szívesek!
Lujza és Zalán ott maradtak, ledermedve, ahogy a biztonságiak udvariasan, de határozottan kikísérték őket az Arany Teremből.
A tanulság, barátom? Soha ne ítélj meg valakit a ruhái alapján: egy kopott kabát alatt is lapulhat az az ember, aki holnap az egész sorsodról dönt.
